8.fejezet, Lance POV

112 9 2
                                    

A megbeszélés szörnyen unalmas volt, mint ahogy máskor is. Mindenki csak arról beszélt, hogy mennyire nagy reményeik vannak a kocsival kapolatban. Nagyon gyors, bla bla bla, top csapatok közé kerülni, bla bla bla... Nem mintha érdemes lenne összehívni az egész csapatot, csak hogy nyilvánvalót ismételgessük...

Oivia nem messze ült, és hirtelen eszembe jutott, milyen vicces lenne sunyiban üzengetni, mintha még mindig suliban lennénk valami unalmas órán. Mondjuk ő sose üzengetett velem, mert még a legunalmasabb órákon is figyelt... Pedig én küldtem neki egy tucat "Járunk? □ igen □ nem" cédulát, de egyikre se válaszolt, és szerintem el se olvasta őket... Most pedig azért nem üzenne, mert utál, jutott eszembe.

Vagyis annyira talán nem utál, mint pár napja, de akkor is! Persze nevetett egy kicsit, amikor a sajttortát ette, de az nem jelent semmit. Ráadásul az előbb még hazudtam is neki, mert egyáltalán nem is árulnak a paddockban sajttortát... Konkrétan mindenféle süti van, csak ez nem, szóval rendelnem kellett.

És legalább nem borította az arcomba a tortát, szóval ez már haladás! Szerintem is nagyon finom süti, de nem szeretném, hogy arcon csapjanak vele.

Pláne nem Olivia, mert ha a kedvenc  tortáját se kíméli, tényleg nagyon utálhat.

-Lance?- hallottam hirtelen a nevem, de mivel nem figyeltem, fogalmam se volt mi volt a kérdés. Mindenki emgem nézett, és várták, hogy válaszoljak. Amikor még figyeltem, kb. a megbeszélés első 5 percében, a kocsiról volt szón ezért reméltem még most is ez a téma.
-Szerintem simán a dobogón leszünk!...- válaszoltam. Ekkor Oliviaból kitört a nevetés, így most mindenki rá nézett.
-Bocsánat!- mondta, majd elhallgatott, de továbbra is mosolygott.
-Ha nem figyeltél, csak mondd azt!- szólt közbe Fernando.
-Még szép, hogy figyeltem! Csak meg akartam nevettetni Oliviát, mert már nagyon unott feje volt, és ez sikerült is!- vontam meg a vállam.
-Lance, apukád kérdezte, hogy bevetted-e a fájdalomcsillapítót...- szólt közbe Olivia.
-Nem, amúgy is mi értelme, ha a versenyen nem használhatom, mert azt hinnék doppingozok?
-Hát legalább amíg szedheted nem fáj...- válaszolta apu.
-Dehát nem is fáj!- mondtam, mondjuk ez egy újabb füllentés volt. Ejnye, ma nagyon hazudozós kedvemben vagyok!- Az elején fájt, de mostmár nem... Vége a megbeszélésnek?- tereltem a témát, és mint kiderült, tényleg pont vége lett.

Ezután mindenki pakolni kezdett, és már mentem is volna oda Oliviához, hogy megkérdezzem enne-e még egy sajttortát. Persze mivel itt nem sütnek olyat el kellene mennünk egy étterembe. Aztán eszembe jutott, hogy ez talán flörtölésnek számítana, és nyilván nem akartam, hogy emiatt megutáljon. Amíg ezen gondolkoztam, már azt vettem észre, hogy más ment oda hozzá.

Fernando az asztalnak dőlve mondott valamit Oliviának, aki vigyorogva, és persze full vörös fejjel hallgatta. Nagyon kíváncsi voltam, vajon miről beszélhetnek, de volt bennem annyi büszkeség, hogy nem másztam oda az asztal alatt hallgatózni. Majd mindketten felálltak, és együtt sétáltak ki a teremből.

Igazából ekkorra már mindenki kiment, szóval egyedül maradtam. Vajon Fernando elhívta randira? Mert akkor ő tuti igent mondott! Vagy csak a versenyről beszélegettek? Nem igazán tudtam, melyik a valószínűbb...

Aztán a hotelben már gondoltam, hogy átmegyek Oliviahoz valami ürüggyel, és megkérdezem. Hiába találtam ki a legtökéletesebb kamu indokokat, úgy döntöttem, nem megyek. Arra gondoltam, mi van, ha tényleg randira hívta, és meglepő gyorsasággal halad a kapcsolatuk, és esetleg épp romantikáznak.

Másnap persze már nem akartam rákérdezni, mert az úgy már fura. Ráadásul már az edzéssel kellett foglalkoznom...

Beültem a kocsiba, és vezettem egy órán keresztül. Nyomogattam a gombokat, és forgattam a kormányt, ami törött kézzel nem volt túl kellemes, meg persze a lábam se volt százas. Mivel mindig csak azt láttam, hogy Fernando milyen jó helyen van, nekem is bele kellett húznom. Nem akartam huszadik helyen végezni, amíg Fernando akár meg is nyerheti az edzést. Be akartam bizonyítani, hogy én is tudok olyan jól vezetni, mint Olivia kedvence...

Mr. SzívtipróDonde viven las historias. Descúbrelo ahora