Mr. Szívtipró

6.fejezet

Az éjszaka elég lassan telt, pláne mivel valamiért nem tudtam elaludni. Lance szobájában voltunk mind, és a többiek már rég elaludtak. Én meg csak tiktokoztam, de az is unalmas volt. Kinéztem az ablakon, sétálgattam össze vissza, de ezek is unalmasak voltak.
-Ha így járkálsz fel-alá, sose alszok el!- szólalt meg hirtelen Lance, ami kisebb jumpscare volt számomra.
-Te nem alszol?- csodálkoztam.
-Úgy nézek ki, mint aki alszik?- kérdezte. Csak megforgattam a szemeim.
-Honnan tudnám, hogy nézel ki, amikor alszol?- mondtam gúnyosan, miközben leültem egy székre az ágya mellett.
-Hát igazán nem rájtam múlt, hogy lehetőséged legyen megtudni...- válaszolta, és erre inkább csak nem mondtam semmit.
-Elég régóta együtt vagytok...- mutattam Jenny felé, utalva arra, hogy ha jól emlékszek már több, mint három napja járnak- Nem unod még? Hogy bírtad ki, hogy ne szakíts vele?- kérdeztem gúnyosan. Lance csak suttogva válaszolt.
-Igazából ma akartam kidobni, de mindenem fáj, szóval nem hiányzik még egy pofon is!
-Pedig szerintem tökéletesen össze illenétek!- mondtam.
-Ja, persze... Én és valaki olyan aki azt hiszi szeretem a barackot...- panaszkodott.
-Igen, ez tényleg elviselhetetlen ellentét... De valakinek meg kell enni!- vontam meg a vállam, és gyorsan lekaptam az éjjeli szekrényről a bonbonos dobozt.
-De ne itt, ha kinyitod full barack szag lesz minden!- mondta undorodva Lance.
-Már kinyitottam!- válaszoltam, és kivettem egy darabot- Szerintem finom!- mondtam miután megkóstoltam- Nem akarsz adni neki egy esélyt?- kérdeztem.
-Ki van zárva! Még csak az kéne, hogy el is hízzak a szezon előtt...- mondta.

Ebbe én eddig bele se gondoltam! Pár nap múlva kezdődnek a tesztek, aztán pedig az első futam! Hogy fog így Lance vezetni?
-Mit mondtak, mikorra gyógyul meg?- kérdeztem.
-A teszteket tuti ki kell hagynom, de valószínűleg az első néhány futamot is...- mondta.
-Sajnálom...- válaszoltam.
-Legalább elértem, hogy aggódj értem!- jelent meg a szokásos beképzelt mosoly az arcán.

Ezután kis csend következett, és nem nagyon tudtam mit mondani, szóval ettem egy bonbont. Meglepően finom volt.
-És...- kezdtem bele, de Lance közbe szólt.
-Ne beszélj evés közben!- mondta, szóval kicsit sértődötten, de elhallgattam és előbb lenyeltem.
-Most így elfelejtettem mit akartam mondani!- panaszkodtam.
-Hát, ráérsz kigondolni, mert úgyis itt leszek reggelig!- válaszolta.
-Szóval...- jutott eszembe- Ez lehet hülye kérdés lesz...
-Jól kezdődik...- szólt közbe gúnyosan, de nem is foglalkoztam vele.
-Szóval! Nem aggódsz, amiért ki kell hagynod néhány futamot?- kérdeztem- Nem azt mondom, hogy pánikolnod kellene, csak azt, hogy magadhoz képest keveset panaszkodsz...- mondtam.
-De, persze... Dehát valószínűleg úgyis vagy huszadikként érnék célba, szóval nem mindegy?
-Hát, nem... Nem tudhatod, lehet egész ügyes lennél...- vontam meg a vállam.
-Már mindegy, mert nem tudok majd részt venni rajtuk...- mondta.
-Igen, de később megmutathatod, hogy tudsz te vezetni, és nem csak apukád miatt vagy ott...- mondtam.
-Miért, te nem ezt gondolod?- kérdezte, és hirtelen nem is tudtam válaszolni, mert hát de, ezt gondoltam. Csak azért mondtam, mert valami motiválót akartam mondani...- Na látod, mindenki ezt gondolja!- mondta.
-Akkor épp ezért szedd össze magad és mutasd meg, hogy nincs igazuk!- valaszoltam.
-Nem gondoltam volna, hogy te próbálsz majd motiválni...- válaszolta Lance mosolyogva.
-Valakinek ezt is meg kell csinálni, ha már a barátnőd órák óta horkol...- vágtam rá.
-Sőt, nem gondoltam volna, hogy mi ketten ilyen sokáig tudunk beszélgetni egymás sértegetése nélkül...- mondta.
-Most sajnállak, szóval vissza kellett fognom a beszólásokat!- válaszoltam. De amúgy engem is meglepett, hogy eddig beszélgettünk. Eszembe jutott, hogy talán ok nélkül utáltam ennyire...
-Szomjas vagyok! Hozol valami piát?- szólalt meg Lance.
-Remélem a pia alatt vizet értettel...- válaszoltam, és töltöttem neki egy pohárral.
-Nem, de gondolom nem kapok semmi mást...- válaszolta.

Megálltam az ágya mellett, és már adtam volna a kezébe a poharat, de eszembe jutott, hogy felemelni se tudja. Megforgattam a szemeim, és leültem az ágy szélére, hogy megitassam.
-Megigazítod a párnám?- kérdezte, miután ivott.
-Jól sejtem, hogy az elkövetkező hetekben engem fogsz csicskáztatni?- forgattam meg a szemeim megint nevetve.
-Ki mást? Jane-el szerintem szakítok holnap...- mondta elgondolkozva.
-Mármint Jenny-vel?- vontam fel a szemöldököm, miközben megigazítottam a párnáját.
-Hát holnap szakítunk, szóval már nem érdekel, hogy hívják!- mondta, miközben próbált fészkelődni- Még mindig nem jó, sőt csak rosszabb lett...- panaszkodott.
-Ajj, jobb is lesz Jenny-nek ha nem kell elviselnie...- viccelődtem, miközben megint közelebb hajoltam és megigazítottam a párnáját.
-Várj!- szólt hirtelen Lance, szóval abbahagytam a párna csapkodását és ránéztem- Így jó!- mondta mélyen a szemembe nézve.
-Nem fogsz megint panaszkodi?- kérdeztem.
-De, mert a párna elég kényelmetlen...- mondta.
-Azt mondtad jó!- csodálkoztam.
-Nem a párnára gondoltam...- hajolt közelebb- Nem jut eszembe semmi jó duma, szóval csak simán kimondom, hogy most rohadtul meg szeretnélek csókolni!- mosolygott.