Mr. Szívtipró

1.fejezet

Biztos ismeritek Lance Strollt, vagyis hallottatok már róla. Nos, én nem csak hallottam róla, -sajnos- személyesen is ismerem. Egy iskolába jártunk egészen addig amíg magántanuló nem lett, amikor olyan 12 évesek lehettünk. Amikor megtudtam, hogy ezután nem leszünk osztálytársak, szerintem az volt addigi életem legboldogabb napja. Mindenki tudta, hogy gokartozik és hogy Forma-1-es pilóta szeretne lenni, és ezt mindenki hihetetlenül menőnek gondolta. Hát én nem, sose értettem, hogy képzelte, hogy olyan akar lenni mint pl. Fernando Alonso, akit aztán tényleg nem kell bemutatnom senkinek. Hát igen, a pilóta, aki legyőzött egy hétszeres világbajnokot és vált az akkori legfiatalabb világbajnokká. Ki ne lenne odáig érte? Emlékszek mennyire örültem amikor a Brazil Nagydíj után először világbajnok lett, és azt hiszem, akkor kezdtem bele szeretni. És folyton azt gondoltam, hogy na de most komolyan, Lance ellene szeretne majd versenyezni? Mégis hogy gondolja, hogy olyan lehet, mint ő?Mintha bárkinek bármi esélye lenne ellene, gondoltam akkor. Aztán persze Lance tényleg Forma-1-es lett, és tényleg versenyzett életem első szerelme ellen, szóval akkor kicsit hülyén éreztem magam, mert nem hittem el, hogy sikerülhet neki. De még mindig idegesítőnek gondoltam, szóval annyira azért nem éreztem magam hülyén. És most pedig már csapattársak is, ami aztán tényleg sok.

Na mindegy is, ehhez az egészhez semmi közöm nem lenne, és nem is zavarna amíg Fernando Lance előtt ér célba, ha nem lennék Lawrence Stroll személyi asszisztense. Hogy hogy kezdtem el annak a srácnak az apjának dolgozni, akit utálok? Ez az egész nagyon vicces történet! Nem vettek fel semmilyen munkahelyre sem, és aztán megláttam az álláshirdetést és gondoltam mi értelme volt annak, hogy osztálytársak voltunk Lance-el, ha nem használhatom ki? Így hát elmondtam Mr Strollnak, hogy mennyire jóba voltunk Lance-el, és véletlenül pont nálam volt az osztálykép is. Aztán persze nem is volt kérdés, hogy felvett.

Nagyon örültem, hogy ilyen könnyen kaptam ilyen jó munkát, egészen addig amíg nem találkoztam Lance-el megint...

Pár hónappal korábban...

Épp az Aston Martin Paddockban lévő motorhome-jából sétáltam ki, amikor megpillantottam Lancet. Full máshogy nézett ki, mint régen, és annyira meglepődtem, hogy fel se tűnt, hogy bámulni kezdtem. Csak azért, mert csodálkoztam és meglepett, semmi más oka nem volt!
-Helló, szépség!- hallottam meg Lance hangját, aki közelebb jött- Szeretnél egy aláírást, csak nem mertél kérni, ugye?- kacsintott.

Konkrétan csak lefagytam és azt vettem észre, hogy Lance már kikapta a kezemből a noteszem és elkezdi aláírni.
-Kinek írjam alá?- nézett fel egy beképzelt mosollyal.
-Nem ismersz meg?- döbbentem le és nevettem kínosan. Persze régen volt már de na, én megismertem!
-Uhm...- vakarta meg a fejét- Jaj ne, tényleg ismerős vagy!- kapott észbe- Ha azért szeretnél hisztizni, hogy megcsaltalak, csak úgy szólok, félreérthettél valamit, mert nem jártunk...
-Mi?- csodálkoztam. Most komolyan Lance azt gondolja valami random csaj vagyok akivel csak úgy összefeküdt?
-Mi?
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen nőcsábász lettél! Egyébként nem volt köztünk semmi, szóval máshonnan kellene, hogy emlékezz...- tettem keresztbe a karjaim.
-Hm... Ötletem sincs! De tudod mit? Mi lenne, ha eljönnél velem vacsorázni, és akkor talán majd eszembe jutsz!- dőlt a falnak és kacsintott, mire én csak forgattam a szemeim.
-Arra aztán várhatsz!- mondtam, majd visszavettem a noteszem és már indulni is akartam tovább...
-Várj már, ha nem segítesz, nem fogok emlékezni!- szólt utánam, de nem foglalkoztam vele- Jaj ugyan, még szép, hogy emlékszek egy ilyen szép lányra, csak nem tudom, honnan...- sétált utánam.
-Lance most komolyan, te minden csajjal ezt csinálod?
-Nem mindegyikkel, csak a csinosakkal! Na segíts egy kicsit, és kitalálom honnan ismerjük egymást!- kacsinott.
-Ajj! Még mindig nagyon idegesítő vagy!- sziszegtem.
-Még mindig? Ez már a segítség?- vigyorgott csípőre tett kézzel.
-Ajj Lance akkora idióta vagy! Egy osztályba jártunk!- akadtam ki, mire ő gondolkozni kezdett és elég sokáig gondolkozott is, aztán eszébe jutott.
-Ophelia?
-Olivia te idióta!
-Ja hát persze!- tapsolt egyet- De nem csoda, hogy nem ismertelek meg, régen olyan csúnya voltál, most meg nagyon csinos vagy! Komolyan mondom, olyan glow-upod volt...- mondta, de nem tudta befejezni mert kapott egy nagy pofont.
-Csak azt mondtam, hogy szép vagy!- simogatta az arcát sértődötten.
-Ja és azt is, hogy csúnya vagyok!
-Voltál...
-Tök mindegy! Nem érdekel, és ne szólogass be nekem és-
-Flörtöltem, nem beszóltam!- vágott közbe.
-Hát ezután azt se, ha neked ilyen a flörtölés!- mondtam, és már indultam volna, de aztán Lance már megint megszólalt.
-Ezután? Szóval összefutunk még valamikor?- kacsinott, mire bólogattam- Akkor mégis csak jól flörtölök!- vigyorgott.
-Nem miattad! Apukád új személyi asszisztense áll előtted!- mondtam büszkén, majd elsétáltam.