Side by you (ff. Tanár-diák)

5

4 nap telt el azóta, hogy Olivér lekapott és elhívott a házibulijába. Azóta szerelmet vallott nekem és be kell valljam nagyon rendes srác így összejöttem vele. Lehet felelőtlenség és úgy fog végződni, mint múltkor de most nagyon nem érdekel. Kedves és törődik velem, nekem ez számít most.

Petrával azóta nem békültünk ki, kerüljük egymást de ma kiszeretnék vele beszélni erről. Olivér is azt mondja az lenne a legjobb, hiszek neki.

Sebastian azóta órákon folyamatosan szívat de őszintén már megszoktam teljesen. Még mindig nem jöttem rá mi az oka ennek de remélem minél hamarabb rájövök. Arra is gondoltam már, hogy én kérdezek rá de ezt inkább elvetettem. Ha ő akar velem beszélni majd fog. Tifanny mindig hogyha hozzám beszél Seb konkrétan öl a szemével engem. Valószínűleg oda van a tanár úrért szünetekbe is csüng rajta folyamatosan ami bevallom kicsit idegesítő.

Épphogy beléptem az iskolába Olivérrel futottam össze.

-Hali.-Köszöntem neki és adtam egy puszit az arcára

-Szia, jól aludtál?-Kérdezte

-Igen, mondhatni. Viszont megyek mert Petrával beszélnem kell.-öleltem meg és mentem el.

Körbe jártam konkrétan az iskolát de nem találtam meg, azon voltam, hogy ráírok mikor rájöttem, hogy lehet a mosdóban van. Gyors elmentem a női mosdóba ahol éppen kezet mosott.

-Szia.-köszöntem neki

-Hello

-Bocs, hogy hirtelen haragú voltam, nem gondoltam komolyan. Viszont ez a 4 nap totál szívás volt nélküled.-Próbáltam bocsánatot kérni

-Megbocsátok, semmi baj. Nekem is halál unalom volt.-Nevetett majd megölelt.

-Na és azóta volt Seb-nek valami akciója?-Kérdezte mosolyogva

-Nem semmi, csak amit órán te is hallottál

-Ma is lesz óránk vele lehet lesz valami.-Mondta

-Amúgy, összejöttem Olivérrel.-Fordultam felé izgatott arccal

-Mi? Úristen grat! Mióta?

-Hát 3 napja szóval még semmi viszont lesz egy házibulija holnap után, vasárnap. És nem lenne kedved eljönni velem?-Kérdeztem reménykedve

-Igen persze, hogy van kedvem.-Válaszolta majd indultunk matek órára mostmár együtt.

Matek órán nem is figyeltem nagyon. Sosem voltam jó benne nem hiszem, hogy ez most változna így inkább titokba zenét hallgattam, rajzoltam és közben gondolkodtam. Seb-en járt az eszem, hogy neki ez miért jó, hogy egész órán rám van szállva. De őszintén rengeteget agyaltam ezen. Kb minden este és nem találtam magyarázatot miért gondolok rá ennyiszer. Az istenit a tanárom. Mindegy, a következő óra úgyis biológia lehet majd választ kapok a kérdéseimre.

Ezek után próbáltam azért picit figyelni az órára de nem sok ragadt meg. Annyit tudok, hogy valami geometria volt a téma. Jegyzeteltem kicsit majd előkaptam a telefonom és gondoltam írok egy üzenetet a barátomnak.

Tamara: sziaa, nagyon unatkozom a matekon :(

Olivér: oh, sajnálom szivi. De már csak 10 perc van hátra

Tamara: igen engem is ez éltet. Képzeld kibékültem Petrával

Olivér: na szuper! Mondtam, hogy ez a jó
Megoldás

Erre már nem válaszoltam mert egy facebook üzeneten jött miszerint Sebastian Johnson ismerőssé jelölt. Gyorsan megnyitottam az applikációt és nagyon meglepődtem mikor a tanáromat láttam meg a profilképen. Töröltem a kérést és inkább eltettem a telefonomat.

5 perc múlva vége is lett a rettentő unalmas matek órámnak ahonnan Petrával nevetve léptünk ki mert Tifannyn nevettünk megint. Jót beszélgettünk róla de közben oda is értünk a 36-os teremhez. Bementünk és elfoglaltuk a hátsó padban a helyünket. Amint leültünk már csapódott is az ajtó. Nem értem miért kell mindig bevágnia azt az ajtót.

Az órán meglepő módon hozzám se szólt. Párszor rám nézett de nem foglalkozott velem. Az agy kapacitása volt a téma. Ami engem rettentően érdekelt. Nagyon izgalmas volt hallgatni róla a részleteket, 45 perc leteltével már zsibbadt a kezem annyira gyorsan írtam. Mikor megszólalt a csengő el is indultunk ki a teremből, helyesbítek indultam volna ki ha valaki nem fogja meg a vállam. Hátra fordultam és Sebastiannal találtam magam szembe. Mikor mindenki kiment ellépett mellőlem és becsukta az ajtót.

-Miért törölted a kérésem?-Kérdezte a szemembe nézve

-Visszakellett volna, hogy jelöljelek?-Kérdeztem vissza

-Hát szerintem igen!-Mire lesütöttem a szemem

-Szerintem meg nem. De ha már beszélgetünk lehet egy kérdésem?-Néztem vissza rá

-Nem, én akarok beszélni.

-A dolgozatod 4-es lett. Az utolsó kettő kérdést nagyon elrontottad így most kapsz egy lehetőséget, hogy újra írd.-Szólalt meg megint

-Ez nagyon hízelgő de órám lesz.

-Kikértelek.-Lépett közelebb

-Kikértél?-Kérdeztem

-Igen, szeretném ha újra megírnád a 4-es nem nézne jól ki a jegyeid között.

-Hát jó megírom.-Foglaltam helyet a tanári asztal előtti padba.

Összeszedte a lapomat és lediktálta a kérdéseket. Könnyűek voltak tudtam, hogy tudok majd javítani. Mindenre válaszoltam mikor megéreztem egy kezet a hátamon.

-Hogy haladsz?-Kérdezte kedvesen.

-Egész jól, eddig tudom a válaszokat csak egyre nem.-Válaszoltam

-Melyikre?-Állt velem szembe a pad túloldalán.

Rámutattam a hiányos részre mire közelebb hajolt, hogy megnézze. Akaratlanul is megcsapott a férfias illata, nagyon tetszett nem tagadom. Mikor megnézte a kérdést már nyitotta volna a száját, hogy mondja a segítséget. De amint felnézett a szemembe becsukta a száját. Csak állt előttem, majdnem egy magasságba és tekintete cikázott a szemem és a szám között. Én csak bámulni tudtam azokba a barna szemekbe. Magukba szippantottak teljesen. Már hajolt volna kicsit közelebb, csak abban a pillanatban az ajtó kivágódott. Elrebbentünk egymástól és néztünk Petrára aki csak állt az ajtóban mert nem értette az előző jelentet aminek a szemtanúja volt.

-Öm.. bocsi ha megzavartam valamit csak a füzetemet itt hagytam.-Rohant a füzetéért és szaladt is ki a teremből

-Kész.-Szólaltam meg és adtam oda a dolgozatot a kezébe

-Oké.-Mondta zavartan és hagyta, hogy elmenjek.

Petra az ajtó előtt várt és kérdően nézett rám.

-Ez mi volt?-Tette fel a kérdést

-Nem akarsz nálunk aludni? Akkor elmondom és legalább tudunk együtt menni a buliba.

-De persze, menjünk.-Válaszolta

Kisétáltunk a suliból és mentünk a buszmegállóhoz. Megszólalni nem tudtam. Teljes sokkban voltam még. Nem tudtam elhinni, hogy ez történt és mégis miért. Nem is akartam tudni ez most nagyon sok volt nekem így mára. Gyors hazaértünk és kerestünk valamit a hűtőbe, hogy együnk.