Amit neked köszönhetek... | Park Jimin ff | (Befejezett, javítás alatt)

4. rész

Az este alig tudtam elaludni, reggel pedig korán keltem. Nem is én lennék, ha ez nem így lett volna. Bár sokszor felkelek hajnalban akkor is, mikor tudom, hogy nincs találkám.
Igazából sosem volt. Ez lesz az első, hogy elmegyek egy "idegennel" valahova, ismerkedés céljából. Ha úgy nézzük, hogy 21 vagyok és soha, senkivel nem voltam még ilyen helyzetben, akkor arra mit mondjak? Hát... inkább hagyjuk. Foghatom a "betegségemre" de hazudnék ha csak ez lenne a gond. Az emberekkel is gondom van. Vagyis egy nagyob részével.
De ez már más téma...
__________

Már délelőtt 9:00-kor elkezdtem készülődni, mert Jimin tegnap este azt mondta, szeretne velem ebédelni szóval kb 11:00-re jön értem. Hát jó. A nagy készülődésem közepette megjelent az öcsém is a nappaliban. Bármelyik másik helyzetben leszarnám, hogy miket beszél rólam Ian, de Jimin-t tényleg a barátomnak tartom. Szóval most kivallatom!
— Ian, kérdeznék valamit. -mondtam neki kicsit hunyorogva a tükörből, miközben a fülbevalókat tettem a fülembe.
— Muszáj? És hosszú lesz? Mert előrendelném a Mortal Kombat 12-t, vagyis az 1-et. -magyarázta nekem a kanapéról, telefonját nyomkodva.
Ja ő mindig ilyen kedves, és megértő velem.
— Aha muszáj, és aha lehet hosszú lesz. Attól függ milyen választ adsz. -fordultam a kanapé felé, a játékról áradozó mondatát figyelmen kívül hagyva, és meghúztam a vállam.
— Mit akarsz tudni? -kérdezett mostmár komolyabban, elrakva a telefonját, és felállt a kanapéról.
— Miről beszéltél tegnap este Jimin-nel? -kérdeztem tőle.
— Komolyan? Erre vagy kíváncsi? -kérdezett vissza, nevetgélve- Amugy jófej. Minden féléről lehet vele beszélgetni. De mivel én, én vagyok, megkérdeztem ismer-e egy pár jó játékot és kész. -mondta az öcsém, meglepően jókedvűen, ahogy visszaemlékezett.
— De azt honnan tudtad, hogy ő Jimin? -kérdeztem vissza, mert ezt a részét nem értettem.
Sosem látta, és sosem beszéltem róla neki.
— Azt mondta téged keres, én pedig kérdeztem tőle, rólad pár dolgot amire úgy válaszolt, mint vártam. Ráadásul, Jimin... ez a név kicsit sem európai már ne is haragudj. -mondta nevetve, miközben elhaladt mellettem fel a lépcsőn, majd hallatszódott az emeleten az ajtócsukódás. Én pedig kicsit meglepetten, de folytattam tovább a készülődést.
Ian nem is olyan hülye, csak teszi az agyát. De engem egy cseppet sem hat meg. Sosem érdekelt. Az ő hibája lesz, ha egy nap ezért jól megverik. Vagy a könnyebb utat választja és megkomolyodik... de mégcsak 16 éves, bármi előfordulhat.
__________

10:47. Én pedig most készültem el. Ez már egy kicsit más helyzet, mint mikor a múltkor mentem el vele. Kicsit elegánsabbat akartam, de nem túlzottan. Szóval egy világos kék mom jeans-re, illetve egy hosszú újjú, fűzős, bézs színű crop top-ra esett a választásom. Nem szeretem a tapadós ruhadarbokat, de néha jól esik nőiesebbnek látni magam.
Talán vannak, akik átérzik...
A hajam alapból is nyíl egyenes, szóval félig fogtam fel egy copfba, és egy nagyon szolid, a múltkorihoz hasonló sminket tettem fel magamra. Egy kisebb fekete válltáskát választottam, majd beletettem amire szükségem lehet, a nap folyamán. Egy kicsit elgondolkodtam a cipőket illetően, de végül egy fekete tornacipőre tettem a voksomat.

Mire felvettem magamra a cipőt, már hallottam a dudálást. Még megnéztem magam a tükörben, majd a hűtőre néztem, ahova egy mágnessel biztosítottam a cetlit, amire még a készülődésem előtt irtam rá anyának és Ian-nek egy üzit, hogy elmentem, majd jövök.
Mindketten tudják, hogy kivel és mikor megyek el csak na. Azért így jobb a lelkiismeretem.
Anya most úgyis dolgozik, Ian meg a szobájában... kitudja mitcsinál? Őszinte leszek, inkább hagyjuk...
Az ajót bezártam, az öcsémnek és anyának is van kulcsa, szóval ebből nem lesz gond.

Jimin már az autó mellett állt, és várta, hogy odaérjek hozzá. A fiú ezúttal egy vékony, igazán világos kék kötött pulcsiban volt, aminek az ujjait felhúzta karján. Illetve egy fehér, kicsit kékes öltönynadrág volt rajta, egy hófehér boka gumicsizmával. Fekete haján látszott, hogy gondosan megcsinálta, a fülében ezüst fülbevalók lógtak, kezén pedig szintén ezüst karkötők.
Esküszöm, hogy csak elmesélve tűnik furának, (mert nyilván szövetnadrághoz én soha nem vennék fel boka gumicsizmát, még simát se) de neki igazán jól állt. Aki kitalálja ennek a fiúnak a stílusát, arra örök életre mosok, esküszöm.