Charles szemszöge
Charles Monroe
November 3. péntek
Rettenetesen féltettem Gwen-t, a hét minden napján bent voltam nála a kórházban . Jó volt látni, hogy azért kezd jobban lenni, de azért nem 100%os. Én vittem haza, mert Isa nem akarta, hogy egyedül legyen. A mai napon vettem rá végre magam, hogy elhívjam randira. Már a meccs napján elakartam hívni, de az élet közbeszólt. Sajnos Jak és ez a hülye fogadás is közre játszik ebben az egészben, mert gyanítom Jak is mindent megtesz, hogy sikerüljön a dolog. Ebben az egészben csak 1 baj van, kezdek többet érezni iránta, de a fogadás miatt nem lehet.
November 4. szombat
Reggel az ébresztőm hangjára keltem ugyanis a szezon nem állt meg. Ma le kell futnom 5 km-t és ma még edzésre is el kell mennem plusz Gwen-hez is el szeretnék menni. Kikászálódtam az ágyból és egyenesen a fürdőbe mentem, gyorsan megmostam az arcom, majd vissza mentem a szobámba felvettem a futós cuccom és elindultam. Mivel már jócskán benne vagyunk az őszben ezért kicsit vastagabban öltözködtem.
Gyorsan lerendeztem ezt a futás dolgot és mentem is haza átöltözni, hogy minél előbb elindulhassak Gwen-hez. Felöltöztem, de azért gyorsan tárcsáztam Isa-t, hogy biztos otthon van-e a lány.
- Szia Isa – köszöntem a lánynak
- Szia Charles – álmos hangja miatt azt gyanítom, hogy most kelt fel
- Felkeltettelek? – kérdeztem
- Nem, dehogyis. Mond csak, baj van? – hangja aggódóan csengett
- Jaj, nem dehogyis. Csak az van, hogy beugorhatnék egy 15 perc múlva Gwen-hez? – kérdeztem és éreztem, hogy elpirulok
- Persze, de miért nem tőle kérdezed? – hallottam,hogy jót mosolyog ezen
- Meg szeretném lepni – mosolyogtam
- Rendben, akkor majd felkeltem, mert még alszik – ezen csak mosolyogtam és bontottam a vonalat
Mielőtt Gwen-hez mentem volna, gyorsan elugrottam a virág boltba, hogy meglepjem egy csokor liliommal. Bepattantam az autómba és elindultam. 15 perccel később remegő kezekkel nyomtam meg a kapucsengőt ami jelzett, hogy itt vagyok. Felérve a 3. emeletre elsétáltam a lányok lakásásnak ajtajához, és bekopogtam. 5 perc múlva egy kómás fejű Gwen-nel találtam szemben magam. Elképesztően aranyos volt így.
- Charles, szia. Gyere beljebb – köszönt, kicsit meglepődött, hogy itt vagyok,de félre állt, hogy bemehessek
- Szia, csak gondoltam megnézem, hogy vagy – ejtettem egy mosolyt felé
- Köszönöm, jól vagyok – mosolygott ő is
- Tessék, ezt neked hoztam – nyújtottam át neki a csokor liliomot
- Köszönöm Charles – mosolygott, mint egy vadalma
- Gyere beljebb, kérsz esetleg valamit inni? – kérdezte
- Nem köszönöm. Felkeltettelek? – kérdeztem, miközben a szemem rajta legeltettem.
- Igen vagyis nem te. Isa berongyolt hozzám reggel, hogy azonnal keljek fel – felelte, de kénytelen voltam megvédeni a lányt
- Védelmében szóljon, hogy én kértem, hogy keltsen fel – húztam mosolyra a szám
- Miért? – kérdezte keresztbe font karokkal
- Meg akartalak lepni – léptem oda közvetlen elé, orraink hegye épp,hogy érintették egymást, de egyikünk se ment távolabb, neki esélye se lett volna, mert a kezeim a pult két oldalán pihent dereka mellett. Éreztem ahogy egyre hevesebben veszi a levegőt, és őszintén tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá. Végül ő lépett ki karjaim közül.
- É-értem, nos, sikerült is – mosolygott rám.
- Meg szerettem volna szólni, hogyha neked jó, akkor ma elvinnélek egy randira – vakartam meg a tarkóm
- Rendben, nekem tökéletes – pirult el
- Rendben, akkor 7re érted jövök, és valami elegáns ruhát húzz - kacsintottam rá – Viszont nekem mennem kell, még van egy edzésem, és az edző kinyír, ha nem érek oda időben.
- Rendben, köszönöm, hogy eljöttél Charles – kísért az ajtóhoz
- Bármikor – és ezzel ki is léptem az ajtón
***
Délután 5 óra van még van bőven 2 órám elkészülni. Addig gyorsan megcsináltam egy beadandót az egyetemre. Ez bőven beletelt 1 órába így jobbnak láttam, ha elkezdek készülni. Egy fekete nadrágot és egy fehér inget húztam, erre egy fekete szövetkabátot húztam. A hajammal nem csináltam igazából sok mindent, csak beletúrtam és készen is voltam. Háromnegyed 7-kor elindultam Gwen-ért. 7 előtt pár perccel értem ide így megvártam amíg Gwen lejön. Nem telt el 5 perc, de egy csillogós sötét lila ruhában közeledett felém. Haja hullámokba omlott a lapockájára és egy fekete szövetkabátot viselt ő is. Eszméletlenül gyönyörű volt. Hihetetlen, hogy ezt teszem szegény lánnyal.
- Szia – lépett oda hozzám mosolyogva
- Szia – lenyeltem ezt a rossz érzést, és vissza mosolyogtam rá – Gyönyörű vagy
- Köszönöm, te is jól nézel ki
- Indulhatunk? – kérdeztem és a kezemet nyújtottam amit el is fogadott
Illedelmesen kinyitottam a kocsiajtót majd miután beszállt becsuktam. Gyorsan beültem én is és el is indultunk. Nem árultam el neki hova is megyünk, mert meglepetésnek szántam. Negyedóra kocsikázás után a Petrus étterem előtt álltunk meg. Csodás hely volt az egyszer biztos.
- Jó estét, Charles Monroe névre van foglalásunk
- Jó estét, igen erre tessék – az ablakhoz kerültünk pont ahonnan lehetett látni a kivilágított várost. Elképesztően gyönyörű volt akár csak a mellettem álló lány.
- Köszönjük – mondtam, majd a pincér el is ment
Had segítsek – álltam Gwen mögé, hogy lesegítsem a kabátját. Egy csodaszép ruhát viselt ami épp annyira emelte ki az alakját amennyire kellett. Bár kicsit mintha feszült lenne a ruha miatt. Amíg Gwen háttal volt nekem addig jobban szemügyre tudtam venni. Nem akartam, de fiúból vagyok. A kabát lekerült róla ezáltal belátást nyertem a csupasz hátára, és feltűnt egy anyajegy, de ez nem akármilyen anyajegy volt. Ez egy Hold alakú anyajegy volt amiről egyből beugrott valami. Pont ugyanilyen anyajegye volt a kiskori barátomnak is , és pont ugyanott. Nem igazán tudtam hova tenni ezért nem is foglalkoztam vele.
- Köszönöm – nézett rám és mosolyra húzta az ajkait.
1,5 órával később jól lakottan jöttünk ki az étteremből és mentünk az autóhoz. Gwen-nek ismét kinyitottam az ajtót és megvártam amíg beszáll, majd becsuktam. Átmentem a vezetői oldalra és bepattantam mellé. Egész úton csend honolt, de nem az a kínos csend hanem a nyugodt csend egyedül a halk zene törte meg ami a rádióban szólt. Negyedóra múlva megálltam Gwen-ék háza előtt, majd gyorsan kiszálltam kinyitottam neki az ajtót és a kapuig kísértem.
- Köszönöm ezt az estét Charles – nézett bele a szemembe
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Szívesen megismételném – kérlek mondj nemet Gwen, ne hagyd, hogy ezt tegyem veled
- Annak én is nagyon örülnék – a francba Gwen, ennyi nem bírtam türtőztetni magam. Lassan odahajoltam hozzá engedélykérően néztem rá amit hezitálva, de megadott majd ajkaimat lassan az ajkaira vezettem és szenvedélyesen megcsókoltam. Hirtelen bizsergést éreztem amit eddig még soha senkinél.
- Jó éjt Charles
- Jó éjt Gwen
Amint belépett Gwen az ajtón rögtön eszembe jutott a fogadás. Megéri ez nekem? Megéri tönkre tennem egy lányt? Gwendolen Fairfax te leszel a végzetem.
SPOILEREK
𝐢𝐧𝐬𝐭𝐚𝐠𝐫𝐚𝐦 | 𝐭𝐢𝐤𝐭𝐨𝐤: 𝐛𝐞𝐭𝐭𝐢𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞𝐫
2023/08/12
