November 26. szombat
Őszintén nem akartam elmenni Jak meccsére, de úgy voltam vele, hogy Isa és Charles velem jönnek akkor nem lesz belőle baj. Mivel reggel 8 óra volt így kikászálódtam az ágyból és kimentem csinálni egy kávét. Nem igazán tudom miért is akarja ennyire, hogy ott legyek elvégre 2 hete egyetlen szót sem váltottunk egymással. Minden esetre jól esik, hogy jóvá akarja tenni a dolgokat. Igaz, tőle nem lesznek pillangóim, nem fog el az a bizsergés ami Charles-tól. Ebben biztos vagyok, iránta már nem érzek semmit.
- Jó reggelt – zökkentett ki Isa
- Jó reggelt. Isa eljöttök velem ma Jak meccsére? – kérdeztem kicsit félve
- Gwen, biztos vagy benne? Nem, de muszáj tisztáznom vele egy két dolgot.
- Rendben. De ki is az a mi? – fürkészte az arcomat
- Hát, Charles – pirultam el. Nem vagyunk együtt, de alakulnak a dolgaink és elég jó irányba.
- Sejtettem ám. Mostanában sülve-főve együtt vagytok. Van ennek valami különösebb oka? – tulajdonképpen van, de ezt még nem szerettem volna megosztani vele, hisz még én sem voltam benne olyan biztos, mint gondoltam volna.
- Nincs, csupán szeretek vele lenni
- Okés, de ha van valami amit megszeretnél osztani velem, tudod hol találsz
- Persze, tudom.
Mivel a meccs csak délután lesz így úgy döntöttem, hogy elmegyek a közeli kávézóba és olvasok egy kicsit egy jó kávé mellett. Felöltöztem jó vastagon, mert már kezdett tényleg nagyon hideg lenni . Egy sima bézs garbót vettem fel egy fekete bőrszoknyával, alá felvettem egy fekete vastag harisnyát és egy fekete szövet kabátot húztam még fel. A lábamra a fekete bokacsizmám húztam. Gyorsan előkaptam a pénztárcám majd eltettem a könyvem amit jelenleg olvasok és kiléptem a lakásból.
- Szép napot Mirtill – köszöntem az idős hölgynek aki ma dolgozott
- Neked is szép napot Kedveském. Mit adhatok? – imádom Mirtill-t mindig olyan kedves velem
- Egy latte-t szeretnék most – mosolyogtam az idős hölgyre
- Rendben. Már is készítem, foglalj addig helyet és majd kiviszem – mondta mosolyogva
- Igazán nem kell, ide jövök majd érte – mosolyogtam vissza
Elsétáltam egy nekem tetsző kis sarokba és elővettem a könyvem. Jelenleg Colleen Hoover-től az It ends with us című könyvet olvasom. Bár lehet a vizsgáimra kellene készülnöm, de mennyiségi időt szeretnék magamra is fordítani. Az első vizsgám úgy is csak december közepén lesz és addig tanulok mindennap. Igaz az edzést is be kell iktatnom, de ebben a félévben úgy tudom, hogy nem lesznek ilyen nagyobb meccsek, úgyhogy nem lesz gond. Gondolat menetemből egy igen ismerős illat zökkentett ki.
- Szia Napsugaram – köszönt Charles, majd egy puszit nyomott az arcomra
- Szia – köszöntem neki elpirulva
- Miújság? Mit csinálsz itt egyedül?
- Kicsit kikapcsolódok – mutattam a könyvre, meg az előttem álló latte-ra
- Elmenjek? – állt fel hirtelen
- Nem, dehogy is, örülök, hogy itt vagy – mosolyogtam rá
- Ennek örülök, mert ha már így összefutottunk szeretnék kérdezni valamit – nézett rám komolyan
- Charles, baj van? Megijesztesz – néztem rá aggódva
- Minden a legnagyobb rendben néz bele a szemembe azokkal a gyönyörű őzike szemeivel
