Három hónappal később
Gwendolen Fairfax
Március 25. szerda
3 hónapja, hogy szakítottunk Charlessal. Nagyon sokszor próbált velem beszélni arról ami történt, de egyszerűen hajthatatlan voltam. Nem akartam vele beszélni, még hallani se akartam róla. Visszaköltöztem Isa-hoz, ő volt az egyetlen akinek elmeséltem részletesen, hogy mi volt, mert miután Charles elment ő rohant fel és ramaty állapotban talált meg. Nem tudok elég hálás lenni érte, hogy Ő van nekem.
Az egyetem kicsit nehéz, hogy van közös óránk Charles-sal, de álltalában nem veszek róla tudomást vagyis én megpróbálok róla nem tudomást venni, de ez elég nehezen szokott menni. A vizsgáimon szerencsére sikeresen elvégeztem a helyzethez képest, de büszke voltam magamra amiért nem adtam fel és kitudtam állni és elmondani mindent amit kellett. Jelenleg a bajnokságra készülünk gőzerőkkel ami most szombaton lesz. Ha már szombat, Charles-nak is most lesz a bajnokság amin szerettem volna ott lenni, de a történtek után ez ki van zárva.
Jak-kel egyébként azóta nem igazán beszéltem. Jelenleg a társasági életem úgy néz ki, hogy Isa- és Heidi-n kívül nem sok emberrel beszélgetek. Összetörtem nagyon, és a legjobban az fáj, hogy egy olyan ember miatt akit mindennél jobban szerettem. Jak is próbált velem beszélni, de vele se voltam hajlandó szóba állni. Annyi a bökkenő, hogy edzéseken nagyon sokat látom. Most éppen edzésre tartok ahol megbeszéljük mi is lesz és hogyan szombaton. Éppen haladtam el a folyosón amikor neki mentem valakinek. Nem is akárkinek, hanem Charles-nak..
- Ne haragudj, nem vettelek észre – kért bocsánatot
- Semmi baj, én kérek elnézést én voltam figyelmetlen – mondtam, de a kezem még mindig a mellkasán pihent míg keze a derekamon. Hirtelen elkapott egy bizsergés ami mindig akkor keletkezett amikor vele voltam. Gyorsan kitértem a kezei közül és már épp indultam volna el amikor hirtelen a csuklóm után kapott.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? – kérdezte aggódó hangnemben
- Nem, jól vagyok Charles, de ha megbocsájtasz sietnem kell – és ezzel el is rohantam. Ez volt az első olyan alkalom amikor szóba egyeledtem velem amióta szakítottunk.
Gyorsan bementem az öltözőbe és átöltöztem. Találkoztam Heidi-vel és megvártuk a csapat többi tagját. Szerencsére Quinn visszajött ezért visszakaptam a régi pozíciómat. Igaz, elég fárasztó, hogy én vagyok a libero, de egyszerűen imádom. Megkezdtük a bemelegítést majd utána 2 csapatra osztott minket az edző és ütöttünk pár hosszt.
Bő 3 órás edzés és nyújtás után fáradtan mentünk átöltözni, mint ahogy máskor most sem itt zuhanyoztam hanem majd otthon fogok. Gyorsan visszaöltöztem elköszöntem a lányoktól és mentem a kijárat felé. Meglepetésemre ott találtam Jak-et aki rám várt?
- Szia Gwen, tudom, hogy látni sem akarsz, de muszáj meghallgatnod – szólt utánam amikor ki kerültem
- Már miért is kellene? – kérdeztem cinikusan
- Kérlek, adja 5 percet
- 2 perc és itt sem vagyok – mondtam
- Gwen, ez az egész mindenség az én hibám. Nem Charles akart fogadást kötni velem, hanem én vele. Részeg volt és ráerőltettem, hogy kössünk fogadást, hogy melyikünk tud előbb megszerezni téged. Tudtam, hogy amúgy esélyem se lenne ellene, mert láttam, hogy hozzám nem úgy viszonyulsz, mint hozzá ami szerintem érthető is elvégre ő a legjobb barátod Gwen. Láttam, hogy nézel rá, láttam a szemedben a csillogást amikor vele voltál vagy róla beszéltél. Hidd el, hogy követtünk el hibát belátom, de ne büntess mindkettőnket azért amit az egyikünk követett el. Beszélj vele kérlek és hozzátok rendbe. Nagyon szeret téged. Azóta, hogy szakítottatok ramaty állapotba van. Kimozdulni is alig akar, és a focival is bajok vannak.
- Mi van a focival? – kérdeztem
- Ha nem teljesít jól a bajnokságon akkor kirakják őt a csapatból és ugrott az ösztön díja és az egyetemről is kirakják. – megrémített amit Jak mondott – beszélj vele Gwen! Tudod, hogy nem szívleljük egymást, de beláttuk, hogy a mi baromságunk állt minden mögött. Nem kérem, hogy bocsáss meg, mert nincs jogom ehhez, de beszélj Charles-sal és béküljetek ki
- Hát nem tudom, megbántottatok, kihasználtatok majd eldobtatok. Nem könnyű egy ilyet megbocsájtani és elfelejteni. Most pedig, ha nem haragszol mennem kell. Szia Jak.
- Szia Gwen. Még egyszer sajnálom
Haza fele sokat gondolkodtam azon amit Jak mondott, és rá kellett jönnöm, hogy muszáj lesz vele beszélnem, de nem most. Még nem állok készen, hogy ezt az egészet tisztázzam vele. Most csak a bajnokságra kell koncentrálnom. Az az első.
Charles szemszöge
Teljesen kivagyok készülve. Gwen-nel 3 hónapja, hogy szakítottunk, és rettenetesen emészt a bűntudat. Az egyetemen is rettenetesen teljesítek azóta, és még a focicsapatból is kiraknak, ha nem mutatom meg, hogy mit tudok a szombati bajnokságon. Mivel irányító vagyok ezért természetes, hogy a csapat és az edző elvárja, hogy hozzam az adott szintet. Éppen az edzésre tartok amikor valaki nekem jön. Gwen volt az az én kis szélviharom. Még szerencse, hogy utána tudtam kapni, mert padlót fogott volna.
- Ne haragudj, nem vettelek észre – kértem bocsánatot
- Semmi baj, én kérek elnézést én voltam figyelmetlen – mondta, de a keze még mindig a mellkasomon pihent míg kezem a derekán. Hirtelen elkapott egy bizsergés ami mindig. Hirtelen tért ki a kezeim közül és már éppen indult volna el, de gyorsan a keze után kaptam
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? – kérdeztem aggódó hangnemben
- Nem, jól vagyok Charles, de ha megbocsájtasz sietnem kell – és ezzel el is rohant. A szakításunk óta ez volt az első alkalom, hogy újra szóba állt velem.
Siettem az edzésre, mert elég kemény pár napunk lesz a bajnokság előtt, és muszáj beleadnom mindent. Átöltöztem lepacsiztam mindenkivel majd megláttam Logan-t. Nos, Logan-nel eléggé megromlott a kapcsolatom ami nagyon bánt. Gondoltam megyek és beszélek vele.
- Logan, beszélhetnénk?
- Mit szeretnél Charles? – kérdezte
- Sajnálom. Igazad volt mindenben, hallgatnom kellett volna rád, mint mindig. Sajnálom, hogy tönkre tettem a barátságunkat, és, hogy nem hallgattam rád amikor kellett volna. Lehet nyálas amit mondok, de hiányzol haver – nyújtottam kezem
- Jesszusom, mit tett veled az a lány mitől ennyire csöpögős lettél? – nevette el magát
- Megtanított szeretni! – elég volt ennyit mondanom Logan ennyiből már megértette, hogy mit akarok mondani
- Szerencséd van vele. Muszáj visszaszerezned – örülök, hogy így gondolja
- Gondolod, hogy megbocsájt?
- Biztosan megfog
A laza 3 órás edzés után fáradtan esek haza és az úton kigondoltam, hogy mivel is fogom meglepni Gwen-t és mivel fogok hatni rá. Elővettem egy lapot és elkezdtem írni azt ami bennem van, az érzéseimet iránta. Egy pár oldalba beletelt mire kiadtam magamból minden érzelmet ami iránta irányul, és hozzá raktam a dobozkába azt a karkötőt amit karácsonyra adtam neki. Remélem megbocsájt, Ő az életem szerelme.
Utolsó előtti fejezeeet!! Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem velee, de a fősuli miatt nagyon el vagyok havazva😭
2023/09/30
