Sziasztok! Lena Wattson-nak hívnak. 17 éves vagyok, influencer, de én nem szeretem ha ezt mondják rám. Na mindegy is. Jelenleg Budapesten élek, de nemsokára visszaköltözöm a szülőfalumba, mert a vőlegényemmel szakítottunk. Vagyis igazából én szakítottam vele, mert már nem éreztem azt iránta mint amit a kapcsolatunk elején. De erre még később visszatérek.
~ Pár nappal később ~
Eljöttem Budapest-ről, szerettem azt a várost, de mivel faluban nőttem fel ezért mindig is hazavágytam. Sikeresen összepakoltam a cuccaimat még pár napja, és az első vonattal ami indult aznap hazajöttem. Haza...
Sokkal jobban éreztem magam a falumba, kevés ember, nyugalom. Van egy háziállatom is, a macskám, imádom a macskákat, ezért Mirát (így hívják a cicámat) rendesen el is kényeztetem. Számomra ő családtag és ez így is marad. (Egyébként Mirát így kell elképzelni⬇️)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Na jó elég a sok fecsegésből térjünk a lényegre. Már nyáriszünet van és eléggé unalmasan telnek a napjaim, mert az összes barátom Pesten van én meg több mint 100 kilóméterre tőlük. De nem akartam egy darabig visszamenni..sok rossz emlék is köt oda, amiket fájdalmas visszaidézni. Szóval még 1-2 hétig éltem a kis életem unalomba de ez nem zavart.
Viszont június 25.-én kaptam egy lehetőséget Németországban, miszerint lesz egy divatbemutató Berlinben és szívesen meghívnának engem. Először nem hittem a szememnek, kiskorom óta szeretnék modell lenni, de még nem volt itthon rá lehetőség. A bemutató elvileg júliusban lesz, ezért kapva kaptam az alkalmon és el is kezdtem repülőjegyeket nézegetni. Aztán eszembe jutott, hogyha Németbe megyek akkor ott valószínűleg nem megyek sokra az angoltudásommal ami amúgyse a legfényesebb, de németül sokkal jobban tudok szerencsére. 1 óra múlva már találtam is egy időpontot az utazáshoz. A szüleim nem voltak ma otthon, ezért gondoltam majd este mikor hazaérnek akkor elmondom nekik a nagy hírt. Mivel még sosem voltam külföldöm ezért nagyon boldog voltam de féltem is egy kicsit attól hogy hogyan fogadnak majd az emberek. Ezeket az aggodalmas gondolatolat el is hessegettem a fejemből és azon kezdtem el agyalni hogy mennyi cuccot vigyek egyáltalán, azt se tudom hogy mennyi ideig leszek ott. A sok gondolkodás közben pakolásztam pár fontosabb dolgot a bőröndömbe. Egyébként a gép amire foglaltam helyet, az 4 nap múlva indul, addig meg még bőven van időm összepakolni.
Miután valamennyi cuccomat összepakoltam csináltam magamnak ebédet, mért még csak délután van és a szüleim este érnek csak haza. A nap többi része kicsit unalmasan telt. Zenehallgatással és takarítással viszonylag elütöttem az időt. Már csak arra eszméltem fel hogy anyumék jönnek be az utcaajtón..
