Kaland Németországban, vagy sem?...

17.rész (A kávézó)

Az eső csak esett kint. Az ég is beborult, olyan sötét volt mintha este lenne pedig még csak délután 2 volt. Ilyen időben bekuckózni van kedvem és filmet vagy sorozatot nézni. Így is tettem, a maradék nasimat ami még volt a TV elé vittem.
Nagy filmnézésbe voltam mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám hívott. Kis ideig haboztam de végül felvettem.

-Haló, kiaz? -kérdeztem.

-Szia, Tom vagyok!

-Ja szia! Vàrj, honnan van meg a számom? -hadartam el a kérdést.

-Hàt mikor aludtál elvettem telód és beleírtam a számom...

-Egyszerűbb lett volna elkérni! -akadtam ki egy kicsit.

-Jólvan na bocsánat.. De egyébként azért hívtalak hogy nem akarsz-e velünk eljönni a városba nézelődni?

-De szívesen elmegyek, mikor? -amint kimondtam rohantam ruhát keresni.

-20 perc múlva?

-Oké, megyek készülődni! Szia -meg se vártam a választ úgy tettem le.

Egy egyszerű szürke melegítőt vettem fel, hozzá pedig egy fekete pulcsit. Raktam fel még szempillaspirált, táskámba bekapoltam 1-2 fontos dolgot.
Miután késznek nyilvánítottam magam, meggyőzödtem arról hogy biztos bezártam az ajtóm és siettem a szomszédba. Be se kellett kopognom mert amint az ajtó elé értem már jött is ki rajta Tom.

-Na szia, kész vagyok! -mondtam kapkodva.

-Oké, akkor menjünk -csukta be az ajtót.

-Bill nem jön? Georg? Gustav? -kérdeztem kivàncsian.

-Nyugi, mind jönnek! Minket várnak lent a kocsinál. -indultunk meg lefele.

Mire leértünk a többiek màr türelmetlenek voltak. A hotel előtt szerencsére nem voltak fotósok. Megörültem, hiszen ha itt lettek volna és megláttak volna minket, napokig ez ment volna a TV-be.
Na mindegy is, hagytam az aggodalmaskodást.
Beszàlltünk a nagy fekete kocsiba, majd 10 perc múlva megàlltunk egy kávézó előtt. Amint kiszálltunk, vakuk villogtak az arcomba. Bill mellé léptem, vette a lapot és szorosan magához húzott. Így siettünk be a kávézóba.
Kiválasztottunk egy benntebb lévő asztalt. A többiek rendeltek maguknak kávét, én csak vizet kértem mert nem kávézom.

-Amúgy Lena - törte meg Gustav a csendet. - neked volt már kapcsolatod? -kérdezte kiváncsian. - Bocs hogy így megkérdezem, nem kell válaszolnod ha nem szeretnél.

-Először is nem baj hogy megkérdezted, másodszor meg igen, volt már párkapcsolatom ami nemrég ért véget. - mondtam majd beleittam a vizembe.

-Ohh sajnálom.. - mondta Gustav.

-És...pontosan miért lett vége? - vágott közbe Tom.

-Hàt..azért mert elmúlt a szerelem, nem éreztem azt amit az elején. Ezért én szakítottam. És mivel otthon híresnek számítok, így elég sokan tudtak róla. A rajongók is látták a vége felé hogy valami nincs rendben.. - meséltem tovább.

-Értem...de vàrj ha te híres vagy akkor miért nem hallottunk ezelőtt rólad? - nézett értetlenül Tom.

-Mert én csak magyarul írok az oldalamra, ezért aki ismer mind magyar. Meg a családomba se tud senki németül.

-Jaa mi meg sajnos nem tudunk magyarul! - erőltetett egy mosolyt Georg.

-Azon csodálkoztam volna ha tudnàtok! -nevettem fel. - Mindegy is... -folytattam volna tovább mondandómat hogyha 2 csajszi nem jött volna oda.

-Sziasztok! Kérhetünk egy képet? - kérdezte a szőke nyávogós hangon.

-Persze - mondta Bill.

Ezután a szőke hajú lány konkrétan beleült Bill ölébe. Itt azt hittem felrobbanok az idegtől, viszont nem akartam kimutatni. Miután megcsinálták a képeket elköszöntek majd elmentek.

-Végre! - mondtam magamban, mire Tom odajött és azt mondta hogy:

-Nyugi kicsilány, Billnek amúgyse jönnek be a szőke csajok! - mondta halkan.

-Jó tudni.. -mondtam gúnyosan.

~529 word~