Kaland Németországban, vagy sem?...

14.rész (Interjú?)

Evés után megnéztünk még egy filmet, én a végén bealudtam. Pár óra múlva ébredtem fel, éjszaka volt. Megnéztem a telefonom, 2 nem fogadott hívás volt anyutól.

-Na baszki.. -szólaltam fel, úgy látszik túl hangosan mert Bill felébredt rá.

-Baj van? -kérdezte álmosan.

-Ja nem csak amíg aludtam anyu hívott! -sétáltam ki a konyhába. Hajnali 1 volt de én éhes lettem.

-Amúgy hány óra? -jött ki ő is a konyhába.

-Hajnali 1 asszem.. -néztem be a szekrénybe közbe.

-Akkor úgy látszik itt alszok! -lépett közelebb.

-Eddig is aludtál. -mondtam kicsit flegmán.

-Mondjuk az igaz. Én is kapok a kajádból? Nagyon éhes vagyok! -mondta hisztis hangon.

-Igen, de jézusom mennyit bírsz te enni? -nevettem el magam.

Megkajáltunk (megint) és mivel nem voltunk olyan álmosak, megnéztünk mégegy filmet a változatosság kedvéért. Én a film közbe elővettem a laptopomat és válaszolgattam pár kommentre.

-Én már álmos vagyok. -mondtam alig hallhatóan. -Megyek az ágyra aludni. -majd felkeltem Bill mellől és bedőltem az ágyamba.

Pár perc múlva két kezet éreztem a derekamon. Ki más lehetett volna...

-Ugye nem baj? -kérdezte aranyosan.

-N..nem dehogy -szerintem pirosabb voltam mint egy paradicsom.

Reggel arra ébredtem hogy még mindig úgy ölel ahogy elaludtunk. Nem volt szívem felkelteni, de mennem kellett a fürdőbe. Nagynehezen kikászálódtam a kezei közül, majd gyorsan letusoltam és elfogadhatóvá tettem az arcom nagyjából. Utána gondoltam csinálok reggelit. Visszahívtam anyut is, beszélgetés közben meg meg is csináltam a reggelit. Egyszerű szendvics de nagyszerű. Mire kész lettem Bill is felkelt.

-Jó reggelt! Kész a kaja -szóltam a konyhából.

-Neked is. -amint kimondta rohant is az asztalhoz. -Nagyon finom -mosolygott.

-Annak örülök -mosolyogtam vissza.

-Egyébként -mondta két harapás közt. -ma lesz egy interjúnk, eljössz?

-Hát nem is tudom...az mégse olyan mint a koncert. -fagyott le a mosoly az arcomról.

-Tudom, de minden rendben lesz! -próbált megnyugtatni.

-És ha megkérdezik hogy mit keresek ott?! -akadtam ki egy kicsit.

-Láttak már minket együtt, nem fogják kérdezni -mondta nyugodtan. -De ha mégis...akkor azt mondom hogy a barátnőm vagy! -húzta mosolyra szájàt.

-Az egy dolog hogy láttak minket együtt, de az nem azt jelenti hogy a barátnőd vagyok! -emeltem feljebb a hangom. -Nem hazudhatod ezt mindenkinek!

-Miért is nem? -állt fel az asztaltól.

-Azért nem mert a szüleim nem tudhatják meg és... -álltam fel én is.

-És? -jött egyre közelebb.

-És ki fognak akadni, mivel azt mondtam nekik és én is azt hittem hogy csak a meghívás miatt jöttem ide! -mondtam dühösen.

-De ha nem tudják meg, nem zavarja őket.

-Ajj de...akkor sem lehet.. -szinte lefagytam mivel pár centi volt köztünk.

-Nyugi a szüleid nem fogják megtudni, azt mondtad nem tudnak németül.

-Igaz...na jó maradjunk annyiban hogy elmegyek! -léptem hátrébb.

-Oké. Amúgy nem nézünk filmet? -ment a nappaliba.

-Nézzünk. De az interjú mikor kezdődik? -kérdeztem kiváncsian.

-Délután 3-kor, addig meg még van időnk. -ült le a kanapére.

-Akkor jó. Választhatok filmet? -ültem mellé.

-Persze. -húzott magához.

-Akkor a Sikoly 2 lesz! -mondtam harátozottan.

El is indítottam a filmet, én figyelmesen bámultam a képernyőt. Bill párszor elnézett a véres jeleneteknél.

~501 word~