Kaland Németországban, vagy sem?...

7.rész (Vásárlás)

Miután beszéltem anyuval elővettem a laptopom és youtube-oztam. Már csak arra eszméltem fel hogy délután van, és beszélgetést hallottam meg a szomszédból. Túl kivàncsi voltam ahhoz hogy ne hallgatózzak. Fogtam magam és a falhoz mentem, vékonyak a falak ezért elég jól hallottam a szomszédból átszűrődő beszélgetést.

-Ó szóval megtetszett neked?

-Jaj hagyjál már Tom! -vágta rá idegesen Bill.

-Ezt egy igennek veszem..

Egyből felismertem a hangjukat, nem is hallgatóztam tovább ennyi bőven elég volt. Aztán hirtelen feleszméltem hogy ez az jelenti hogy Tom és Bill a szomszéd szobát fogalalták le. Azt nem tudom hogy Georg és Gustav is ott vannak-e. Ismét ledöbbenve mentem vissza az ágyamhoz, kicsit éhes voltam már hiszen délután kettő körül járt az idő. Semmi kedvem nem volt ebédet főzni, inkább kivettem a hűtőből pár alapanyot egy szendvicshez.
Megettem a szendvicsemet ami elég jól esett. A délután többi részét videók nézésével töltöttem el.

Este fele kimentem az erkélyre nézelődni szokásosan és csak gondolkoztam. Néztem a város fényeit, a sok autót, az embereket ahogy rohannak valahova. Közben nagyon megkívántam a csokit de amilyet én szeretek az magyar és itt nem lehet sajnos kapni. Szomorúan szembesültem a ténnyel miszerint el kell mennem venni valamilyen édességet. Nem sok kedvem volt hozzá, de mivel amúgy is közel van a hotelhez a pláza így átöltöztem és már mentem is ki a szobámból.
Épphogy bezártam az ajtót, a szomszéd ajtó nyílt ki. Bill lépett ki rajta. Körülnézett majd egyből észrevett engem.

-Szia! -kiabált oda. -Hát te?

-Szia, vásárolni megyek.

-Ilyenkor? Már lassan sötétedik. -kezdett el aggodalmaskodni.

-Most van hozzá kedvem.

-Egyébként én is vásárolni akartam menni. Mehetek veled? -kérdezte közelebb lépve hozzám.

-Persze, addig se leszek egyedül! -mosolyogtam rá.

Kb 10 perc séta után oda is értünk a plázához. Bementünk egy élelmiszerboltba, én egyből az édességekhez rohantam, majd el kezdtem nézegetni milyen fajta csokik vannak.
Bill kicsit lemaradt de nemsokára utolért.

-Legközelebb majd szólsz hogyha elkezdessz rohanni? -kérdezte felnevetve.

-Bocsi csak kívánom már az édességet! -nevettem fel én is. -Viszont itt teljesen más a választék mint otthon.

-Mint Magyarországon?

-Igen, ott mindig  hazai édességeket szoktam venni -szomorodtam el egy kicsit.

-Hé ne szomorkodj, itt is jó kaják vannak biztos találsz olyat amit szeretsz! -mondta kedvesen.
-Hát remélem...na mindegy, vegyük meg ami kell aztán menjünk mert már majdnem sötét van odakint. -mutattam az ablak felé.

-Oké.

Megvettünk mindent, vagyis Bill mert nem engedte hogy én fizessek.
Hazafele kicsit szomorú voltam, előjött a honvágyam, hiányoztak a családtagjaim. Igaz hogy csak pár napja vagyok itt, de az is csoda hogy eddig kibírtam szomorkodás nélkül.
A bússágomat Bill is észrevette, de én megnyugtattam hogy nincs semmi bajom.
Visszaértünk a hotelbe, én a saját szobám felé vettem az irányt.

-Amúgy köszönöm hogy eljöttél velem! -fordultam vissza Bill felé.

-Semmiség, máskor is elmehetünk ha szeretnél.

-Oké! Mégegyszer köszi! -majd bementem.

~464 word~