Kaland Németországban, vagy sem?...

21.rész (A vacsora)

~ Time skip ~

Délután 6 óra van. Két óra múlva megyünk vacsorázni étterembe. El is kezdtem készülődni, azt a fekete ruhát vettem fel amit magammal hoztam otthonról. Sminknek kevés alapozót, szempillaspirált és szájfényt raktam fel. Fél nyolcra nagyjából kész is lettem. Még gyorsan rendet raktam magam után a fürdőbe és pontban nyolckor kopogtak az ajtómon.

-Szia! - köszöntem boldogan.

-Szia..nagyon jól nézel ki.. - nézett végig rajtam.

-Te sem panaszkodhatsz... - kacsintottam rá. - Na de szerintem induljunk... - javasoltam.

Átkarolt a vállamnál és így sétáltunk ki a hotel bejáratán. A nagy fekete kocsi várt ott minket. Beszálltunk majd indultunk is. Kb 15 perc után meg is érkeztünk. Az étterem kivűlröl nagyon szép volt. Ilyen helyen még nem voltam soha.
Mikor odaértünk nem voltak fotósok, ezért nyugodtan vettük az irányt a bejárat felé. Bill kinyitotta nekem az ajtót, én miután beléptem ámultam-bámultam hogy milyen szép helyen vagyunk. Az előre lefoglalt asztalhoz ültünk le.

-Nagyon szép ez a hely! - áradoztam.

-Akárcsak te! - néz rám.

-Nem is.. - pirultam el.

Ezután megrendeltünk a vacsoránkat. Mindketten egy egyszerű spagettit kértünk. Amíg vártuk az ételt beszélgettünk, nevettünk, nagyon jól éreztem magam.

-Úristen, látod mi van kint? - néztem az ablak felé.

-Rájöttek hogy itt vagyunk szuper...de most nem akarok a fotósokkal meg riporterekkel foglalkozni! - mondta komolyan.

-Én sem! - feleltem.

Végre meghozták a spagettit, nekem ízlett. Kajálás után még beszélgettünk. Kb fél 10-kor úgy döntöttünk "hazamegyünk".
Kiléptünk az étterem ajtaján és mielőtt elgy lépést is tettem volna Bill magához húzott és ott mindenki előtt szenvedélyesen megcsókolt. Nagy meglepődöttségembe egy szót se szóltam csak megindultunk a kocsi felé kézen fogva. Mint egy pár...
Az autó ami értünk jött pár méterrel odébb állt ezért picit sétáltunk kellett odáig. Félúton hirtelen elkezdtem szédülni, úgy éreztem el fogok ájulni..

~ Bill szemszöge ~

Éppen sietünk a kocsi felé, közben a sok fotós követ minket. Szerintem a vacsora jól sikerült. Élveztünk egymás társaságát..
Na szóval, kézen fogva siettünk mikor Lana megállt majd pár másodper múlva karjaimba borult. Nem haboztam, felvettem és futottam vele az autóhoz. Mondtam a sofőrnek hogy siessen a hotelhez.

-Lana! Lana kelj fel! - próbáltam ébrezgetni. Elájult, de mitől?..

-H..hol vagyok? - kérdezte szemeit kinyitva.

-A kocsiban...elájultál... - öleltem szorosan magamhoz.

-Na basszus fogalmam sincs mitől...

-Nekem se, de mostmár jobban vagy az a lényeg!

~371 word~
Ez a rész nincs befejezve, viszont olyan régen raktam ki újat hogy gondoltam kirakom ezt. Bocsássatok meg hogy ebből a storyból nagyon ritkán vannak részek, mert nincs ötletem hozzá..

2023.10.13 (péntek 13🥲 )