Kaland Németországban, vagy sem?...

20.rész (Veszekedés)

Pár perc múlva kopogást hallottam. Siettem az ajtóhoz.

-Szia - köszöntem kissé fáradtan.

-Szia törpe, miért nem alszol? - jött be a szobámba.

-Nemtudok.. - ültem le az ágyamra.

-Történt valami? - húzott magához.

-Hát igazából igen... - köszörültem meg a a torkom.

-Na mesélj! De ugye baj nincs? - ölelt szorosan.

-Attól függ. Röviden az történt hogy mikor àtmentem hozzàtok ugye elkezdtünk filmet nézni. Te bealudtál rajta én elindultam megkeresni a mosdót, de mire jöttem ki Tom megàllított és... - itt megakadt a hangom. -...és közeledett felém majd megcsókolt, ellöktem magamtól és visszarohantam ide... - már könnyek gyűltek a szembe.

-Ne sírj...Tomot meg majd én elintézem! - szorította ökölbe a kezét.

-Jaj ne, ne veszekedjetek miattam!

-Nem fogunk veszekedni csak megmondom neki a magamét! Mit képzel hogy rámászik a barátnőmre?! - emelte fejebb a hangjàt.

-De nem is vagyunk e...

-Mondom a barátnőmre! - adott lágy csókot ajkaimra.

-Itt alszol velem? - kérdeztem.

-Ez nem kérdés! - mosolygott rám.

-Akkor menjünk aludni, nagyon fàradt vagyok.. - mondtam álmosan.

Ledőltem az ágyra majd Bill is. Átkarolta derekam és szorosan magához húzott. Én egyből el is aludtam.

Reggel mikor felébredtem Bill nem volt mellettem. Nagynehezen fekeltem, a konyhába talàltam egy cetlit miszerint Bill elment beszélni Tommal a tegnapi dologról. Remélem nem durvul el a helyzet, nem akarom hogy miattam vesszenek össze.
Éppen a reggelimet ettem meg mikor hangos kiabálást hallottam meg a szomszédból. Felkaptam magamra a pulcsimat és rohantam àt megnézi hogy mi történik. Az ajtó nyitva volt, berontottam rajta. Megláttam Tomot és Billt ahogy kiabálnak egymással.

-Itt meg mi folyik? - kiabàltam dühösen.

-Semmi, amugy is miért jöttél ide? - kérdezte flegmán Tom.

-Azért mert miattatok zeng az egész hotel! - mondtam még mindig hangosan.

-Bocsánat csak Tom nem akarja beismerni hogy rádmászott!! - nézett Bill szúrós tekintettel Tomra.

-Mi az hogy nem akarom beismerni?! Hagyjál már a hülyeségeiddel! - vágta vissza Tom.

-Na ebből elég! Fejezzétek be, MOST! - mondtam aztán kiviharzottam onnan. A saját szobámba érve becsaptam az ajtót. Nekidőltem, elkezdtek könnyek fojni az arcomon... Kb 20 percig biztos sírtam az ajtónak nekidőlve mire sikerült kicsit lenyugodnom, a zajongás is megszűnt a szomszédban.
Felálltam, a konyhába indultam nasiért. Az elkövetkezendő 2-3 órát a tv előtt töltöttem romantikus filmeket nézve. Azóta Bill is hívott minimum 4-szer. Nem akartam visszahívni, le kellett nyugodnom és összeszednem a gondolataimat. Nagyon érzékeny ember vagyok, akár egy mondat vagy szó is el tudja rontani a kedvemet. Ez a veszekedés se segített rajta...
Szóval jó pár órán keresztül filmeket néztem, valamelyiken aludtam is.
Este volt mire feleszméltem a telefonom csörgésére. Tom hívott, kinyomtam. Ma biztos nem fogok beszélni vele. Ideges is voltam most rá...

Összedobtam magamnak egy egyszerű vacsorát, megettem, lefürödtem stb.
Felvettem a kedvenc pulcsimat ami bőven a combom közepéig ért, és egy rövidgatyát. Jöttem ki a fürdőből amikor valaki dörömbölt az ajtómon.
Odamentem kinyitni.

-Miért nem veszed fel a telefont?! - kezdett el kiabálni Tom.

-Köszönni meg én fogok! - vágtam vissza flegmán. -Amúgy meg azért nem vettem fel mert nem akartam beszélni veled!!

-Mi az hogy nem akartál velem beszélni? - rontott be.

-Talán azért mert tegnap rámmásztál!! - kiabáltam. -És ha csak veszekedni jöttél el is mehetsz! - mutattam az ajtó felé.
Tom nem szólt semmit csak kiviharzott és becsapta maga után az ajtót. Nagyon megijedtem...ha ideges bármire képes..
Bezártam gyorsan az ajtót és visszamentem filmet nézni.
Éjfél körül el is nyomott az álom.

Reggel arra ébredtem hogy valaki ölel. Megnéztem, Bill volt az.
Na de vàrjunk...én este bezártam az ajtót! És miért jött egyáltalán átt?
Óvatosan kibújtam kezei közül. Konyhába vettem az irányt. Megittam egy pohár kólát, hátha ad valami energiát. Mivel  tegnapi napom nem volt a legjobb, kimerült voltam. Időközben hallottam hogy Bill is felkelt.

-Jó reggelt! - jött oda hozzám.

-Jobbat.. - feleltem fáradtan.

-Baj van? - nézett rám.

-Nincs.

Egyértelmű volt Billnek is hogy nem vagyok a legjobb formámban. Kitalálta hogy menjünk egyet sétálni. El is indultunk a legközelebbi parkba. Mikor kiértünk a hotelból nem támadott le minket senki.
Egy gyönyörű parkban sétálgattunk már 1-2 órája.

-Figyelj Lana, pár napja már meg akarom kérdezni hogy... - hagyta abba sétálást. - Lenne kedved eljönni velem vacsorázni?

-Persze, szívesen! - válaszoltam gondolkodás nélkül. - De szerintem menjünk vissza a hotelbe, éhes is vagyok már..