Kaland Németországban, vagy sem?...

10.rész (Elmenjek?)

Este kicsit rendet raktam konyhába, elmosogattam és megvacsoráztam. Eszembe jutott hogy holnap este lesz a koncert, nem nagyon akartam rà elmenni. Viszont még nem voltam semmilyen koncerten és félek hogyha csak úgy odaàllítok a fiúkkal az hatalmas gyanút keltene az emberekben.
Inkább nem agyaltam ezen tovább, hamar el is nyomott az álom.

Reggel viszonylag koràn keltem, mivel nyàron ritkán kelek korán de most szinte kipattantak a szemeim. Arra gondoltam hogy ma lent reggelizek mert miért is ne.
Felöltöztem és màr mentem is le.

Mikor leértem még nem volt ott senki, jobb is mert nem szeretek sok ember között lenni. Leültem az ablak melletti asztalhoz. És most nyugodtan ettem meg a kajámat.
Éppen befejeztem az evést amikor észrevettem hogy hotel bejárata előtt egyre több az ember. Az hittem csak vendégek, de miután Tomék szálltak ki a liftből lesett hogy miért van itt ennyi ember. Én biztos nem bírnám elviselni ha mindenki csak rám figyelne. Mindig is lámpalázas voltam. Na de mindegy is.

A fiúk engem pont nem vettek észre, kisétáltak a hotelből, egy fekete autó már várta őket. Alíg bírtak kimenni a nagy tömeg miatt. Én mindezt az étkezőből figyeltem. Elmentek, utána én is visszamentem a saját szobámba.
Ma is unatkoztam, kezdtem megunni a youtube videók nézegetését.
Délutánig nem csináltam semmi különöset. A városba se volt kedvem menni, az idő is bús volt mint én. Türelmetlen is voltam a bemutató miatt, holnapután lesz...
És még mindig félek amitt hogy valamit elrontok és akkor rajtam fog nevetni mindenki.
Bússágomat nagynehezen elhessegettem a fejemből. Ottkint az eső is elkezdett esni. Így még az erkélyre se tudok kimenni :( .

Este fele Bill rontott be az ajtómon úgy mint aki csak haza jött volna.

-Kopogni meg én fogok! -mondtam kicsit flegmán.

-Bocsánat csak siettem..

-Hát azt vettem észre!

-Haragszol? -kérdezte kicsit szomorúan.

-Dehogyis, na gyere beljebb! -álltam fel.

-Oké, köszi. Egyébként a koncert miatt akartam veled beszélni.

-Biztos azt akarod kérdezni hogy elmegyek-e, ugye?

-Nem kérdezni akartam, hanem mondani

-Ezt most nem értem.. -ültem le az ágyamra.

-Azt akarom hogy gyere el! -ült le mellém.

-Az egy dolog hogy te akarod, de én nem! -jelentettem ki.

-Miért? Figyelj nem lesz semmi baj! -próbált megnyugtatni.

-Tudom, csak...

-Velünk leszel a backstage-ben és vigyázni fogunk rád! -mondta kedvesen.

-Hát nem is tudom...-néztem a földet.

-A kedvemért gyere el, légyszi! -nézett rám boci szemekkel.

-Jó oké, elmegyek.

Épphogy kimondtam, megölelt. Jól esett mivel nem sokszor kapok ölelést.

-Örülök hogy eljössz. Na de nekem most mennem kell, -ment az ajtó felé. -Ja és nyolcra legyél kész, majd jövünk érted! -lépett ki az ajtón, majd becsukta maga után.

Én rohantam a bőröndömhöz valami ruhát keresni, mert már hét óra volt. Egy egyszerű melegítő nadrágot vettem fel, mellé egy nagyobb pólót és fölé pulcsit. Amúgysem szeretem kiöltözni, ahova csak lehet oda mindig melegítőben megyek.