Kaland Németországban, vagy sem?...

19.rész

Kb 1 óra múlva csörgött a telefonom. Egyből felvettem meg se néztem ki az.

-Haló! - szóltam bele.

-Szia kicsim! Mi a helyzet? - kérdezte anya.

-Sziaa, hát semmi különös. Elvagyok. - válaszoltam röviden.

-Igazából azért hívtalak mert nemsokára hazajöhetnél, nem gondolod? Főleg hogy az a bemutató is elmaradt. - mondta.

-De még szeretnék itt lenni egy kicsit! Jól érzem magam, nagyon szép hely! - próbáltam érvelni.

-Aha a barátod miatt ugye? - kérdezte, hallottam a hangján a dühöt.

-Milyen barátom? Miről beszélsz? - kezdtem aggódni.

-Akivel elvileg együtt vagy! Láttam a TV-ben! Miért nem mondtad ezt el nekem?! - màr szinte kiabàlt.

-De én... - próbáltam magam kihúzni a bajból.

-Nincs de! 2 nap múlva legyél itthon! Szia - majd lerakta a telefont.

Most mit tegyek? Menjek haza? De hisz még nem akarok... És mi az hogy látta a TV-ben az interjút?... Miért haragszik rám? De nem is vagyunk együtt, Bill találta ki az egészet! Mindegy, hazamenni most végképp nem szeretnék. Hagyom anyuékat lenyugodni.
Ezen kattogott az agyam még egy jó ideig.
Később gondoltam egyet és lementem a plázába vásárolni. Imádok vásàrolni, sajnos vagy nem sajnos. Miután bejártam a fél plázát és vettem 2 szatyornyi ruhát, hazamentem (a hotelbe).
Elpakoltam az újonnan vett dolgokat. Már este volt, a nap is lemenőben volt.
Megvacsiztam, lefürödtem meg ilyen-olyan szokásos dolgok.
Ledőltem egy kicsit pihenni MEGINT. Kommentekre válaszoltam meg stb.
De még mindig azon aggódtam hogy hazamenjek-e vagy ne. Nem is értem hogy látta meg anyu az interjút, de ha meg hazamennék még mérgesebb lenne. Inkább maradok még 1-2 hétig, ameddig csak lehet.
Este 9 körül felhívtam Tomot hogy itt vannak-e a hotelbe. Szerencsémre itt voltak, szóval gondoltam átmegyek hozzájuk mert miért ne.
Felvettem egy hosszúnadrágot, nyár van ugyan de mégis hűvös volt az idő.
Átsétáltam a szomszéd ajtóhoz és bekopogtam. Pár másodperc múlva màr nyílt is az ajtó.

-Szia, gyere be! - mondta Gustav.

-Sziasztok! - köszöntem amint beléptem a nappaliba.

-Mi megyünk vissza a saját szobánkba! - mondta egyszerre Georg és Gustav, majd mentek is.

-Csá, akkor holnap a próbán! - kiabálta utánuk Tom.

Én közbe a kanapén ülve kerestem valami filmet a tv-be. Később megjelent Bill is.

-Szia törpe! - ült le mellém.

-Nem is vagyok az! - néztem rá.

-Hozzám képest igen - majd adott egy puszit a homlokomra.

-Nézzenek oda, a gerlepár! - nevett fel Tom. Én erre csak megforgattam a szemem.

-Inkább nézzük valami filmet! - javasoltam.

-Nekem oké. - mondta Tom.

Elkezdtünk nézni egy horrorfilmet, nekem nem nagyon tetszett. Billnek annyira nem hogy bealudt rajta.

-Megyek megkeresem a mosdót. - mondtam halkan.

-Segítsek? - kérdezte Tom.

-Nem kell.
Gyorsan meg is találtam. Hideg vízzel megmostam az arcom hogy felébresszen vagy valami. Mikor jöttem volna ki beleütköztem Tomba.

-Hova hova kicsilány? - mondta és elkezdett közeledni felém.

-Vissza a nappaliba, úgyhogy engedj! - mondtam.
Még közelebb jött majd hirtelen megcsókolt. Sikerült ellöknöm magamtól és felkapva a cuccaimat rohantam vissza a saját szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót. A sokktól megmozdulni se tudtam, álltam egy helyben magam elé bámulva. Ezután biztos nem megyek át hozzájuk. Rám ne merjen mászni! Bill meg azt se tudja mi történt mert aludt. Szerintem majd felhívom hogy jöjjön àt.

Este 11 körül volt. Lefeküdtem aludni, fáradt is voltam már. De hiába próbàltam, nemtudtam elaludni. Csak gondolkoztam és gondolkoztam. 2 óra szenvedés után felhívtam Billt. Kértem hogy jöjjön át és igent is mondott. Legalább nem leszek egyedül ma este. Aludni ugyse fogok tudni szerintem.

~ 554 word ~

Bocsánat hogy ritkán vannak részek, ez azért van mert a másik storymmal szoktam foglalkozni. Ezt a storyt mostanában kicsit elhanyagoltam, nem hagyom abba csak ritkábban lesznek részek..