A kapott szalvétámra rajzoltam egy talált tollal. Éppenséggel a képen látott férfit. Ahogy Pascal mondta, a férje, tehát a fiúk apja. Giuseppe ismerte, kétszer talán háromszor találkoztam én is Hervé Leclercel. Egy életvidám és kedves férfi volt.
-Na és Izzy..-Lorenzo megszólítására felkaptam a fejemet. A kapott vacsorából alig ettem, hiába is volt ízletes.-..van amit jó tudni rólad?-Mosolygott felém kedvesen.
-Nem vagyok egy túl izgalmas ember.-Mellettem Charles egy morgáshoz hasonló hangot imitált.-Egyetemre járok és néhány gyereket tanítok rajzolni, illetve festeni.
-Elmondhatod nekik..-Charles hangja halk volt. Felé kaptam a fejemet.-Nem ítélnek el, megbízhatsz bennük.-Megdörzsöltem a halántékomat.
-Giuseppe Farrins a párom.-A két fiú, aki ismerte nagyot pislogott. Nyitották már a szájukat.-Nagyjából tizennégy éve az életem feketefoltja.-Hátrébb dőltem a székemben.
-Tizennégy éve? Nem lehetsz annyi idős, hogy barátod legyen..-Állapította meg Pascal.
-Mert hét éves korom óta egy kegyetlen férfi. Meg az apám.-Robotszerű volt a hangom. Monoton, nem akartam sírni. Borzasztóan fájt kiejteni minden szót. A levegő is megfagyott. Erősítésképpen szorítottam a mellettem Charles, mellettem lógó kezére. Észbe kapva elakartam rántani, Ő viszont kissé rászorított.
-Hogy csinálhatta ezt? Annyira sajnálom kedves.-Könnyes szemekkel fogta meg a kezemet, óvatosan a nő. Kissé megremegett a kezem. Charles és az én telefonom egyszerre csippant. Mindketten kézbe vettük. A csoport.
Maxxx
A köcsög szörny ide jött egy csapat megbeszélésre és cseszi a rezet!
Checo
Itt ossza az észt, közben pedig azt sem tudja mit beszél!
Georgie
Tőlünk ment oda. Valamit nagyon akar. Nem tudsz róla valamit Izzy?
Oizys
Van egy dolog amit mondott. Viszont az inkább élőben való dolog.
Lando
Holnap nincs otthon igaz?
Oizys
Nincs, miért?
Maxxx
Holnap akkor akik Monacóban vannak, azok elmennek. A többiekkel pedig videóhívás.
Charles
Akkor viszlát a medve barlangban
-Medve barlang?-Néztem oldalra, Ő viszont vállat vont.
Pascal továbbra is szomorúan néz rám, a Leclerc fiúk pedig váltakozó érzelmekkel vizslattak. Továbbra is utálom ha bámulnak. Annyira rossz érzés. Hát még most, hogy elmondtam nekik ennyi mindent! Nem szabadott volna semmit. Nem érdemelném meg, hogy törődjenek velem. Nincs szükségem rá...!
-Nekem ideje mennem.-Szakítottam meg a csendet és már álltam volna fel.
-Dehát, alig ettél.-Tányéromról rám vezeti a tekintetét. Nem válaszoltam erre a kérdésre.
-Köszönöm a vendéglátást. Amennyiben kérhetek valamit... az említettekről semmit ne említsétek senkinek.-Hajamat a fülem mögé igazítva teszem meg a kérésemet.
Választ nem várva, sarkon fordulok. A bejárati ajtóhoz sietek. Hallom ahogy valaki követ, de mit sem törődve ezzel a ténnyel megyek az ajtóhoz. Cipőmet magamra vettem. Bokám fájdalmával továbbra sem törődőm, Giuseppe azt mondta, hogy semmi bajom. Minden holmimmal a telefonomon tárcsázok egy taxi szolgálatot. Ám kivették a kezemből telefonomat.
-Add vissza!-Mikor próbáltam elvenni Charlestól a telefonomat, hasamnál fogva tartott hátra. Óvatosan ért hozzám, mégis kirázott a hideg.
-Hazaviszlek.-Vette magára ő is a cipőjét.
-Nem kell. Bármelyik szomszéd megláthat és beköphet!-Mintha megsem hallotta volna kifogásomat. Kitárta az ajtót és előre engedett.
-Nem kérdeztem.-Az autó ajtaját is kinyitotta nekem. Sóhajtva szálltam be, ő pedig mosolyogva foglalt mellettem helyet.
° ° °
izzyhs
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
❤:elenaberri, charles_leclerc, agatha_hayes, és további 4,161 személy kedveli
izzyhs: A szem, a lélektükre. Mindent elmondhat amit a száj elhallgat.
