Ötödik fejezet

189 14 0
                                    

Izzy Hayes

2022. április. 22.


Repülőről leszállva, megigazítottam a ruhámat magamon. Hiába próbáltam elszakítani kezeinket, mindig újra rászorított. A sofőrrel együtt betette csomagjainkat, majd szinte belökött a hátsóülésre. Marshmallowt pedig szinte bedobta hozzám, aki ijedten bújt hozzám. Fáradtan dőltem hátra. Péntek volt, egyetem után egyből utaztunk.

-Ha a szállodába értünk, felmész.-Kezdett a magyarázásba Giuseppe.-Lezuhanyozol és felveszed azt a ruhát amit mondtam. De nem azt amit holnap estére!-Mutatta fenyegetően az ujját.-Értetted?-Hevesen bólogattam felé.-Helyes!

Csendben tettük meg a maradék utat. A sofőr kinyitotta nekem az ajtót és a kezét nyújtotta. Kissé remegve fogadtam el. Táskámat a vállamra akasztottam, Marshmallowra pedig pórázt tettem. A hátsó ajtónál mentünk be. Célirányosan követtem a csomaghordókat, Giuseppe pedig az étkezőbe ment.

Szinte rohantam fel. Bent egyből felnyitottam a bőröndömet és kivettem az általa kiválasztott összeállítást. Pontosabban elé tettem olyanokat amik megfelelt az általa megadott eseményre, ő pedig döntött. Fehér vékonypulcsim felé vettem egy kötött szürke kötöttmellényt, lábaimon pedig maradt a szürke farmerem ami telivolt fehér ,,festményekkel". Egészen pontosan a hátsó zsebein egy naplemente, másikon egy éjszakai kép. Elől pedig egyvonalas arcok. Magassarkúm is maradt, szintén az ő kérésére. Mindössze hét centiméteres sarokkal rendelkező fehér szépségről beszélünk, állítható sarokkal. Ennek hála a bokamerevítőm is rajtam maradhatott. Boka, tényleg. 

Ficam. Két hétig kell rajtam lennie a merevítőnek és esténkét bekenni a kapott krémmel. 

Megigazítottam a felcopfozott hajamat, majd kinyitottam az ajtót. Marshmallow a lábamnál sétált. Telefonomat zsebembe csúsztattam és a lifthez sétáltam. Láttam, hogy három férfi siet a lifthez, mire benyomtam a nyitva tartását. Hálásan mosolyogtak felém, majd beálltak mellém.

-Köszi, hogy tartottad!-Erős Brit akcentussal szólalt meg a tőlem jóval magasabb, mindössze néhány évvel idősebbnek tűnő. 

-Szívesen..-Nyikkantam meg halkan. 

-Ismerős vagy..-Állapította meg a másik két néhány évvel idősebbnek tűnő férfi.

-Voltam kint több futamon is..-Tűrtem el egy tincsemet.-A barátom az FIA versenyigazgatóság aligazgatója.-Félő volt, hogy nem hallják, olyan halkan mondtam. 

Sosem szerettem sokáig több ember között lenni. Féltem, hogy rosszat vagy helytelent mondok. Esetleg túlságosan igazat. 

-Giuseppe a barátod?-Kissé nagyokat pislogtak felém. Bólintottam.

-Izzy, igaz?

-Igen.-A lift megállt. Mind kitárták előre a karjukat, jelezve, hogy előre engednek engem. Füttyentettem egyet, hogy Marshmallow kövessen, aki így is tett. 

-Izzy?-Egy kezet éreztem a vállamon, mire kissé megremegve léptem arrébb egyet.-Te is az étkezőbe tartasz?

-Igen.-Ott álltunk az ajtó előtt. Leesett, hogy ki a két idősebb. Fernando Alonso és Lewis Hamilton, az előbbi kitárta az ajtót.

Ismét megigazítottam a hajamat, fejemet pedig kissé lehajtottam. Remegő lábakkal sétáltam hozzá. Mindenkinek kedves mosolynak tűnt amit villantott, de én ismertem ezt. Gúnyos, utálatos, lenéző és megvető. Kattogásomat egy gyermeki hang zavarta meg, miközben egyre csak közeledtem az asztalhoz.

-Izzy!-Eltartott néhány másodpercig míg felismertem a hangot. Kellett egyet pislognom, majd leguggoltam. 

-Szia, Emily.-Nyújtottam felé a jobb kezemet, mire pacsizott velem. Ő ellenben szinte a nyakamba ugrott. Remegő karokkal öleltem, majd néhány másodperccel később eltoltam magamtól.

-Anya!-Kezemnél fogva húzott magával.-Anya, itt van Izzy.-Álltunk meg egy ismerős nő előtt. Nem csak a szülőpáros figyelt ránk, hanem mindenki a teremben. Igyekeztem csak előre nézni. Intettem egyet feléjük.

-Izzy! Szia.-Szorított magához Hanna amit remegve érzékeltem. Észrevette. Elengedett.

A pincérek törték meg a némaságot. Mindannyian leültünk. Emily befoglalta a baloldalamt, Giuseppe pedig a jobbat. Kiskutyám a lábaimhoz. A rendeléseket kezdték leadni, párom nekem is leadta. 

-Mi történt?-Fogta meg a kezemet Emily. A kötésre utalt, mire elvettem a kezemet. Belenyúlt egy hegbe.

 -Egy kis baleset.-Hiába voltam halk, mindenki figyelt. Még körbe sem néztem..-Elütöttek, de kissebeséggel. Bokaficam, csuklóhúzódás és néhány horzsolás.-Vontam meg a vállaimat. 

-Mégis kik ütöttek el?-Kérdezett rá Sebastian. 

-Négy, talán öt fiú.-Szisszenést hallottam, felemeltem a fejemet. 

-Téged ütöttünk el?-Kérdezte négy fiatal férfi, akik túlon túl ismerősek voltak. Bólintottam, mire sajnálkozni kezdtek.

-Nem haragszok!-Néztem a szemeikbe. Vizembe kortyoltam és igyekezetem nem törődni a combomon lévő kézzel.

° ° °

izzyhs

❤:viajones, agatha_hayes, tyandcal, és további 3,016 személy kedveli

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.

❤:viajones, agatha_hayes, tyandcal, és további 3,016 személy kedveli

izzyhs: Irány Olaszország 🏎

A felhasználó tiltotta a kommenteket!

Mizéria -Befejezett-Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora