Mizéria -Befejezett-

Tizenötödik fejezet

Izzy Hayes

2022. április. 29.

 Kellemes környékre értünk és egy átlagos méretű családiház előtt parkolt le Charles. Szinte egyszerre szálltunk ki. A hűs éjszaka szellője megrezzentett. Megrögződés miatt körbe tekintettem.

Nyugodj meg! Ő nincs itt!

-Gyere.-Nyugtató mosolyt küldött felém a pilóta. Ajtót nyitott és előre engedett.-Megjöttünk!-Kiabálta el magát. Füleimre szorítottam a kezeimet. Alig néhány másodpercre, ugyanis Charles ijedt látványára elvettem. Megszólalni nem hagyták. Egy ötvenes éveiben lévő, mosolygós nő jelent meg. 

-Végre!-Elém állt és átölelt. Remegve fogadtam, viszonozni nem bírtam. Éreztem ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.

-Minden rendben?-Egy Charlesra nagyon hasonlító, piszkos szőke hajú fiú jelent meg. A nő elengedett.

-Persze.-Letöröltem a könnycseppet.-Bocsánat.

-Sajnálom kedvesem.-Mosolygott felém a nő. Kezét nyújtotta amit remegve fogtam meg. Ezt látva furcsán nézett rám. Jobban, mint a könny miatt.-Pascal Leclerc.-Mutatkozott be.

-Izzy Hayes.-Kissé túl gyorsan engedtem el a kezét.

-Arthur vagyok.-Intett a szőke fiú, majd be ment.

Beljebb mentünk mi is. Arthur és meg egy fiú videójátékozott a kanapén. Gyertya, sütemény és sült ételek illata lengte körbe a teret. Megremegett a hasam, viszont nem foglalkoztam vele. Egy festett kép elé vezetett az utam. A családról készült, illetve még egy férfi. Szép festmény volt.

-A férjem.-Pascal állt mellém. Hirtelen ért hangjától, kissé arrébb léptem.-Bocsánat, nem akartalak megijeszteni.

-Nincs baj.-Suttogtam.-Sajnálom.-Biccentett felém és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. 

-Nem is kérdeztem, kérsz valamit inni vagy enni? Bár a vacsora negyedóra múlva készen van...-Erősen haraptam az ajkamba, amiből kiserkent a vér.-A sz..-Félbeszakítottam.

-Segíthetek valamiben?-Kérdeztem egyből.

-Nem kell fárasztanod magad, kedves. Viszont a szá..-Kezdett bele ismét. Éreztem ahogy lassan végigfolyik az ajkamon. Hirtelen odakapva töröltem le.

-Nem fáradtság, szívesen segítek!-Pillanatig habozott, de végül bólintott.

A sütőben csirkemellek sültek, a pulton pedig több zöldség volt egy tállal. Végül pedig egy tepsiben macaronok voltak, mellette egy tál krémmel. Kintről pedig hallható volt testvérek ,,párbaja". 

-Elkészíted a salátát?-Bólintottam mialatt a kézmosóhoz sétáltam. Lemostam a kezeimet, a nő pedig folytatta.-Addig én befejezem a macaronokat. 

Csendben készítettük egymás mellett az ételeket. Egyedül a fiúk hangja adott háttérzajt. A közben megérkező harmadik testvér, Lorenzo is beköszönt. 

-Feltehetek egy kérdést?-Hirtelen szólalt meg Pascal. Ijedtemben a földre ejtettem a kést, mire füleimre szorítottam a kezeimet.

,,-Ezzel foglak megölni! Egyszer, most még néha hasznodat lehet venni."

-Bocsánat!-Hajolok le a késért, mikor ismét felállok, Pascal ott áll előttem. 

-Minden rendben?-Aggódva néz a szemeimbe. 

-Igen.-..Közben a fejemet rázom. Ne ellenkezz testem! Jól vagyok!

-Charles, nem mondott sokat rólad. Mindössze annyit, hogy nem mutatod, de szükséged van valakire.-Egy kieső tincset tűrők a fülem mögé zavaromba.-Na meg, hogy kedves, szép és egy igazi művész.-Eddig is zavarban voltam, hát még most! Érzem ahogy pirulok.

-Nem tartom magamat szépnek..-Hangom halk és folytatom a salátát.-Művész sem éppen.-Oldalra fordulva látom, hogy engem néz és már nyitná a száját, amikor is a fiúk szinte beözönlöttek.

-Anya,  mond meg Eznonak, hogy nem csaltam!-Állt anyja mellé Arthur. 

-Igen is csaltál!-Tette keresztbe karjait Lorenzo. Charles a két fiú között áll és felváltva nézi testvéreit. Én pedig csak állok, harapdálva az ajkamat. 

-Elég lesz fiúk!-Pascal hangjára abbahagyják a kisebb vitát.-Irány az asztalhoz.

Charles mellé kerültem, vele szemben pedig Lorenzo fogalt helyet. Pascal és Arthur az asztalra pakolta az összes ételt, mire a gyomrom ugrott egyet. Nem szabadna ennem.. A családanya szedni kezdett nekem. Hiába szóltam neki, miszerint elég, többet szedett. Egésznap nem szoktam ennyit enni!

Nem baj. Nincsen baj.

° ° °

Sziasztok!

Kitartást mindenkinek az évnyitóra. Iskola mellett is igyekszek majd rendszeresen fejezetek frissítésekhez. 

Megértéseteket köszönöm!

°Boszi