Mizéria -Befejezett-

Tizenhetedik fejezet

Izzy Hayes

2022. április. 30.

  Plafonomat nézem. Pislogás nélkül. Háromezer-hétszáznyolcvan másodperce, egészen pontosan hatvanhárom perce. Telefonom pittyegése zavar meg a foglalkozásomban. Laza kézmozdulattal nyúlok érte. Fejem felé emelve olvasom az üzenetet. 

Charles

Nem akarunk csengetni. Beengedsz?

Egyből felpattanok, amivel felkeltem a kiskutyámat. Írtam egy pillanatot a fiúknak, majd a gadróbomba mentem. Krémszínű jóga nadrágot és hozzápasszoló trikóval, illetve egy kötött, fekete kardigánt. Bokamerevítőmet és kötéseimet megigazítva megyek le a lépcsőn. 

-Hová siet kisasszony?-Mosolyogva kérdezte tőlem Ralph, miközben a hátsóajtóhoz sétált. Ő az egyik kertész, Ritával együtt aki még bent locsolta a növényeket. 

-Vendég.-Egy szóval később megálltam a bejárati ajtó előtt. Hajamat még gyorsan megigazítottam, majd a kilincsre tettem a kezemet. 

Elfordítottam a kulcsot és beírtam a kódot. Kitártam a hatalmas ajtót. Daniel, Max, Lando, Alex, Carlos, Pierre, Arthur és Charles álltak előttem. Érzelmek nélküli arccal engedtem be őket. Nappaliba vezettem őket. Minden házban dolgozó kissé nagyokat pislogva nézte a vendégeimet. 

-Kisasszony?-Stuart felvont szemöldökkel nézett rám, miközben a kezében egy tál volt. Másik kezében lévő fakanállal kavarta a valamiféle sütit tésztát. Ijedten pillantottam rá, ő viszont csak mosolygott.-Miért nem szólt hamarabb a vendégek miatt? Akkor nagyobb adagot készítünk! Alfred, több kell a süteményből!-Sarkon fordulva ment a konyhába. 

-Gyertek.-Intettem a nappali felé. 

Mind a kanapékra ültek én pedig az én helyemre. Egy kicsi háttámla nélküli, puff. Gyerekes rózsaszín. Hét évesen kaptam karácsonyra. Giuseppe mindig azt mondta, hogy csak ezen ülhetek. Ez az én helyem. A kanapék közül egyikén sem ültem még húzamosabb időt. Összeszorított térdekkel, keresztbe tett bokákkal, térdeimre tett kezekkel, kihúzott derékkal ültem. 

Ahogy parancso..mondta! Kérte.

Lando a laptompját rákötötte a tévére. Néhány perccel később megjelent a videóhívás. Mindenki ott volt a képernyőn. 

Mind idejüket pazarolják rám? Miért fecsérlik rám a drága idejüket?

Csendben ültem és hallgattam. Ők viszont beszélgettek. Egyelőre még normál hangerőn vágtak egymás szavaiba vágva. Viszont egyszer-egyszer jobban megemelték a hangjukat. Tenyeremet kapargatva figyeltem. Viszont egyre csak nőtt a hangerő. 

Ő is kiabálni szokott velem. Nem csak ő. Ha hangját emeli, annak mindig rossz a vége...

Nem hallom, nem bánthat. Füleimre szorítom a kezeimet. Elhallnak a hangok, nem hangos, normál, már-már suttogást hallok. Végül teljesen elhallnak a hangok. Szinte érzem magamon a tekinteteket. Lassan nézek fel, mire tapasztalom a jó megérzésemet. Mindenki engem néz. Leveszem füleimről a kezeimet.

-Bocsánat. Sajnálom..-Teljesen felemelem a fejemet. Telefonomat előveszem és előkeresem a képet.-Nem mindenki beszél franciául, igaz?-Sokan bólogattak felém.-Akkor fordítom a lényeget.-Nagy levegőt vettem és megemeltem a hangomat.-..ezzel kijelentjük, hogy Giuseppe Roberto Farrins, a Société Générale Private Banking (Monaco) igazgatója, az FIA versenyigazgatóság alelnöke ellen irányuló nyomozás megkezdődött. Barátnője, (Izzy Hayes, aki névrokonságban áll Giuseppe Farrins ex feleségével és közös gyermekeikkel)erőszak vádját: hiteltelensége miatt nem vehető komolyan. Ellenben a Bank igazgatóságát áthelyezésre kerül (ideiglesen) az általa kiválasztott személyre, aki lánya, Oizys Oceane Farrinsra, akit tizennégy éve nem láthatott a célközönség.-Olvastam fel a lényeget.

-És mi a vád?-Szólalt meg elsőnek néhány másodperces némaság után Fernando.

-Az nincs itt. Két papír volt összekapcsolva. Ennyi az egész, ami fontos róla.-Olvastam át újra.

-Tehát nyomozás alatt van.-Elemezte Carlos.

-Viszont tudom miért nem olyan komoly a vétség.-Fájdalmas mosollyal nézek fel a telefonomból.-A bíró és a nyomozó miatt.

-Mi van velük?-Nézett rám értetlenül Lando.

-A bíró, Owen Jonhs. Egyik jóbarátja, egyben drogos barátja, aki szerzi az anyagot. A nyomozó pedig Eric Farrins. Unokatestvére és a piás barátja. De egyikük sem ítéli el a drogokat. Többször is itt voltak.-Mintha fejbe csapott volna a gondolat.

-Mi az?-Egyszerre kérdezték tőlem. Emlékek futottak végig a szemeim előtt. nem bírtam tőlük megszólalni, egyszerűen borzalmasak. Nem bírok róluk beszélni. 

-Izzy..-Charles hangja rángat ki az emlékekből. Egy pillanatra simít végig a kezemen. 

-Sajnálom.-Egy kósza sóscseppet töröltem le a szemem alól.-Emlék.-Fájdalmas mosolyom közben lehunytam a szemeimet.-Van egy bizonyíték.

° ° °