Mizéria -Befejezett-

Huszonnegyedik fejezet

Izzy Hayes

2022. május. 8.

  Az elmúlt napokban nem hagytam el a szálloda szobát. A teraszra viszont annál többet jártam ki. Megnyugtató volt a friss levegő. A mai nap viszont teljesen másnak bizonyul.. 

A fiúk mindennap, szinte óránként küldték a terv részleteit. A testvéreimnek írtam egy levelet, egy levelet amit valószínűleg sosem fognak megkapni. Jólesett kiírni magamból azt a néhány mondatot.. Pontosabban három A4-es lapot.

Erőteljes, hangos kopogás zavart meg.-Készen vagy már?

-I..igen!-Kitártam a fürdőszoba ajtót. A meleg ellenére én egy bézs, kötött pulóverben voltam. Alatta egy fehér blúz, lábaimat pedig egy fekete bőrnadrág és egy fehér cipő. 

-Ideje volt.-Karomat megragadva kezdett el kifelé húzni. 

Egészen a liftig rángatott maga után. Bent végig fogta a karomat, ami már zsibbadt, alig éreztem. Szólni akartam, viszont egy árva hang sem jött ki a számon keresztül. Kinyílt az ajtó, enyhült a szorítás. Egymás mellett sétáltunk az étkezőbe. 

Mikor ettem utoljára? 

Hirtelen csapott fejembe a gondolat, miszerint, tegnap reggeliztem. Nem baj, úgy sem árt leadnom pár felesleges kilót. Annyit hallottam, hogy elhiszem. Képtelen vagyok máshogy látni magamat. 

-Minden rendben, Izzy?-Nevemre felkaptam a fejemet. Legszebb műmosollyal bólogattam. 

Fogalmam sincs ki kérdezett, csak az egyik pincérnőre figyeltem, aki elém tett egy mélyebb tányért. Natúr youghurt, kevés gyümölcs és néhány szem mandula. Körülöttem mindenki bő reggelit fogyasztott és mosolyogva beszéltek. Az agyam ezerrel kattogott. Csodálom, hogy a fogaskerekeket nem hallották a körülöttem ülők. 

Menni fog, minden rendben lesz..

 °

 Charles sétált elém, közvetlen a verseny előtt. Körbe néztem gyorsan, Giuseppe nincs itt. Felvont szemöldökkel fogadtam a mosolygó pilótát. Lassan nyúl remegő kezemért, egy karkötőt tesz a csuklómra. Furcsán nézek rá.

-Csak egy kis semmiség.-Engedi le a kezemet.-Nem tudunk melletted lenni végig. Ez a szerencse karkötőm. 

-Miért adod nekem?-Enyhe szellő susogással ér fel a hangom.-Sokkal nagyobb szükséged lehet rá, biztos fo..-Puszit nyom az arcomra, ezzel teljesen megszakítva a kifogásomat. Szokásosan kirázz a hideg, viszont nem úgy ahogy szokott. Nem éreztem félelmet mellette.-Sok sikert.-Pislogok ártatlanul felé.

-Most már az lesz.-Egy bénácska kacsintást intéz felém, majd sarkon fordulva magamra hagyott. Vagyis ez nem teljesen igaz, rengeteg Ferrari dolgozó lézengett körülöttünk.

Menni fog! 

Minden rendben lesz!

°

Igazi mosollyal az arcommal tapsolok a pódiumnál. Éppen csak elhúzódik az ajkam, de igazi! 

Átvágok a tömegen, elszakítva a karomat Giuseppétől. A kijelölt helyemre megyek, át a kordonon. A zene elhal, Lando és Mick volt. Értetlenül nézek, amikor is elindítottak egy felvételt. 

Mit nem mondtak el a tervükről..?

-Azt hiszitek, hogy olyan könnyű mindent elmondani?-Hallottam meg a hangomat. A kivetítőn pedig látható vagyok amint a szobában vagyunk.-Tudjátok, hogy mit jelent még a nevem is?Oizys, egy Istennő. A szenvedés és nyomorúság istennője.. Tizennyolc éves koromig nem láthattam csak karácsonykor az anyámat egy ebéd idejéig, mert eltiltották tőlem. Hét éves korom óta hazudok a testvéreimnek! A barátaimnak! Mindenki azt hiszi, hogy egy tökéletes élettel rendelkezek! Egész életemben egy gyönyörű mosollyal az ajkaimon kellett léteznem.-Sokan néznek rám, utálom ha néznek.-Hálásnak kellett lenem annak, hogy megerőszakol, a saját apám!-Giuseppe megindul, átvág a tömegen. Kamerák is vesznek, rengetegen néznek. Sugdolóznak, videóznak az emberek.-Hangosan kellett számolnom, hogy hányszor üt meg és ha elszámoltam újra kezdte. Bedrogozott és felvette ahogy levideózta ahogy többiekkel egyre többször, keményebben, fájdalmasabban és szinte kibírhatatlanul megszégyenít!

-Mit művelsz te kis..!-Giuseppe ér elém, elakar rángatni, ám valaki megakadályozza benne. Két biztonsági őr szorítja hátra a karjait. Rémülten próbálok hátra húzódni és nem sírni. 

Tán vége lenne?

Ennyi?

Ez lenne a vége?

° ° °