Mizéria -Befejezett-

Kilencedik fejezet

Izzy Hayes

2022. április. 23.

 Egy méteres körzetemben sétált a két testőröm. Kártyáinkat elsőre elfogadta a gép, így beléptünk. Szerencsére az újságírok nem támadtak le. Giuseppe aligazgatósága miatt bárhová bemehettem. A központi kávézóba sétáltam először. Kicsi fehértáskámhoz illő pénztárcámat kivettem a sorban állva. Egyszerű fehér volt, egészen addig amíg nem festettem rá. 

-Szia, mit adhatok?-Mosolygott felém a kiszolgáló lány. Kettő, talán három évvel lehetett idősebb nálam.

-Szia. Két jeges mokkát szeretnék. Illetve egy tejhabos fahéjas kávét.-Beütötte a gépbe én pedig felé nyújtottam az összeget. A borravalós dobozba pedig betettem a visszajárót meg még egy kicsit. 

Néhány perccel később elém tette a három hordozható poharat. Halvány mosollyal háláltam és az őrökhöz sétáltam. Nekik adtam a két mokkát. Kicsit döbbenten köszönték meg, mire csak biccentettem. Kiérve folytattuk utunkat a tömött paddockba. Kávémnak csak a felét fogyasztottam el, Emil cipelte utánam. Betértem a Ferrarihoz. Egy ajtót igyekeztem kinyitni, hogy felmehessek a teraszra. Viszont az ajtó felém nyílt és nekem csapódott. Fenekemre estem.

-Baszki!-Hallottam egy ismerős hangot.-Megint elütöttelek..-Kezét nyújtotta, amit kissé remegve fogadtam el. Lassan álltam fel, amikor felismertem az előttem álló férfit. Emil és Beto már indultak felé, de rájuk néztem.

-Nincs baj fiúk, véletlen volt.-Lassan nyugodtabban léptek hátrébb.

-Köszönöm és bocsánat.-Vakarta meg a tarkóját.-Charles Leclerc.-Nyújtotta felém a kezét ismét, mire csak meredtem rá. Nyelnem kellett, majd elfogadtam.

-Izzy Hayes és semmi baj.

-Tudom, mármint bemutatkoztál. A hotelben, na meg Emily állandóan áradozik rólad. Mármint...-Kezdett el össze-vissza beszélt. Egy halvány mosolyt csalt az arcomra.

Nem is emlékszek rá, hogy mikor mosolyogtam voltam egy kicsit is őszintén. 

-Itt meg mi folyik?-A hangra egyből felfigyeltem. Kissé arrébb lökött ahogy Charles elé állt. Negédes mosollyal fogadta a fiút, majd kezet fogtak.-Te most velem jössz!-Ragadta meg a karomat, majd sarkon fordulva kezdett el húzni magával. 

Egy közepes méretű irodába érve, szinte belökött oda. Emil és Beto az ajtó előtt álltak. Giuseppe engem a földre lökött. Egy fájdalmas nyögés szakadt ki a torkomból. Feltolltam magam ülésbe és a falhoz kezdtem húzódni. Dühtől forrva közeledett felém.

-Mi a jóbüdös faszt képzelsz te magadról?-Nem kiabált, erélyes hangja félelmetesebb volt a nagy hangerőnél.-Enyelegsz egy pilótával? Innen délutánig ki nem mész!-Elém guggolt és az államat fogta kezébe. Nyelnem kellett, szemeimből egy sóskönnycsepp folyt végig.-Elfoglalod magad. Kitakarítasz, úgy, hogy tökéletes legyen. Akkor legalább egy kicsit is hasznod lesz! Értetted?-Bólogattam.-ÉRTETTED?-Emelte meg a hangját.

-Igen.-Félő volt, hogy nem hallja a hangom. Ellenben a gúnyos vigyora miatt minden bizonnyal meghallotta. 

-Cagna.-Vett fel pár papírt asztaláról, majd elhagyta az irodát.

Kurva. Igen, megint. Kedves becenév, igaz? Ugye mást is hív így a párja? 

Magassarkú cipőmet levettem és neki kezdtem a takarításnak. Asztalon letöröltem a port elsőként. A papírok rendezése közben megakadt a szemem valamin. A saját aláírásom. Mit keres ez Giuseppe kicseszett Farrins papírján az én aláírásom? Párszor aláíratott velem néhány papírt, de sosem mondta miért és mi az. Mindig elhallgatatott és aláíratta. Kipillantottam az ablakon. Nem volt a közelben Giuseppe. Lefotóztam a papírt, majd a hozzácsattoltakat. 

A takarítást elvégezve az ablakon keresztül néztem a futamot. Max nyerte a futamot őt követte csapattársa, Lando Norris majd pedig Charles. Mikor megláttam a siető páromat, villámgyorsan igazítottam meg mindent. Amikor benyitott, hirtelen mozdulattal felé fordultam. Mindent végig nézett. 

-Nem voltál kivételesen, teljesen hasztalan.

° ° °