I struggled for a long time with survivin', and no matter what, you keep finding something to fight for.
― Joel Miller
- Joel! Segíts! – a lány kezeit vér borította, a teste csupa kosz és horzsolás volt, szőke haja összetapadt a mocsoktól.
A ház, ami félig összedőlt a robbanásban percekkel ezelőtt továbbra is nyikorgott és nyűglődött, érezhető volt, hogy a még álló részei hamarosan még közelebb terveznek kerülni az anyaföldhöz. Joel próbált mélyebbre ásni a törmelékben, meg kellett találnia a lányt, mielőtt túl késő lesz. Nem így tervezte, annyira nem így tervezte, nem kellett volna itt lennie senki másnak csak a fertőzötteknek.
- Hailey! Hol vagy? – kiáltott le a romokon keresztül, majd a beszívott portól rátört a köhögés. Megpróbálta kitörölni a szeméből a koszt, de csak még jobban beledörgölte, alig látott valamit így.
A lány nem válaszolt, Joel gyomrába jeges rémület mart, újra ásni kezdett. Nem veszíthette el, nem. Ebben a pillanatban a férfi mögött felharsant az első fertőzött vérfagyasztó kiáltása.
2013. szeptember 26.
Hailey Jones félálomban beletúrt hosszú szőke hajába és nagyot sóhajtva kiült az ágy szélére, lábujjaival beletúrt a szőnyegbe, ez a reggeli rituálé mindig feltöltötte, imádta a szőnyeget a hosszú szőrével és puha anyagával, plusz akciósan vadászta nem is olyan régen a városban egy kiárusításon. Az olcsó dolgok mindig jók. Az órára pillantott és újabb sóhaj kíséretében vette tudomásul, hogy már elmúlt 10, hamarosan készülnie kellett a kórházba egy újabb ügyeletre. Nem mintha nem szerette volna a nővéri állását, de néha annyira hiányzott neki egy kicsivel több, mint félnap pihenés két műszak között. Ráadásul mostanában valahogy mintha többen lettek volna betegek. Tegnapelőtt este is legalább öten jöttek be különböző influenzás tünetekkel, ketten ráadásul olyan agresszívak voltak, hogy az egyik nővér meg is sérült miközben ellátták őket. Agyalágyultak.
Nyújtózkodott egyet, majd felkelt, ezzel is hivatalosan elkezdve a napot. Lekapcsolta a ventilátort a szekrényen és a meleg már most bekígyózott a résre nyitva hagyott ablakon. Ahhoz képest, hogy már szeptember végét taposták a meleg valahogy nem tudott erről, azonban a mai nap, legyen bármilyen meleg is különleges volt. Ugyanis ma volt Hailey születésnapja és ez egyet jelentett a büntetlen tortaevéssel este. Már a gondolat is megmosolyogtatta, pedig a legtöbb fiatal nő szerette nem tudomásul venni a korát bizonyos évek után, de Haileyt ez nem érdekelte, ma töltötte be a 28-at, szóval még teljesen vállalhatónak minősítette a dolgot.
Átvánszorgott a fürdőbe, a folyóson már érezte, hogy lakótársai ébren vannak, kávéillat kúszott fel a lépcsőn és csatlakozott hozzá a halk csacsogásuk is. Gyorsan zuhanyzott le, majd felkapta a kék nővérruháját és lesietett a lépcsőn, miközben felfogta a haját lófarokba.
- Jó reggelt!
- Ma is dolgozol? – barátnője, Olivia pillantott rá, amikor belépett az ajtón, vállig érő fekete haja szögegyenes volt, Hailey sokszor irigykedett rá, mert ő bármit is csinált a hullámok sose tűntek el a hajából. – Szülinapod van!
- Igen, de gyanítom azzal nem lehet számlákat fizetni. – nevetett a lány és felkapott egy almát a pultról, majd beleharapott.
- Jó reggelt szülinapos! – Darren lépett a lány mellé és nyomott egy puha puszit az arcára.
Hailey halványan elpirult, a srác tavasszal költözött be hozzájuk, rezidens volt a kórházban és a lány hónapok óta odavolt érte, oda volt a rövid barna hajáért, a zöld szemeiért, a strandon szerzett aranybarna bőréért. De természetesen Hailey amilyen bátran szúrt vénát, annak gyávább volt a szerelmi életében, úgyhogy inkább csak távolról rajongott. Olivia ezzel szemben szélesen vigyorgott barátnőjére, aki igyekezett olyan rondán nézni, amennyire csak tudott.
YOU ARE READING
When You're Lost in the Darkness
FanfictionThe Last of Us fanfic :) A sztori évekkel Ellie előtt játszódik, nem sok köze van a játékokhoz, csak a világ ugyanaz, illetve néhány karakter. A főszereplő Hailey Jones, aki nővérként első sorból nézte végig hogyan alakul át a világ egyik napról a m...