When You're Lost in the Darkness

3

Hailey nyögve tért magához. Elmosódott körülötte a világ, a hangok is, mintha üvegen keresztül jutottak volna el hozzá. Rettenetesen fájt a feje, odanyúlva pedig észrevette, hogy vérzik. Ekkor szipogás ütötte meg a fülét nem messze tőle. Lassan odafordította a fejét és szembe találta magát Sarahval, a kislány próbálta kihúzni a lábát valahonnan, Haileynek ekkor esett le, hogy feje tetejére állt a világ körülöttük, nem, ők voltak fejjel lefelé. Valaki beléjük hajtott nem is olyan régen teljes sebességgel. Igen, már emlékezett.

- Várj, segítek. – szólt rá, kicsatolta az övét, mire az autó tetején landolt, nyögve megfordult a kis helyen és a lányhoz mászott.

- Sarah! – Joel az autó másik oldalán térdelt. – Sarah!

- Apa, itt vagyok! Beszorult a lábam!

- Itt vagyok már, segítek. – szólt közbe Hailey.

Óvatosan kiszabadította a kislány lábát, azonban látta, hogy a bokája feldagadt. Ez nem jó.

- Menj, arra mássz ki. – mutatott előre, majd követte a gyereket.

Joel kihúzta Saraht, majd Hailey meglepetésére neki is odanyújtotta a kezét. Könnyedén talpra húzta a lányt, a szőke lány egy pillanatra a karjára pillantott és megengedett magának egy félpillanatos dicséretet az izmokat látva. Igazából valószínűleg más körülmények között biztos megakadt volna a szeme a férfin.

- Jól vagy? – nézett végig rajta a férfi, majd a választ meg se várva a lánya felé fordult.

- Apa, a bokám... - kezdte a gyerek.

- Rá tudsz állni?

- Nem hiszem.

Joel nem tétovázott, felkapta az ölébe a lányt;

- Akkor csak kapaszkodj.

- Kificamította a lábát, ha kicsit nyugodtabb helyen leszünk rögzítem neki. – lépett oda Hailey, megérintve a gyerek lábát. – Egy ideig sántítani fog, de rendben lesz.

A férfi biccentett köszönetképpen, majd körbenézett.

Az utca leírhatatlan volt. Kiabáló emberek mindenhol, kiégett autóroncsok és betört kirakatok. Hailey ilyet eddig a filmekben látott vagy éppen a híradóban, mikor futólag mutattak egy-egy vadabb tüntetést a világ másik felében, tulajdonképpen ez is olyan volt, csak megveszett zombiszerű fertőzöttekkel. Megrázta a fejét, nem helyes erről agyalni most.

Ebben a pillanatban egy férfi vetődött felé a semmiből, a lány annyira ledöbbent, hogy lassított felvételként nézte a beteget, mint bambi a fényszórót, eszébe se jutott megmozdulni. Joel talpra állította Saraht és arrébb taszította a szőke lányt, így a fertőzött vele együtt csapódott neki a felborult kocsi oldalának. A férfi felkiáltott, megérezte a derekát, de az előtte csattogó fogak jobban aggasztották.

- Apa! – kiáltott a kislány.

Hailey ettől a kiáltástól tért észhez, Joel megmentette az életét valószínűleg. Körbe kapta a tekintetét a földön, majd megragadott egy téglát és fejbe vágta az ismeretlent. Sajnos ösztönösen visszafogta az ütést, nem akarta megölni a másikat, hiszen csak beteg, nem azért viselkedik így, mert ezt akarja. A fertőzött azonnal odakapta a fejét és hörögve próbált feltápászkodni a másik férfiról és négykézlába kezdett mászni a lány felé. Hailey ismét felemelte a téglát hátrálás közben, de ekkor Tommy jelent meg a semmiből. Az ő kezében is egy tégla volt és lesújtott egyszer, majd még egyszer, majd megint, míg a fertőzött nem mozdult többet. Zihálva nézett fel Haileyre: