When You're Lost in the Darkness

8

- Megvagy!

Joel rámarkolt Hailey kezére, de a mocsoktól mindkettőjüké csúszósak voltak, így a férfi nem bírta kihúzni.

- Francba – morgott a bajsza alatt Joel.

- Beszorultam!

- Még is mit kerestél itt te lány...

Nem várta meg a választ, próbált közelebb jutni hozzá. Joel küzdött, egyetlen cél lebegett előtte, elérni és megmenteni. Akár az élete árán is.

Hailey volt az első, aki lemászott a tető körül futó széles párkányra. Kezdte úgy gondolni, hogy nagyon hülye ötlet volt ez, de új társuk magabiztosan fogta a kezét és tartotta, amíg biztos lábakra talált. Felpillantott a srácra hálásan, találkozott a tekintetük a maszk mögött is.

- Hogy hívnak? – csúszott ki a lány száján, buta kérdés volt, de úgy érezte muszáj, hogy elterelje a figyelmét.

- Henry. A nevem Henry. – a lány hallotta a hangján, hogy mosolyog és kicsit megnyugodott ettől.

Mindhárom férfi követte a lányt, mikor Tommy utolsóként lemászott fémes csikorgó hang hallatszódott az ajtó felől, ami mintegy fogpiszkáló adta meg magát és dőlt ki a helyéről. A fertőzöttek abban a pillanatban özönleni kezdtek kifelé az ajtón egyenesen feléjük.

Henry nem tétovázott, megkapaszkodott a tető szélében és felemelve a gépfegyverét vakon lőni kezdett mindenre, ami feléjük tartott.

Hailey érezte, hogy izzadni kezd a tenyere abban a pillanatban, meg fogunk halni, tuti meghalunk, lezuhanunk. Reszketve kapaszkodott lefelé az épület oldalán futó csöveket körülvevő körkörös díszítésen. Nem mert semerre se nézni csak maga elé, aztán mikor megérezte maga mögött a zuhanó testeket, megdermedt.

- Mozdulj már! – hallotta valahonnan maga fölött Joel hangját, de a lány nem bírt megmozdulni.

- Mi történt? – kiáltott le Henry fentről.

- Sokkot kapott! – Joel mérgesen köpte a szavakat. – Gyerünk már! Mozdulj!

Hailey dermedten meredt maga elé, a testek, amik egyszer emberek voltak pedig sikítozva, erőszakosan morogva, vicsorogva zuhantak mögötte, nem is érdekelte őket, hogy meghalnak, csak az hajtotta őket, hogy elérjék az áldozatukat. A lány szinte hallotta, ahogy lent a mélyben becsapódnak, koponyájuk kettéhasad, mint egy érett görögdinnye. Elfogta a hányinger. Kezei még jobban izzadni kezdtek, úgyhogy magához szorította a hideg fémet, amin lefelé másztak. Mostantól ez lesz az élete? Állandóan futni és rettegni, hogy megéri-e a reggelt? Nem akarta ezt folytatni. Hirtelen ismét elfogta a vágy, hogy egyszerűen elengedi a kapaszkodót és lezuhan ő is. Hamar vége lenne.

Mozgást érzett maga mellett, nehéz test mászott mellé. Hailey még szorosabbra hunyta a szemeit, már itt lennének érte? Az egyik szörny az?

- Nyisd ki a szemed.

A hang határozott volt, mély és dörmögős, nem visítás vagy kattogás.

- Hailey.

A lány erre kinyitotta a szemeit és felpillantott. Joel arca közvetlenül az övé mellett volt. A férfi lemászott mellé, mögé, karjai körbe ölelték a lányt és úgy kapaszkodott a nyikorgó fémbe.

- Meg kell mozdulnod, különben mindannyian itt fogunk meghalni.

Szavai végigúsztak lassan a lányon, de nem értette meg őket. A férfi ajkát figyelte, ahogyan mozog, majd újra a szemeibe nézett.