When You're Lost in the Darkness

4

Joel halkan pengette a gitárját, a szellő lustán borzolta fel a haját, ami már kicsit hosszúra nőtt. Hamarosan le kellene vágatnia a városban megint, még egyszer nem engedi, hogy az a nő hozzányúljon, az egyszer biztos. A dallam, amit játszott végigkúszott a gerince mentén, rá emlékeztette, az a lány mindig ezt dúdolta halkan, ha ideges volt. Elmosolyodott az emlékeken, amikor kicsapódott mögötte a veranda ajtaja és végigtrappoltak mögötte. Ez újabb mosolyra késztette, lerakta az öléből a gitárt, óvatosan a korlátnak döntötte és megfordult:

- Felébredtél?

2023. október 26.

Egy hónap telt az apokalipszis kezdete óta, ahogy Hailey gondolt rá. Egy teljes hónap és sokan még mindig sokkban voltak, még mindig tartottak a zavargások, a káosz itt-ott felütötte a fejét és még mindig rengetegen keresték a rokonaikat, barátaikat, de még elveszett házi kedvenceket is. Hailey azon a borzalmas éjszakán végül magára maradt, Joel rá sem bírt nézni, Tommy pedig sűrű bocsánatkérések mellette a bátyát követte és végül a hídnál elszakadtak egymástól. A két férfi a kislány holttestével eltűnt a városból kifelé áramló tömegben, Hailey viszont a sokk hatására képtelen volt tovább menni. Valószínűleg csak a szerencsének köszönhette, hogy mire a rendőrség két-három órával később rábukkantak a lányra, nem támadta meg semmiféle szörnyeteg addig.

A katonaság két napon belül biztosította a városi kórház területét, Hailey visszatért oda és szinte folyamatosan dolgozott. Mindenkinek próbált segíteni, sokszor 24 órákat is talpon töltve, míg végül a fáradtság olyan szinten ledöntötte a lábáról, hogy álomtalan alvásba merült, mert ha álmodott újra és újra átélte azt az éjszakát és ilyenkor sikoltozva, izzadtságban úszva riadt fel minden alkalommal. Tudta, hogy nem menthette meg Sarah-t, a kislány valószínűleg azt sem élte volna túl, ha normális keretek között eljut a kórházba, még is olyan szinten marta a bűntudat minden alkalommal, hogy sokszor kisírta a szemeit miatta.

Az egyetlen pozitív dolog, ami történt vele, hogy a kórházba való visszatérés után újra megtalálta Oliviát és Darrent. Mindketten sértetlenül megúszták azt az éjszakát. Mint utólag kiderült a fiú szintén eljött a kórházból, nem sokkal utánuk és hazasietett, hogy megkeresse a lányokat. Nemsokkal később két fertőzött tört be a házba a nappali ablakán keresztül és Darren mindkettőt megölte, hogy megmentse Hailey barátnőjét. Utána mindketten belátták, hogy jobb, ha nem maradnak ott, mikor azonban elindultak otthonról a katonaság egyik teherautója szembejött velük az utcán, összeszedte őket és biztonságos helyre, egy kezdetleges karanténzónába kerültek. Nem sokkal utána találkoztak ismét a szőke hajú lánnyal.

Október 26-a egésznap ködös és nyomott volt, délutánra pedig Texasra nem jellemző módon még csípőssé is vált a levegő. Hailey egy pulcsiban didergett a parkolóban, ő vállalta aznapra az újonnan érkezők karanténzónákba történő elhelyezését. A rendszer jól működött, megfelelő átvizsgálás után az emberek különböző színeket kaptak, mely alapján megtörtént a beosztásuk. A fertőzésről, amely felforgatta mindennapjaikat továbbra sem tudtak igazán, a kórház folyósóin elterjedt pletyka szerint egy gombafaj támadta meg az embert, de, hogy miért és hogyan, ha tudták is nem osztották még meg a nyilvánossággal. Hailey nem is érezte szükségét ennek, neki elég volt annyi, hogy rajta vannak a megoldáson és, hogy kerülje el ezeket a betegeket, ha túl akarja élni. Bárki, aki harapással került be hozzájuk és még nem változott dühöngő őrülté elkülönítették, Hailey nem látta őket soha többet és nem is igazán mert belegondolni, hogy vajon mi történhetett velük a zárt ajtók mögött.

Délután, a műszakja végén fáradtan sóhajtott egyet miközben levette a maszkot az orra elől. Összeszedegette a dolgait, hogy visszatér a kórházba, az egyik szárnyban ideiglenes lakhelyet kaptak az orvosok és nővérek, jól védett volt és felszerelt, meg persze ami a lány számára a legfontosabb volt pár kint töltött óra után: meleg.