Miután feláldozták az erejüket, hogy legyőzzék a Kristálykirályt, Kai, Zane, Cole és Jay elvesztették elementális erejüket. Ezek után a nindzsák képesek lesznek új célt találni a hétköznapi életben? Vagy felfedezik az akadályokat, amik visszatartják...
Lou felriadt, felült Sally-Bob pajtájában. Nyöszörgő hangot hallott, mintha egy nehéz ajtó nyílt volna ki több száz év óta először.
– Mi ez?! – kiabálta.
A pajta túloldalán Cole felkelt és kitörölte a fáradtságot a szeméből. – Hmh? Ó, ez a tanya kakasa. Napkelte van.
– Ez nem úgy hangzik, mint bármelyik kakas, amit valaha is hallottam – válaszolt Lou, a pajtaajtóhoz sietve és kitárva azt. Megijedt, amikor kakas helyett egy jak állt előtte. Az állat álltól hajvonalig megnyalta érdes nyelvével. Lou feljajdult a meglepetéstől és hátraugrott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Henry szereti kakasnak tettetni magát – magyarázta Cole, az állat orrát simogatva.
Lou felnézett a sötét égboltra. – De nem úgy tűnik, hogy kelne fel a nap – mutatott rá. – Úgy látszik, mintha az éjszaka kellős közepe lenne.
Cole kilépett a pajtából, apjával az oldalán, és zavartan a csillagokra meredt. – Furcsa – mondta. – Máskülönben Henry csak akkor tetteti, hogy kakas, amikor baj van, de nem látok semmilyen-
Mielőtt befejezhette volna, motorzúgást hallottak, és egy pillanat múlva öt pár fényszóró bukkant elő egy távoli domb mögött. A fények nagyobbra nőttek, a motorok hangosabban berregtek, ahogy megközelítették a farmot.
– Takanagi? – tudakolta Lou.
– Aha... Maradj itt, Apa – könyörgött Cole. – Biztonságban leszel.
Cole a fényszórók felé rohant. Bármit is küldjön Takanagi az útjukba, több volt belőlük, mint Cole-ból. Lou csodálta fia bátorságát, de azt kívánta, hogy bárcsak valaki vagy valami más még ott lenne mellette. A többi gazda a házuk előtt állt, nézték, és egyikük sem mozdult, hogy támogassa. Cole pedig őket próbálta védeni! Igaz, hogy a földművesek békés szerzetek voltak, de mégis tehettek volna valamit, hogy segítsenek! Mivel úgy tűnt, hogy ők nem fognak, Lou elhatározta, hogy majd ő fog.
Cole után eredt, ám gyorsan kifulladt. Én a puhacipős tánchoz vagyok hozzászokva, nem a harchoz, gondolta. Ahogy közelebb ért, látta, hogy a közeledő járművek traktorok voltak, aminek egyébként volt értelme, de mégsem tűntek normálisnak. Nagymértékben módosították őket, az oldalukon fémbevonattal. A sofőrök, szintén, fémes bevonatú overállt viseltek. Sisakot hordtak, hosszú vasvillákat szorongattak, mintha valami bizarr középkori meséből ábrázolták volna őket.
Lou beérte a fiát, aki a harci traktorok előtt állt meg, hogy kiálljon velük.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Apa! Mondtam, hogy várj a pajtában! Nem vagy harcos! – kiáltott fel Cole.
– Bármit megteszek, hogy megvédjem a családomat – válaszolt Lou határozottan. – A család a legfontosabb dolog.
A vezetők megállították harci traktorjaikat. A fő sofőr Cole-ra mutatott a vasvillája nyelével. – Kíméld meg magadat még több fájdalomtól, kölyök, és győzd meg Sally-Bobot, hogy értékesítsen Takanagi-nak!
– Már mondtam nektek: ez az ő földjük, és ha nem akarják eladni, akkor nem is kell nekik!
A fő sofőr társai felé fordult, és előre intette őket.
– Van valami terved, fiam? – kérdezte Lou aggódva.
– Mivel nincs meg az erőm, azt fogom csinálni, amit eddig: a Spinjitzu-t fogom használni és a legjobban reménykedni – mondta neki Cole.
A harci traktorok már majdnem elérték őket. Cole próbált forogni, de nem volt elég helye, és egyenesen két sofőr seprűnyelébe fordult. Elesett, még több zúzódás került gyűjteményébe. Két másik sofőr, vigyorogva, sebesen körözött Cole körül, sarat fröcskölve rá.
Az ötödik sofőr Lou felé száguldott. Lou-nak fogalma sem volt, mit csináljon. Nem ismert semmilyen elegáns harcmozdulatot, csak tánclépéseket.
Hirtelen rájött, mit tud tenni, és mosolyra fakadt. Amint a harci traktor elérte, kecsesen az egyik oldalra csúszott. Ahogy a gép elhajtott mellette, Lou végrehajtott egy kíváló táncos forgást, a lába a tökéletes időben és helyen találkozott a traktorral... legalábbis, Lou ebben reménykedett. De ahelyett, hogy oldalra lökte volna a nehéz járművet, ahogy ő tervezte, Lou kínosan lepattant a gépről, és nagyon nem szépen a sárban landolt! A sofőr szótlan volt – teljesen zavarba jött attól, aminek az imént szemtanúja volt –, és nem tudta levenni szemét a szerencsétlen táncosról. Annyira lefoglalta Lou baklövése, hogy nem vette észre, ahogy a járművet egy árok felé vezeti, csak amikor már túl késő volt. A harci traktor hirtelen felborult az oldalára, sofőrje pedig a sárban kötött ki.
Cole, azonban, sokkal nagyobb bajban volt. A vezetők közül három nem engedte, hogy használhassa a Spinjitzu-t. Arra összpontosított inkább, hogy kivédje az ütéseiket, de a negyedik sofőr a vasvillája nyelével lecsapott Cole térde mögé, és a fiú még egyszer elesett.
A három sofőr elszabadult, a mezőkön fel-le randalíroztak, tönkre téve a gazdák veteményesét. A földművesek még mindig csak néztek. Cole megint megpróbált felállni, de a sofőr a földhöz szegezte vasvillája nyelével.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Ez volt az utolsó esélyed, kölyök. Legközelebb, aljasak leszünk.
A zsiványok megfordultak és visszavezettek arrafelé, ahonnan jöttek, egyelőre elég bajt okozva.
Lou aggódva nézett kábult fiára. – Cole, jól vagy?
– Nincs törött csontom – válaszolt Cole, bizonytalanul feltápászkodva, Lou segítségével. Nézte a távozó bűnözőket, tekintete messzi volt.
Lou aggódott érte. – Mi az, Cole? – szólt.
Cole nem nézett vissza rá. – Csak... Nem tudom, hogy ezúttal hogy fogom megcsinálni – mondta az apjának. – Nem tudom, hogy tartsam meg Anyának tett ígéretemet.
