Ötödik Fejezet (Jay)

14 1 0
                                    

Sehová, csak felfelé

– Kétlem, hogy ez természetes földrengés – válaszolta Unagami, miközben próbálta megtartani egyensúlyát. – Szerintem a törzs valamiféle csapdát állított fel a sírrablók számára!

– De mi nem raboljuk ki őket – ellenkezett Jay. Aztán leesett neki. – Hát persze, ők ezt nem tudják.

– Jobb lenne– Aau! – mondta Unagami, aztán a barlang plafonjából egy kisebb rész elengedett és fejen találta. Petyhüdten vágódott el a földön. Egyre több kő esett le körülöttük.

– Tarts ki, pajti – mondta Jay, egyik kezében elzárva az energiát, majd azzal összekaparva Unagamit. Aztán a fő kamrához kezdett futni vele, erejét használva másik kezével, hogy ellője a lehulló törmeléket. Jay látta, hogy a kövek egyre nagyobbak lettek. Nem telne sok időbe, hogy megteljen a barlang – és remélhetőleg, addig nem is fog, amíg Jay és Unagami bent voltak!

Jay szaladt a lépcsőkön, és ekkor jött csak rá, hogy igazából milyen sok van belőlük. De pillanatnyilag annyit tehetett, hogy futott a távoli napfény felé, nagy köveket kisebbekre tüzelt a villámlással, majd gyorsan szétrobbantotta azokat, mielőtt megsebezhetnék őt vagy Unagamit.

Nem volt könnyű. Jay-nek figyelnie kellett a zuhanó köveket, közben megtartani egyensúlyát a lépcsőkön, mivel nem volt korlát, ami megakadályozhatta volna, hogy lezuhanjon a szélén, vissza a hosszú, hosszú, kövektől fojtott, törzs barlangjába! Egyszer-kétszer megcsúszott, veszélyesen közel került az eséshez, és kicsi kövek (néhány parányival nagyobb, mint kisebb), amiket nem tudott szétrobbantani, megütötték őt. De már majdnem a felszínen volt. Ő és Unagami kétlépcsőnyire voltak a biztonságtól, amikor egy masszív kőlap meglazult a lépcsőház plafonján és feléjük esett, teljes sebességgel! Remélve, hogy elég kakaó maradt az erejéből, egyetlen villámmal kettéhasította a kőlapot, aztán porrá zúzott minden egyes törmelék darabot! Felrohant az utolsó néhány lépcsőfokon is, s összeesett Unagamival az apró tisztáson. Mögüle egy végső, szörnyű bömbölést hallott, aztán amikor megfordult, látta, hogy az elveszett város bejárata eltűnt – örökre.

 Mögüle egy végső, szörnyű bömbölést hallott, aztán amikor megfordult, látta, hogy az elveszett város bejárata eltűnt – örökre

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Jay mélyet sóhajtott... aztán tudatosult benne, hogy még mindig érzi Elemi erejét, ahogy keresztül-kasul hullámzik testében. Megígérte magának, hogy sosem fogja Igazi Tökéletességét ismét elhagyni.

– J-Jay? – Egy erőtlen hang ütötte meg a fülét, megfordult és látta az éppen felülő, pislogó Unagamit. – Mi történt?

– Túl sokáig vendégeskedtünk – válaszolt, a kővel teli gödörre mutatva, ami egykor a lépcsőház bejárata volt. – De megfogadtam a tanácsodat: láttam egy pislákoló lehetőséget, szóval nem adtam meg magam a sötétségnek. Annak ellenére, hogy még csak egy kölyök vagy, tudsz egy-két dolgot. Mindegy is, több mint elég kell, hogy legyen az anyag a jatékodhoz. Jól vagy?

– Azt hiszem. – Elragadott döbbenettel nézett fel Jay-re. – Megmentettél! Csak úgy, mint ahogy egy testvér tenné egy másikért... Egy olyan kötelék alakult ki köztünk, mint amilyen apámmal! Ami egy... családdá... tesz minket!

Erősen megölelte a rémült Jay-t.

Jay elérzékenyült, hangja megcsuklott egy kicsit, amikor viccelődve válaszolta: – Aw, csak egy kölyök vagy. Mit tudhatsz te?

– Megzavartam valamit? – kérdezte Nya, szórakozott mosollyal, miközben a dzsungel tisztására lépett.

Unagami, az ölelés közepette, felé fordult, hogy rámosolyogjon. – Jay és én fivérek vagyunk!

– Eh? – Nya nagyon zavart lett, amikor rájött, hogy Unagami volt, aki Jay-t ölelte.

Jay óvatosan elválasztotta magát Unagamitól... de Unagami nem volt hajlandó elengedni a kezét. Valamiért Jay-t ez nem is zavarta.

– Hosszú história... de azzal végződik, hogy visszaszerzem Elementális erőmet és sokkal jobban érzem magam a családommal – rámosolygott Unagamira –, a biológiaival és a tágabbal kapcsolatban.

– Ez-ez nagyszerű! – mondta Nya, még mindig tanácstalanul, de izgatottan.

– Örülök, hogy látlak – mondta. – Egyébként, hogy találtál meg?

Nya ravaszul elmosolyodott, aztán valamit letépett Jay övének hátuljáról. Majd egy apró eszközt lengetett meg Jay szeme előtt.

– Rád raktam ezt a mini nyomkövetőt, amikor búcsúzóul megöleltelek – mondta. – Tudtam, hogy át kellett rágnod magadat néhány dolgon, de azzal is tisztában voltam, hogy abban a percben eltévednél, amint kisétálsz azon az ajtón. A tájékozódási képességed rettenetesen borzalmas... A hotel igazából csak arra van, vissza, nem túl messze.

– Mindannyian megmentettük egymást – szipogta Unagami Nya felé fordulva. – Most már mind egy család vagyunk! Fivér, fivér, és nővér! Légy üdvözölve a családban, Nya!

Nya mosolygott, zavartan, de boldogan. – Köszönöm – mondta. – Megtiszteltetés.

– Ez annyira jó! – kiáltotta Unagami, megragadva Nya kezét. – A családom napról napra egyre nő!

Ahogy a bokor felé sétáltak, Jay átnézett Unagami feje felett Nyára

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ahogy a bokor felé sétáltak, Jay átnézett Unagami feje felett Nyára.

– Várj. A tájékozódási képességem tényleg ennyire rossz?

Nya szeretetteljesen mosolygott válaszul. – Jó visszakapni téged.




____________________
Sziasztok! ✨

Hát, Jay története is végetért. 💫🎉 Remélem, tetszett. ❣️

Igazából már csak az epilógus és a szójegyzék van hátra, így nem gondolom, hogy tovább kéne húznom a könyvet: holnap feltöltöm még, ami hátra van. Ez így remélem, jó mindenkinek. 😁

Skreppy 😘

Ninjago - Az elveszett erők felkutatása ✔️Where stories live. Discover now