Jegenyenyár

Jegenyenyár 3. fejezet

Flóra szemszöge

Reggel írtam Petinek, ahogy kérte. Bár tudtam, hogy alszik, de még is bennem volt, hogy talán nem is fog örülni annak, hogyha írok neki. Sok vacillálás után gyorsan megírtam és el is küldtem neki az üzenetet. Egy gyors kávé után, le tudtam a reggeli rutinomat és indultam is el Szegedre. De éreztem, hogy valami nem lesz jó. Nagyon fáradtnak, nyomottnak éreztem magamat. Majd az úton biztosan felébredek. Egész végig Petin járt ez eszem. A gyönyörű sötét barna szemein, a jellegzetes karcos hangján. A kicsit göndör, de kócos haján. A hihetetlen kisugárzásán. Valami megmagyarázhatatlan energia lengi körbe, ami vonz hozzá. Az én borzasztó tapasztalatom fiúk vagy férfiak terén, sem gátol meg abban, hogy biztonságba érezzem magamat mellette. Vele álmodtam abban a pár órában, amíg aludtam.
Nem hagy nyugodni az álmom, mert azt álmodtam, hogy Petivel kézen fogva sétáltunk az őszi Balaton parton. Ez ijesztő álom. Hiszen nem is érzünk egymás iránt semmit, nem? Vagyis azt már burkoltan megjegyezte, hogy Ő nem szeretne kapcsolatot, hiszen most lábal ki egy szakításból, ami látszik is rajta.
Lassan megérkeztem Szegedre írtam is Petinek gyorsan, ahogy odaértem. Majd ahogy megbeszéltük bent a dolgokat, és amíg kimentem, addig csörgött a telefonom. Megláttam, hogy Peti hív és azonnal elmosolyodtam rajta. Utána megijedtem, hogy baj van és talán azért hív, így gyorsan fel is vettem.
- Szia, Peti, baj van? – kérdeztem tőle meg gyorsan.
- Szia, széplány, minden rendben? Hogy vagy? Hogy fogsz vissza jönni Pestre? Mid fáj?- halottam meg hadarni azt a jellegzetes rekedt hangját. A hideg is kirázott, ahogy meghallottam. Úristen, mi van velem?! Majd egy csattanást hallottam és szerintem a barátja hangját, ahogy próbált halkan mondani valamit Petinek. Én ezen elkezdtem nevetni halkan.
- Semmi, csak gyenge vagyok. Meg néha szédülök. Délre jönnek meg a minták, amiket vissza kell vinnem Nagytarcsára a laborba, aztán megyek is haza utána pihenni. Majd otthon intézem a papírmunkát. De te miért nem pihensz? – kérdeztem tőle. Majd közben elkezdtem nagyon szédülni, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Lassan készülünk próbára, igen. Csak Milánka nem tud elkészülni. Figyelj, hívj hogyha bármi van, jó? Vagy írj, kérlek. Este szerettem volna veled találkozni, de inkább pihenj, jó?- mondta nekem aggódó hangon. Én ezen meglepődtem, de valahol belül nagyon jól esett ez. 
- Peti, figyelj, nem akarom, hogy elkapd, ha lappang bennem valami. Itt a nagy
koncert, meg a szezon nektek. Nem akarok rosszat neked. De hívlak, meg írok persze, vagy inkább írok, jó? Nem akarlak próba közben zavarni vagy valami. Koncentrálj és figyelj oda. Velem már volt ilyen, meg vezettem rosszabb állapotban is. Rallizok 9 éve, nyugi. Tudok vezetni. –mondtam el neki az egyik kis titkom. Igen, lány vagyok de bolondulok az autókért. Pici kislány koromban autószerelő vagy nagyon híres Formula1 pilóta akartam lenni. De rá kellett jönnöm, hogy sajnos lány vagyok, így nulla esélyem van ezekben helytállni. Így lettem inkább hegesztő, igen jól látjátok hegesztő vagyok és lány.
- Jó rendben, de a próbával ne foglalkozz. Hívj inkább jó? Írni írhatsz bármit. – vágott közbe gyorsan Peti.- Inkább hallani akarom a hangodat. Hogy tényleg rendben vagy-e vagy valami.- mondta komolyan.
- Ennyire átlátszó lennék?  Honnan jöttél rá, hogy mást írnék, mint hogy ahogy
vagyok? Ki vagy te, Marics Peti, hogy így belém látsz?- kérdeztem tőle mosolyogva. Tegnap este azt hittem, hogy csak Ő lesz nekem a nyitott könyv, pedig úgy látszik, ez fordítva is igaz.
- Tudod, megismertem egy csoda lányt, aki felnyitotta a szememet szó szerint, hogy érdemes figyelni az emberekre, nem csak hallgatni őket. Ezért a számomra fontos emberekre most már teljesen odafigyelek, és csak rájuk koncentrálok.- hallottam meg azt a választ, ami nekem iszonyatosan sokat jelentett. Hatalmas büszke mosoly kúszott fel az arcomra.
- Na, ezzel most meg fogtál szépszemű herceg, erre nem tudok mit mondani. Pedig ez ritka nálam. – mondtam el neki lányos zavaromban, miközben éreztem, hogy ég az arcom. Jézusom, mióta nem pirultam el én?! Ennek a srácnak meg itt sem kell lennie, csak hallom a hangját és zavarba tud hozni!
- Na, csak nem sikerült zavarva hozni valakit?- kérdezte meg.
- Nnneemm?!... na, jó, talán egy kicsit... nagyon. – mondtam boldogan nevetve. Ezen is elnevette magát a mocsok. Közben kijött a laboros csaj, hogy menjek vissza.
- Megyek Peti vissza az irodába. Ahogy tudok, írok. Vigyázz magadra és jó próbát neked! Figyelj oda, ügyesen szépszemű hercegem! - mondtam vidáman.
- Vigyázz magadra, széplány. Jelentkezz kérlek, jó? Bármi van! Nagyon vigyázz az úton visszafelé.- mondta nekem és hallottam a hangján, hogy mosolyog. Aztán letettük a telefont. Én bementem, megkaptam a szükséges dokumentumokat, aláírtam a papírokat és már mentem is hazafele. Vagyis még előtte lerakom a cuccokat Nagytarcsán a fiúknál, majd utána irány haza pihenni. Alig vártam, hogy vegyek egy forró fürdőt és ágyban legyek. Szép tervnek ígérkezett addig a pontig, amíg nem kezdett elcsörögni a telefonom. Láttam, hogy Záven hív.
- Szia bátyuskám, mi a helyzet? – kérdeztem tőle.
- Szia hugi, jól vagy? Elég furcsa a hangod! Cukrodat mérted már?- kérdezte tőlem. És igaza van, azt nem mértem meg.
- Még nem, de majd megmérem a következő pihenőnél. Mi a helyzet? Miért hívtál? –kérdeztem tőle. Furcsa, hogy hívott, nem nagyon szokott pont Ő hívni. Mindig személyesen jön oda hozzám.
- Lenne egy nagyon fontos kérésem tőled. Azért hívlak, mert egyszerűen nem tudlak elcsípni az irodában, az utóbbi időben sokat vagy kint terepen. – mondta nekem szomorúan. Bár négyes ikrek vagyunk, mi állunk a leginkább közel egymáshoz Závennel.  Bár mindannyian közel állunk egymáshoz, de valamiért Ő és én sokkal jobban. Mindent megbeszélünk egymással. Megérezzük, ha baja van a másiknak.
- Igen, mert sok a munka. Muszáj kint is lenni, igénylik az emberek, ők kértek, hogy menjünk ki. Ezért vagyok én is meg Balázs is kint sokat. – mondtam el neki őszintén a dolgokat.
- Tudom, csak hiányzik a húgom. Rohadt sokat dolgozol. Tudom, leállások vannak meg minden, de akkor is, na. – mondta és tudtam, hogy bántja a dolog, hogy elhanyagoltam őt is az elmúlt időszakban. Igen, a munkába menekültem a magány elől. De erről nem kell nekik tudni.
- Tudom, és ti is hiányoztok nekem. Este menjünk ki a házhoz, megjött a csempém. Lassan szeretnék végre beköltözni már. – mondtam el neki az ötletemet.
- Jó, oké, megcsináljuk mi neked a fürdőt délután, munka után neki kezdünk és akkor legalább a te fürdődet meg a vendég fürdőt meg is csináljuk. Közben meg együtt leszünk egy kicsit, na? – kérdezte és hallottam a hangján hogy izgatott lett.
- Hiányzik a kétkezi munka, igazam van? – kérdeztem tőle nevetve.
- Tudod jól, hogy imádom a cégünket, de hiányzik, hogy mi is kint legyünk és
dolgozzunk, alkossunk a srácokkal. Néha már hányok a sok papírmunkától. Ismersz már hugi! Én szerszámokkal a kezemben születtem. – mondta és ezen elkezdtünk nevetni. Igaza van, sose volt az a könyvmoly típus. Én imádok olvasni, rengeteg könyvet szereztem az elmúlt jó pár évben.
- Akkor legyen, ma este dolgozzunk a házon egy kicsit. De jó lenne az év második felében a te házaddal foglalkozni, hiszen ott lesz a többieké is. – mondtam el neki. Igen, mind az 5-en vettünk egy-egy telket egy utcában és így egymás szomszédai leszünk. Amikre építkezhetünk. Nyilván minden idő és még sok munka van előttünk, de megoldjuk ezt is együtt úgy, ahogy minden mást is.
- Meg kérdezni akartam, hogy esetleg péntek este rá érnél? – kérdezte meg. Na, mondom én, hogy van valami.
- Miért? – kérdeztem vissza félve. Van egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni az, amit kérni szeretne.
- Lenne egy koncert, amire Lilla viszi el a húgát meg annak a legjobb barátnőjét. Úgy volt, hogy én megyek velük. De én nem bírom ezeket a zenéket. Azt se tudom ki fog fellépni. Légyszike menj már el helyettem velük! Hadd ne menjek 2 tini csajjal, meg a barátnőmmel egy fiú banda koncertjére. Azért hadd legyek már még férfi! – mire végig mondta ezt a monológot, addigra a végére teljesen ki akadt. Én pedig nevettem.
- Elmegyek, de hova kell menni, meg kire? És ugye tisztában vagy azzal, hogy ezért minimum 3 szívességet kérek vissza! – vágtam vissza neki. Miközben hallottam, hogy egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját.
- Mindent kiderítek neked! Azt tudom, hogy a Margitszigeten, a szabadtéri színpadon lesz, pénteken este. – mikor ezt meghallottam, lefagytam. Akkor nekem Petiék koncertjére kell mennem pénteken. Kettő másodperc alatt ki is körvonalazódik bennem egy terv.
- Na, akkor már csak a pontos időpont kell, meg az, hogy ki lesz a fellépő. – mondtam ezt úgy, mint aki semmiről sem tud.
- Okés hugi, örök hálám neked, tényleg! – mondta hálával, és megkönnyebbüléssel a hangjában.
- Beszélünk majd, én vezetek. Sziiaaa Bátyus! – köszöntem el Záventől.
- Jó utat hugi! Vigyázz magadra, puszi! – mondta Záven, majd rám is nyomta a telefont. Na igen, ezzel még küzdünk hogy mi a család tagjai vagyunk nem az alkalmazottak, akikre rá kell nyomni a telefont. Az út további részében mondanám, hogy nyugodtan telt, de nem így volt. Nagyon-nagyon rosszul voltam, néha annyira szédültem, hogy már úgy voltam vele, hogy megállok. Gyorsan meg is álltam a következő benzinkúton,
már szálltam volna ki a kocsiból, amikor megint csörgött a telefonom. Istenem, ki a francnak hiányzok már megint? Majd ránéztem és láttam, hogy Peti hiv. Gyorsan fel is vettem!
- Szia, Peti, mi újság? – kérdeztem tőle, de közben muszáj voltam rádőlni a kormányra, annyira szédültem. Nagyon remeget a hangom, pedig próbáltam titkolni a helyzetet.
- Szia, széplány, ezt én szerettem volna kérdezni tőled. De a hangod alapján semmi jó! Flóra, hol jársz?- hallottam meg Peti ideges hangját. Majd a rá következő percben, újra hívott, de itt már FaceTime-on. Ezt is felvettem gyorsan. Hát ez hiba volt, mert amikor én megláttam magamat akkor megijedtem. Sápadt és karikásak voltak a szemeim is. Igen leesett a cukrom. Akkor nézek ki ilyen szarul.
- Kincsem, mi a baj? Hol vagy? Mit segítsek? – kérdezte Peti nagyon idegesen,
miközben cigizett, láttam, hogy remegett a keze, talán az idegtől? Nem tudom, abban se vagyok biztos, hogy remegett a keze, annyira szédültem megint. Gyorsan vissza is dőltem a kormányra.
- Csak egy pár perc és elmúlik a szédülés és mindent elmondok neked. – mondtam neki remegő gyenge hangon. De utálom, ha így lát bárki is.
- Ne csináld, kérlek, néz rám! Rám néz, a szemembe! Beszélj hozzám, mondj nekem bármit, csak hadd halljam a hangod! – kérte remegő hangon. Amikor ránéztem, csak aggódást láttam rajta, a szemében is aggódás csillogott. Ahogy néztem elvesztem a szemeiben. Miközben néztük egymást láttam, ahogy beleszív a cigiébe és igen, remegett a keze. Még a keze is gyönyörű ennek a srácnak. És itt döntöttem el, hogy bármit is tud nekem adni, én mindet elfogadok. Tudom, hogy Ő már most több mint egy ismerős vagy barát, de kevesebb, mint egy szerelem.
- Cukros vagyok! – mondtam ki a szembe nézve, az egyik dolgot, amit köszönhetek Rolandnak. A többi mumusomról nem akarok neki még beszélni. Ezután gyorsan lesütöttem a szememet, mert igen, szégyellem ezt a dolgot is.
- Kicsi Flórám, nézz rám, kérlek! – kérte tőlem azon a lágy rekedtes hangján. Majd én egy nagy sóhaj után félve, de ránéztem. Nem láttam rajta undort vagy semmi mást, egyszerűen csak szeretettel nézett rám.
- Ne szégyelld, ebben nem kell semmit sem szégyellni. Nem vagy ettől kevesebb a szememben. Ez a baj? Ezért vagy rosszul? – kérdezte meg.
- Nem tudom, ma még nem mértem meg a cukromat, siettem. De bevettem a
gyógyszeremet. – mondtam el neki az igazat. Na, itt Peti arca megváltozott, a düh minden színében játszott. Basszuskulcs, mit fogok én ezért kapni. Majd egyszer csak láttam rajta, hogy kezd megnyugodni.
- Ne félj tőlem. Nem foglak bántani! Mit nézel te ki belőlem? Kincsem, mi történt
veled? Hm? – kérdezte alá Peti a dolgoknak.
- Ez... ez egy másik nehéz történet. Kérlek, ne most és ne így telefonon beszéljünk róla, jó? – kérleltem Petit. Együttérzést láttam a szemében. Elmosolyodott.
- Jól van, megbeszéltük. De ma este mindenféleképpen látni akarlak. Látni, hogy épségben vagy, és jól. Együtt vacsizunk, mit szólsz hozzá?- kérdezte mosolyogva. Erre nem tudtam neki nemet mondani.
- Rendben van, szépszemű hercegem. Megbeszéltük. Mikorra menjek érted? –
kérdeztem tőle.
- Hívlak, mikor végeztünk a próbán és megbeszéljük, hogy hol talizzunk. Másrészt nem rázol le, szépen mérjed meg a cukrodat, vagy amit ilyenkor csinálni szoktál. Látni szeretném. Messze jársz még Pesttől? – adta ki az utasításokat a Peti. Én ezen csak mosolyogtam, majd miközben válaszoltam neki előszedtem a cukormérőt és a kellékeimet a méréshez.
- Nem, nem járok messze, már csak 35-45 perc és ott vagyok az irodában. Peti ugye nem vagy rosszul a vértől vagy a tűtől? Mert ha igen, akkor inkább leteszem a telefont az anyós ülésre. – néztem gyorsan rá.
- Nyugi, nincsen baj. Csináld csak kislány. – mondta és közben mosolygott rám azzal a huncut mosolyával.
- És itt a híres Marics-mosoly- mondtam neki nevetve és éreztem, hogy közben ég az arcom és elpirulok. Erre nem mondott semmit, csak nevetett. Gyorsan összeraktam a kis gépemet, lefertőtlenítettem a kezeimet, a szúrásra kész ujjamat még egyszer, majd megszúrtam és gyorsan megmértem a cukorszintemet. Elég alacsony lett. Meg is mutattam Petinek, hogy lássa.
- Nézd csak, alacsony elég rendesen. Ez a kb. más már elájult volna tőle. – mutattam meg neki az értéket és közben el is mondtam a dolgokat.
- Na, akkor irány enni valamit. Addig nem teszem le, amíg nem eszel valamit. – mondta el Peti, hogy mit szeretne csinálni.
- Okés, veszek egy szendvicset meg vizet és utána indulok is tovább. – mondtam neki. Majd miközben besétáltam a benzinkútra hallottam, hogy kiabálnak Petinek, hogy mit kér ebédre.
- Nekem mindegy. Valami tészta legyen, meg tonikot kérek hozzá. – kiabálta vissza. Én eközben gyorsan megvettem a szendvicset meg egy savas ásványvizet.
- Menj, egyél nyugodtan, meg legyél a barátaiddal, van dolgod bőven Peti. – kértem tőle, hiszen tudtam, vagyis gondolom, hogy nagyon sok dolga van.
- Nem-nem, most az a fontos, hogy te jól legyél széplány. – kaptam meg a komoly választ. Majd addig beszélgettünk, amíg meg nem ettem a szendvicset és meg nem ittam az ásványvizet. Utána már sokkal jobban lettem. Petiéknek is megérkezett az ebéd, ezért letettük a telefont, bár körülbelül vagy tízszer megígértette velem, hogy azonnal felhívom, amint megérkeztem az irodához. Innentől kezdve tényleg nyugisan telt az út további része.