Jegenyenyár

Jegenyenyár 7. Fejezet

Flóra szemszöge

A beszélgetés és a vacsora jól sikerült Petivel. Bár nem mentem bele részletesen a dolgokba a múltammal kapcsolatban. Ahogy leparkoltam Petiék előtt, ő elkezdted nevetni, de nagyon. Én csak értetlenül néztem rá, hogy most mi is történik. Peti felmutatott egy ablakra, ahol égett a lámpa.
- Nézd, látod ott azt az ablakot, ahol ég a lámpa? - kérdezte tőlem, miközben mutatta is. Én meg csak bólintottam, hiszen még mindig nem értettem, hogy mi is történik.
- Na, az a mi konyhaablakunk, ami kettő dolgot jelenthet. Vagy megint elfelejtette lekapcsolni a lámpát, mint ahogy szokta mindig is Májlóka, vagy, pedig kukkolni fog megint minket. - mondta nevetve. Itt már értettem, hogy miért is nevetett. Én is nevetni kezdtem vele.
- Szerintem az utóbbi, mivel nagyjából 30 perce telefonált. - mondtam Petinek.
- Elszívok egy cigit, maradsz még velem addig? - kérdezte Peti. Erre csak bólintottam, leállítottam a kocsit, és kiszálltunk. Amíg kiszálltam a kocsiból, addigra Peti is odaért az én oldalamra. Meglepődtem, hogy milyen csend van. Szóvá is tettem a Petinek.
- Na, mondjuk erre se gondoltam volna, hogy Budapest kvázi belvárosában hajnalban ekkora csend legyen. - mondtam ki hangosan a gondolataimat.
- Ugyanez futott át az agyamon - mondta Peti, és közben rágyújtott. Majd azt vettem észre, hogy megfogott, elhúzott az autótól. Peti dőlt háttal a vezető oldali ajtónak, majd engem átkarolva magához húzott. Egy picit megijedtem a gyors váltáson, de utána annyira jól esett, hogy kérdezni se mertem semmit. Egyszerűen csak hozzábújtam. Megcsapott a jellegzetes Peti illat, ami a parfüméből, cigifüstből és az ő illatából állt. Ezzel bármikor meg tudna nyugtatni. Annyira nyugodt, és meghitt volt így lenni vele.
-  Nem zavar, hogy cigizek? Mert ha igen, akkor állj messzebb tőlem nyugodtan. - hallottam meg Peti hangját. Nem, nem zavart, csak érezni akartam még egy kicsit ilyen közel magamhoz.
- Nem, nem zavar. De neked nem lesz belőle bajod, ha meglát minket így valaki? Nem akarok gondot neked vagy bármi. - mondtam hallkan, hogy ne zavarjam meg ezt a nyugalmat, amit most éreztünk.
- Nem, nem lesz semmi. Senkinek semmi köze, hogy a szabadidőmben mit csinálok, és kivel töltöm.  És én veled akarom tölteni, akkor veled is fogom, ha te is szeretnéd. – mondta, miközben egy nagyot szívott a cigiből. Annyira bele voltam bújva, hogy szinte hallottam, ahogy dobog a szíve, ahogy nyugodt ritmusban veszi a levegőt. Annyira megnyugtatott, hogy kezdtem elálmosodni. Annyira jó volt vele lenni. Egyszer csak ásítottam egyet, pedig igyekeztem húzni az időt. Nem akarok még haza menni.
- Menjünk kicsi lány, bár nagyon nincsen kedvem elengedni téged, de muszáj. Menj haza és pihenj. - mondta Peti, miközben megforgatott mintha csak táncolnánk. Ezen kuncognom kellett. ÉN kuncogtam? Jézusom, mit csinál velem ez a srác?! Majd odahúzott egy ölelésre. Én pedig mozgást érzékeltem a szemem sarkából, ezért óvatosan felnéztem. Ekkor megláttam, egy fiatal magas srácot a teraszon. Peti nem látott, és érzékelt ebből semmit, hiszen háttal állt. Valószínű, hogy a barátja, és a lakótársa lehet, mert elég furcsán nézett ránk.  Így még jobban Petihez bújtam, és a fülébe suttogtam. Amitől megrázkódott egy picit, és libabőrös lett a nyaka. Vajon ő is érzi néha azt, amit én?
- Én nyertem, mert kukkolnak. - mondtam neki vigyorogva. De nem azért voltam boldog, hogy igazam volt, hanem a reakció, amit kiváltottam belőle. Várjunk csak, én mióta akarok ilyeneket kiváltani bárkiből is? Peti biztosan nem érez irántam semmit. Le kell, hogy álljak ezzel. 
- Mondd, hogy csak viccelsz, kérlek- mondta nekem egy kicsit rekedtebb hangon.
- Nem, nem, szépszemű hercegem. Nem viccelek. - mondtam egy kicsit hangosabban. Majd, ahogy elengedtük egymást, megfordult és megszólította a srácot.
- Haver, ez nagyon gáz, amit csinálsz. - mondta Peti nevetve. Ezen én is elkezdtem nevetni, bár próbáltam visszatartani, csak nem akartam bunkó sem lenni az ismeretlen sráccal.
- Én csak cigizek. - mondta most már tudom, hogy a Milán. Peti csak szúrós szemekkel nézte szegény srácot, már sajnáltam. Megböktem a karját, majd szóltam neki, hogy a haverja fordítva gyújtotta meg a cigit.
- Azért remélem, hogy a barátod, tisztában van vele, hogy fordítva gyújtotta meg a cigit. – mondtam, miközben nagyon igyekeztem nem kinevetni a Milánt. Konkrétan égett a cigi füstszűrője, mint egy gyertya. Itt nézett rá Peti a Milán kezére. Remélem még időben és nem égette meg magát szegény. Peti itt már vörösödött, amikor megszólalt.
- Tesssssóóóóóó, fordítva ég a cigid, az megvan, remélem. - és eddig bírtuk, egymásnak dőlve kezdtünk el röhögni.  Milán is elkezdett röhögni, de egy kicsit visszavett, amikor ránk nézett, és már csak azt vettük észre, hogy villan egy vaku.
- Tessék, meg lett a lesi fotónk is - mondta nevetve Peti .
- Na, jó, én tényleg megyek, mert még haza kell mennem. - mondtam Petinek, miközben már a könnyeim törölgettem. Itt Milán lefagyott. Tudtam, hogy nagyon nagy autó fanatikus, így szóltam neki, hogy jöjjön, nézze meg a kocsit.
- Gyere, nézd meg gyorsan az autót, aztán megyek- kiabáltam Milánnak, aki mint egy kisgyerek szaladt le hozzánk. Petinek volt egy furcsa csillanás a szemében, és egy hatalmas őszinte mosollyal nézett rám. Nem értettem, hogy minek örül ennyire. Majd bemutatott minket egymásnak.  
- Hát akkor Milán, ő Flóra, Flóra pedig ő Milán, a legjobb barátom, és az élettársam is egyben. - mutogatott köztem és Milán között a Peti.
- Szia, Valkusz Milán - mondta, miközben a kezét nyújtotta felém.
- Szia, Fodor Flóra - mondtam neki én is. Kinyitottam a kocsi ajtót és mutattam neki, hogy üljön be nyugodtan. Milán tekintette olyan volt, mint egy kisgyereknek karácsonykor.
- Szabad, tényleg? - kérdezte döbbenten, mikor mutattam neki, hogy üljön be. Peti nevetett ezen.
- Persze, nyugodtan. - mondtam neki mosolyogva. Milán úgy ült be az autóba, mintha bármikor eltörhetne valami, amihez hozzá ér. Petinek a kezét éreztem meg a hátamon, ránéztem. Ő csak csillogó szemekkel annyit tátogott némán hogy: Köszönöm! Én pedig csak rákacsintottam. Majd figyeltük tovább a Milánt. Aki olyan volt, mint egy kisgyerek. Peti nem vette el a kezét a hátamról. Ami nagyon jól esett.
- Milán, a kormány mellett van egy  gomb. Nyomd meg, kérlek. - mondtam neki mosolyogva. Milán értetlenül nézett rám. Én csak bólintottam.
- Tesó, nem katapult gomb, nyomd már meg! - mondta neki Peti vigyorogva. Milán ezzel beindította az autót. Szerintem az én arcomon nem látszott annyira boldogág, mikor előszőr ültem benne. Peti nevetett rajta, én csak vigyorogni mertem.
- Ez valami brutális. Én a Formula 1 óta vágyok arra, hogy egyszer egy ilyen autóba üljek. - mondta Milán gyermeki boldogsággal.
- Már volt szerencsém ülni olyan autóban. Körülbelül olyan érzésed van benne, mintha egy kenuban ülnél. Nem nagyon tudsz benne mozogni. - mondtam Milánnak. De Peti is megdöbbenve nézett rám, Milán mintha szellemet látna. Kinevettem őket. Nagyon vicces látvány volt a két srác meglepődött arca.
- Kérdezhetek valami személyeset? - nézett rám Milán. Homlok ráncolva nézek Petire, hogy mi lehet a baj, de Ő is csak értetlenül nézett a barátjára.
- Persze, nyugodtan. - mondtam Milánnak, de belül valahogy az volt az érzésem, hogy Petivel kapcsolatban fog kérdezni valamit. De nem volt igazam.
- Lány létedre, hogy-hogy ennyire szereted az autókat? - kérdezte meg egy kicsit félénken. Ezen csak mosolyogtam, Peti pedig kifújta a bent tartott levegőt.
- Kislánykoromban Formula1 pilóta szerettem volna lenni, de mivel lány vagyok, így semmi esélyem nem volt. Így maradt a rali, mint motorsport. - mondtam el Milánnak. Aki először meglepődött, majd felcsillant a szeme. Ajaja ezt már láttam Petinél, és utána mindig valami érdekes dolog történt.
- Versenyzel a mai napig is? - kérdezte kíváncsian. Erre persze Peti is felkapta a fejét.
- Persze, versenyzem. Most indult a szezon. - meséltem el nekik boldogan. Egyszer csak Peti és Milán összenéztek, majd bólintottak. Ez most így ijesztő volt. Konkrétan egy néma párbeszédnek voltam a szemtanúja. Most már értem, miért mondják nekem és Závennek, hogy ijesztőek vagyunk együtt. Kívülről látva egy ilyen szituációt, megértettem, hogy miről is beszélnek a tesóink.
- Kicsi lány, elmehetünk veled egyszer? - kérdezte meg Peti. Én pedig belül boldogságot éreztem. Örülnék neki, hogyha ott lennének velem. Megmutatnám nekik azt a világot.
- Persze, ezer örömmel. Havonta 1-2 verseny szokott lenni, mindig másik helyszínen. Megbeszélünk egy dátumot, amikor ti is rá értek, és elmegyünk együtt. - mondtam nekik mosolyogva.
- De jó, én még soha nem voltam olyan versenyen. Videokat láttam már róla, de személyesen soha nem voltam. - mondta Milán furcsa izgalommal a hangjában. Petire néztem, aki csak mosolygott és csillogott a szeme, ahogy Milánra vagy rám nézett. Nem értettem az okát, de boldog voltam, hogy így láttam.
- Na, jól van fiatalok, bontsunk sátrat, mert nekünk holnap próba. Flórának meg munka. - mondta Peti. Elkezdtünk elköszönni egymástól. Milán furcsán nézett ránk. Mikor beültem az autóba, a két fiú még kint volt az utcán és integettek nekem. Én is visszaintegettem nekik. Ez egy nagyon furcsa és izgalmas este volt. Egyszerre voltam fáradt és izgatott is. Fáradt voltam a mai napon megélt rengeteg érzelem miatt. Izgatott pedig a Peti miatt. Annyira furcsa érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. Boldog vagyok mellette. Biztonságban érzem magamat vele. De valahogy mégis felpörget, és megnyugtat egyszerre. Azok a fránya pillangók is megjelentek ma, amikor megölelt. De már elég, ha csak hozzám ér, olyan érzésem van mintha, áram futna végig a testemen a hajszállaimon át egészen a kislábam ujjáig.  Tudom, hogy most lépett ki egy kapcsolatból. Most építi újra magát, igyekszik visszatalálni önmagához. Nem fogom lerohanni az érzéseimmel. Ez a dolog egy viszonzatlan dolog, ami nem baj. Ha csak barátként lesz jelen az életemben, már akkor is nyertem. Hiszen egy nagyon tiszta szívű fiatal férfi látok benne, akit sokan bántottak. Nem tudja, hogyan kezeljen dolgokat, a magánéleti csalódások miatt, és a média miatt sem. Örülök, hogy van egy olyan barátja, mint a Milán. Amit én ma láttam rajtuk, az túlmutat egy gyerekkori barátságon. Örülök, hogy ők vannak egymásnak. Legalább számíthatnak egymásra ebben az eltorzult világban, ahol ma élünk. Amíg ezeken gondolkoztam haza is értem. Felmentem a pici kis lakásomba. Elmentem letusoltam, elvégeztem az esti arcápolási rutinomat, majd betöltöttem a kávéfőzőt reggelre, hogy csak be kelljen kapcsolni. Megérkezett az én kiscicám is, aki egy Sphynx csupasz cica. Sheila az én kislányom. 2 éve van velem. Felvettem az ölembe, majd beültünk a nappaliba a tévé elé és el is aludhattam, mert arra ébredtem fel, hogy szól az ébresztőm.
Felébredtem, és ahhoz képest, hogy csak négy órát aludtam, egészen kipihentek éreztem magamat. Tudtam, hogy ma megyünk egy tárgylásra Százhalombattára, az olajfinomítóba,  ezért amíg a kávét lefőztem, addig gyorsan a szemem alá raktam fel egy szemtapaszt, hogy ne legyenek táskáim. Lefőtt a kávém, gyorsan kiöntöttem a kedvenc bögrémbe, egy pici növényi tejjel és mentem is a szobába a gardróbba, megnézni, hogy mit vegyek fel. Amíg a kávét megittam ki is választottam, hogy mit fogok felvenni. Egy sötétkék sima farmert, egy fekete felsővel. Egy minimális picike sminket fogok készíteni magamnak ehhez a szetthez. Erről eszembe jutott, hogy szólni is kéne a legjobb barátnőmnek, aki a szempillásom is egyben, hogy péntekre, Petiék koncertjére szorítson már be engem. Nem vagyok a mű dolgok híve, de a szempillát nagyon szeretem, ha természetesen van elkészítve. Most pihentettem 2-3 hónapot, így nyáron újra lehet építeni. Nálam a smink kimerül annyiban, hogyha van építve pillám, akkor egy minimális alapozó, bronzosító vagy pirosító, és rúzs vagy szájfény. Ha nincs pillám, akkor természetesen még szempillaspirál. Amit rólam tudni kell, az az, hogy rajongok a rúzsokért, több száz darabom van. Gyűjtöm őket, egy-egy színből több árnyalatom van, szinte színskáláim vannak. Igen, nevesetek nyugodtan, más nők cipőket, vagy táskákat gyűjtenek, én a rúzsokat. Meg a parfümöket. De abból nagyon, de nagyon válogatós vagyok. Erről majd később. Gyorsan fogat mostam, sminkeltem és öltöztem is fel. Beültem a kocsiba, és indultam is az irodába. Amíg vezettem a tegnap estén és Petin járt az agyam megint. Írok is majd neki, egy üzenetet csak érjek be. Tudjátok, amikor a közelében vagyok, annyira önmagam lehetek, mintha a régi 17-18 éves Flóra újra visszatért volna belém. Önfeledtnek és felszabadultnak érzem magamat. De félek, hogyha megtudja, min mentem keresztül el fog ítélni. Félek attól, hogy csak a szánalmat fogom látni a szemében utána, és ezt nem akarom. Lehet, el sem kéne neki mondani? Amíg ezeken járt az eszem, meg is érkeztem az irodához. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, írtam Petinek egy üzenetet. 
Petim🩵♥️: " Jó reggelt Herceg, tudom, alszol még, de most van bátorságom leírni ezt neked. Köszönöm szépen a tegnap estét. Nagyon régen éreztem magamat ilyen jól. Lehet, hogy neked ez furcsa volt, hogy nem volt buli meg semmi extra, de engem nagyon feltöltött. Köszönöm, hogy szánsz rám abból a kevés szabadidődből, ami van neked. " – na, ez hivatalosra sikerült, de félek, ha mást írok, akkor elárulom magamat, hogy kezdek érezni iránta valamit. Össze kell kapnom magamat, mert ebből baj lesz. Nem akarom elveszíteni ezt a srácot, már most nagyon fontos nekem. Évek óta nem nyitottam senki felé, erre jön ő a kávéjával és mindent felborít. Láttam, hogy befordul Záven is a parkolóba, ezért ki szálltam, és odamentem hozzá.
- Jó reggelt hugi, de csini vagy- mondta nekem Záven, miközben végignézett rajtam.
- Jó reggelt bátyuskám, te sem panaszkodhatsz - mondtam neki, miközben megöleltük egymást. Záven egy elegáns nadrágot vett fel egy inggel, amit nem gombolt be végig. Hiába vagyunk tesók, azért meg szoktuk mondani azt, hogy most ez az adott ruhadarab jól áll-e vagy sem. Bár fiú tesóim vannak, attól ők igen is adnak magukra. Szerintem többet járnak fodrászhoz, mint én, és többet járnak vásárolni is. Én nem szeretek a plázákban mászkálni, csak olyan ruhadarabokat megyek el boltba venni, mint például fehérnemű és nadrág, farmernadrág, amiket próbálni kell. A többit inkább megrendelem. Sajnos ez egy olyan dolog, amin nem tudtam még változtatni a Roland után, de igyekszem.
- Hugi, menjünk egy autóval? Legalább tudunk egy kicsit beszélgetni is.- fordult felém Záven. Ajaj, nem tetszik ez nekem.
- Mehetünk, de nem vagyok hajlandó Marciról és az Adél kapcsolatról beszélni.  – mondtam, miközben Závennek a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy neki sincsen kedve erről beszélni, nem is mondott rá semmit, csak bólintott. Összeszedtük azokat a papírokat, amikre még szükségünk lehet. Majd beültünk a kocsijába, és elindultunk Százhalombattára.
- Figyelj csak, a Lilla kérdezte, hogy esetleg nem lenne-e kedved elmenni vele vásárolni, mondjuk csütörtök délután. Egy kicsit kimozdulnál te is meg ő is. Mostanában ő is sokkal több vendéget vállal. Péntekre, a koncertre vehetnétek valami ruhát magatoknak. - vetette fel az ötlete Záven. Tudtam, hogy nagyon szeretné, ha jóban lennénk Lillával. Nincs is vele bajom, csak egyszerűen én is sokat dolgozom, ha meg ők ráérnek, akkor nyilván együtt vannak kettesben.
- Nagyon muszáj? - kérdeztem vissza gyorsan. Záven rám kapta a szemét, és láttam, hogy a harag megcsillan a szemében. Basszus, ezt elrontottam.
- Flóra, igen muszáj. Nem értem, hogy mi bajod van vele is?! Komolyan mondom, mióta szétmentettek Rolanddal, semmit nem csinálsz, csak dolgozol, ralizol, meg edzeni jársz. Oké, van egy 20 éves legjobb barátságod, ami a mai napig működik, de ennyi. Nekünk barátnőink lesznek, feleségeink. Igenis szeretnénk, ha normális kapcsolatod lenne velük. Mi próbálkozunk, de te ebben nem vagy partner, meg segítség abszolút. Azon is csodálkozunk, hogy a Balázs barátnőjét, Emmát elfogadtad pikkpakk. De én is a Lillával lassan 2 éve vagyok együtt, 4-szer találkoztál vele. Nem értem, mi bajod van? Szerencsétlen meg majd, meggebed, annyira teper, és szeretne megismerni és jóban lenni veled. - kaptam meg a fejmosást Záventől. Igaza is van néhány dologban, de nem mindenben. Amikor valamelyikünk elmegy nyaralni, akkor mi a többiek tartjuk a frontot. Sokszor én kapom meg Záven és Nimród feladatait is, ami nekik fel sem tűnik, csak annyi, hogy nem volt probléma, mikor nem voltak bent mondjuk 1-2 hetet. Kezdett bennem is felmenni a pumpa, de nem szóltam még vissza. Vártam, hadd adja ki magából a dolgokat Záven.
- Nincsen magánéleted. Csak a munka, az edzés, meg Betti, a legjobb barátnőd. Nem mész sehova, csak ha mi hívunk. Nimródnak a barátnőjét mikor akarod megismerni? Vagy megvárod, hogy a családi nyaraláson ott lesz mindenkinek a párja, és bemutatjuk neked? - kiabált tovább Záven. De álljunk csak meg egy percre.
- Nimródnak, van barátnője? - kérdeztem vissza egyből. Záven itt lesápadt. Na, ezt most itt tisztázzuk.
- Kérdeztem valamit Záven. - mondtam neki ijesztően nyugodt hangon. Van egy borzasztó szokásom, ahogy én egyre idegesebb és megbántottabb leszek, annál nyugodtabb és halkabb hangon beszélek. A fiúk erre azt szokták mondani, hogy sokkal ijesztőbb mintha kiabálnék. Záven teljesen lefagyott.
- Khm, khm,....ezt nem kellett volna elmondanom. - mondta zavarban Záven.
- Mindenki párosan jön a családi nyaralásra? - kérdeztem még nyugodtabb hangon. Pedig belül tomboltam. Nagyon tomboltam. Nagyon régen nem aláztak, meg ennyire, mint most. Záven egyre csak sápadtabb lett a kérdéseim hallattán.
- Nem tetszik ez a hang, hugi. - mondta nekem félelemmel a hangjában.
- Azt én most nagyon leszarom, hallani akarom a dolgokat. Mióta is hallgatok el előlem bármit? Nem érdekel, hogy ki mit csinál, de ha valamihez nekem is közöm van, akkor jogom van tudni! - mondtam neki egyre halkabb hangon. Záven látta, hogy most nagyon, de nagyon megbántott azzal, amiket mondott.
- Nem tudtuk, hogy hogyan mondjuk el neked. De szeretnénk, ha a lányok is jöjjenek velünk. Fontosak nekünk, jó lenne, ha ott lennének. Féltünk elmondani neked, mert te egyedül jössz. Nem tudtuk, hogyan fogadnád. - mondta Záven bűnbánóan.
- Kiket takar a „lányok" pontosan? - kérdeztem meg.
- Emma, Lilla, Adél, Zora. - mondta a szemembe nézve Záven. Itt szerintem kaptam egy kisebb sztrókot, meg infarktust is.
- Mikor is van ez a nyaralás? - kérdeztem meg ártatlannak tettetve magamat. Záven pedig készségesen válaszolt is.
- Június 15-től 30-ig. - kaptam meg a választ. Én erre csak elkezdtem vigyorogni, hiszen lesz versenyem, amire már neveztem, illetve Peti mondta, hogy a Budapest Parkos koncertjük is akkor lesz. Ebben a pillanatban előkaptam a telefonomat és meg is vettem egy jegyet a Parkra. Ezt ki fotóztam és elküldtem Petinek, hogy tudja, ott leszek. Nem látta, amit írtam neki, nem is csodálkozom, hiszen még csak 7 óra múlt 5 perccel. Záven eközben csak furcsán nézett rám. Nem értette, hogy mit csinálok. Nem baj, majd most már kivonom magamat a munkából. Nem leszek ott, hogy mindent megoldjak helyettük. Most nagyon megbántva és elárulva érzem magamat.
- Nem tudok menni nyaralni veletek. Nekem ott van két versenyem, meg egy kis magánjellegű dolgom. Ha már érdekel titeket, hogy mit csinálok vagy éppen mit nem. – mondtam, miközben Závent néztem, hogyan fog reagálni a hírre, amit most mondtam neki.
- Nem, ezt nem teheted. Azért családi nyaralás, hogy te is ott legyél. Ezt már évek óta megbeszéltük. Ez egy szabály volt. - mondta Záven zaklatottan.
- Nem érdekel, ha ti ezt így meg tudtátok szervezni, akkor vigyen valaki plusz egy főt. De én biztos, hogy nem vegyek veletek SEHOVA. Sőt tovább megyek, probléma az, hogy sokat dolgozom, akkor a holnapi naptól nem túlórázok, nem maradok bent segíteni senkinek. Megoldom, hogy legyen életem. - mondtam neki egy merő gúnnyal a hangomban. Láttam, hogy fájnak neki a szavaim, de nekem is fáj, amit csináltak a hátam mögött. Záven mondani akart még valamit, de jelzett a telefonom, hogy üzentem jött. Peti írt nekem, ezen elmosolyodtam.
Petim🩵♥️: " Jó reggelt kicsi lány! Miért vettél jegyet? Én szereztem volna egy VIP jegyet! Nem biztonságos ott kint lenned. Pláne ha kiderül, hogy ismerjük egymást, darabokra szednek. Le fognak támadni. Nem akarom. Kérlek hallgass rám! Másrészt, miért csak egy jegyet vettél? Remélem, nem egyedül szeretnél jönni?" - láttam meg, hogy miket írt Peti. Én nem értem, hogy ezt miért mondja. Nem lesz nekem ott a teraszon semmi bajom.
Flóra: " Nyugi Peti, nem lesz semmi bajom! Nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni. Másrészt nem nagyon van senki, akivel el tudnék menni. Egyébként is azért megyek, hogy téged, vagyis titeket, megnézzelek. A legjobb barátnőmék nyaralni mennek a férjével." - válaszoltam neki. Viszont ha erre most így reagált, akkor a pénteki meglepetésem lehet, hogy nem is lesz jó ötlet? Tudom, hogy az ő koncertjükre megyünk, már nagyon várom. Az a tervem, hogy nem mondom el neki, majd amikor bementünk a helyszínre, küldök neki egy képet, hogy ott vagyok. Szerintem nem is fogja megnézni, majd csak a koncert végén. Eddig a pontig azt hittem, hogy örülni fog neki. De ebben most már nem vagyok annyira biztos. Mit csináljak most? Hogy oldjam meg. Majd arra eszméltem fel, hogy újabb üzentem jött.
Petim🩵♥️:" Kincsem, kérlek, gyere el velem a pénteki koncertre. Ott legalább hátul lennél velem, biztonságban és közben látnád is, hogy miről beszélek." - mikor elolvastam, hogy mit irt, már teljesen összezavarodtam. Egyszerűen nem értem, hogy mi lehet a baj.
Flóra: " Meglátjuk hercegem, rendben? De kérlek te is értsd meg, hogy mit kérek. Én nem akarlak sem kihasználni, sem zavarni téged. Neked az a munkád is attól, hogy élvezed, amit csinálsz. Neked ott koncentrálni kell, figyelned, nem akarok zavaró tényező lenni ott hátul. Teljesen jól meg leszek én ott kint a nézőtéren is. De kitaláltam valamit. Kössünk, kompromisszumot. Mit szólsz hozzá? " - írtam neki gyorsan, miközben eszembe jutott egy remek ötlet. Azonnal jött is rá a válasz.
Petim🩵♥️: " Kicsi lány, nem használsz ki, nem zavarsz semmiben. Én nyugodt lennék, ha ott lennél mellettem. Na, mire gondolsz, kíváncsi vagyok. " - olvastam el.
Flóra: " Most még ugye senki nem sejti, hogy mi ismerjük egymást. Ezért amíg ez nem lesz felkapott hír, addig szeretnék a nézőtéren lenni. Mert ha én hátul leszek veled, ott hamarabb kiszúrnak, mintha kint lennék a rajongókkal. Mit mondasz rá?" - dobtam fel neki az ötletet. Ez szerintem lehetne egy járható út.
Petim🩵♥️:" Rendben, legyen így. De ha már kint szeretnél lenni, akkor kérlek, úgy állj majd, hogy ott legyél a Backstage-hez a legközelebb. A legelső sorban, hogyha bármi van, rögtön tudjak neked segíteni. Így jó lesz? Ennyit kérhetek tőled?" - kaptam meg a választ. Tudtam, hogy neki nehéz volt ebbe belegyeznie, de nekem is és neki is igaza volt. Örültem neki, hogy elfogadta ezt a dolgot. Én pedig örömmel fogom neki teljesíteni a kérését, mert úgy gondolom, hogy amit kér az egy teljesen korrekt dolog.
Flóra: " Persze, hercegem. Ebbe teljes mértékben bele egyezem. Fontos, hogy a te véleményed és ötleted is szerepeljen a dologban. Látod, tök jól megoldottuk együtt ezt a gondot. " - válaszoltam neki mosolyogva. Tényleg jól esett, hogy sikerült EGYÜTT megoldanunk. Neki is jó, nekem is jó.
Petim🩵♥️:" Igen, tetszik, hogy tényleg érdekel a véleményem. Köszönöm, hogy figyelembe vetted azt, hogy én is mit kérek. Nagyon régóta nem történt meg az, hogy ne kelljen, órákig vitatkoznom, hogy engem is meghalljanak." - mikor ezt elolvastam, akkor döbbentem rá, hogy ez a makacs karakán srác, milyen komoly sérüléseket is szenvedett. Úgy érzem, vár még ránk egy pár mély beszélgetés. De nem baj, én meghallgatom és segítek neki, amiben csak szeretné. Egyszer csak Záven szólt, hogy megérkeztünk.
Flóra: " Ne haragudj hercegem, de megérkeztünk a megbeszélésre tesómmal. Amikor végeztem, írok neked, jó? Vigyázz magadra, a próbán meg csak Petisen 😉" - írtam neki gyorsan, miközben kiszálltam a kocsiból és elindultam be a forgókapuhoz becsekkolni a belépőkártyámmal. Ahogy beléptem a kapun, rezgett a telefonom.
Petim🩵♥️:" Igyekszem a próbán. Legyél ügyes kicsi lány a megbeszélésen. Egy tanács, mosolyogj sokat, akkor tutira nyerni fogtok. Írj, amikor csak tudsz, várni fogom! - mikor elolvastam, szinte már vigyorogtam. Ahogy visszaültem a kocsiba Záven mellé, furcsán nézett rám. Én pedig tudomást sem vettem róla. Az ő bajuk, ha őket ezek a dolgok zavarják, akkor megoldom, hogy ne legyen probléma.
A megbeszélés, jól sikerült, újabb 4 évre megkaptuk a területek karbantartási, és leállásra szóló projektjeit. Závenhez nem szóltam, de láttam rajta, hogy forognak az agyában a kerekek. Mikor beültünk a kocsiba, rám nézett, miközben elővettem a telefonom, hogy írjak Petinek. De Záven megzavart benne.
- Flóra, most nem fogsz hozzám szólni? A csenddel fogsz büntetni, amikor nagyon jól tudod, hogy utálom, ha átnézel rajtam. -  mondta Záven idegesen.
- Záven, nem azért nem szólok hozzád, mert ezzel akarlak büntetni. Szimplán nincs mit mondanom neked. - mondtam neki nyugodtan. Tényleg így is gondoltam, megértettem őket, hogy nekik mi a problémájuk. De ettől én úgy fogom élni az életemet, ahogyan én szeretném.
- De ez így nagyon szar helyzet. Tudod te is, hogy együtt kéne megoldanunk a dolgainkat, és nem elzárkóznod előlünk, mikor egy család vagyunk. - mondta Záven szikrákat szóró szemekkel.
- Záven, figyelj, sok minden történt az elmúlt 2 napban. Marci és Adél kapcsolata. A ti szerelmes nyaralásotok. Hogy Nimródnak van barátnője, amit tőled kellett megtudnom. Ne haragudj, hogy magamban szeretném tisztázni a dolgokat először, és nem veled, vagy veletek vitatkozni. - mondtam ki azt, amit őszintén gondoltam.
- Én úgy gondolom, hogy ezen nem vitatkozni kéne, hanem megbeszélni. Biztos találnánk olyan megoldást, ami mindenkinek jó. - feszítette tovább a húrt Záven.
- Záven, állj le jó? Szerinted, lenne olyan megoldás, ami 9 ember közül mindenkinek megfelel? Ne legyél már naiv. Másrészt pontosan tudom, hogy ennek a cirkusznak az lenne a vége, hogy a békesség érdekében én hunyászkodnék meg, ahogy eddig minden ilyen helyzetben. De ez most nem fog megtörténni. Ugyanis nem megyek veletek a szerelmesek nyaralására, menjetek ti együtt nyugodtan. Ha lenne párom, se mennék, vagyis mennénk veletek. Nincs több túlóra, nincsen több plusz munka, mert ti randizni mentek, meg egyéb ilyen dolgokat csináltok. Mindenki oldja meg, ahogy tudja. Ezt kértétek, ezt kapjátok. - mondtam el Závennek a mondókámat. Láttam rajta, hogy nem esett jól neki. De nem érdekelt, elfáradtam. Akkor most végre lesz egy érdekes nyaram, hogyha ez a csoda srác nem fog megunni, akkor sok kalandunk lesz a nyáron. Írok is neki gyorsan.
Flóra: " Szia, Petike, mizu? Hogy haladtok a próbán? Mi már elindultunk vissza Pestre." - írtam neki. Majd válaszol, amikor tud. De kb. 20 perc múlva érkezett is a válasz tőle.
Petim🩵♥️: " Sziaaa kicsi lány, király minden nagyon jól sikerült eddig, amiket próbáltunk. Na, hogy sikerült a megbeszélés? Meghódítottad őket is? - olvastam el az üzentet. De egy dolgon megakadtam a szemem, mi az, hogy meghódítottam őket is?!
Flóra: " Mi az, hogy meghódítottam őket is? Kit hódítottam meg? " - kérdeztem rá.
Petim🩵♥️:" Inkább kit nem, kicsi lány. Engem is levettél a lábamról ❤️😉De most komolyra fordítva a szót hogy sikerült a dolog?" - érkezett meg a válasz tőle. Mikor elolvastam, furcsa melegség kezdte át járni a testemet. Évekkel ezelőtt éreztem ilyet, amikor 18 éves voltam. Most pedig jött ez a srác, és mindent felfordít körülöttem, és bennem is. Basszus, ez így nem lesz jó...
Flóra: " Sikerült, megnyertük a következő 4 évre is a mostani területeket. Nagyon örülök neki, mert bevallom féltem, hogy nem fog sikerülni." - írtam meg neki az igazat.
Petim🩵♥️: " Flóra, te mindent megtettél, amit tudtál és sikerült, ez a fontos. Minden nagyobb mérföldkő előtt izgulunk az életünkben, legyen ott szó karrierről, magánéletről. Ez így normális, csoda lány, tudod te is. " - ahogy elolvastam a válaszát tudtam hogy kilométerekről is belém lát.
Flóra: " Köszönöm, hogy megnyugtattál most is....Nem tudom, hogy csinálod, hogy kilométerekről is belém látsz, de köszönöm! - írtam meg neki.
Petim🩵♥️:" Kicsi lány, te ugyan ezt teszed velem nap, mint nap, mióta betoppantál az életembe. Szinte újra meg kell ismernem magamat, a régi énemet, aki voltam 4-5 évvel ezelőtt. Úgy döntöd le a falakat körülöttem, hogy még én is csak nézek. De tetszik. Jó tesz a lelkemnek." - ahogy ezt elolvastam, itt értettem meg igazán azt, hogy ez a srác retteg önmagát adni. Ráerőltet valamit a média, a rengeteg elvárás, a csalódások, és eközben ő maga elveszett. Néha engedi, hogy önmaga legyen, ami nem jó. Hiszen ezért van ennyire kikészülve. Próbál egy teljesen más valaki lenni, amikor ő maga is tudja, hogy ez nagyon távol áll tőle. De ezek ellenére is próbálkozik. Meghasonul. De én ezt nem fogom hagyni, mert nem ezt érdemli. Ha szeretné, én segíteni fogok neki, és ott fogok állni mellette. Mivel nem válaszoltam az üzenetére azonnal, ezért küldött még egyet. Ezzel rántott ki a gondolataimból.
Petim🩵♥️:" Megijesztettelek ezzel, ugye?" - kérdezte meg Peti.
Flóra: "  Jaj, dehogy is szépszemű herceg, csak elbambultam az üzented elolvasva. Ettől nekem egy kicsit több kell, hogy meg tudjak ijedni vagy el tudj ijeszteni." - válaszoltam neki gyorsan.
Petim🩵♥️: " Most mennem kell, egy hülye interjúra, de estefelé mit csinálsz? Nem futunk össze?" - jött a következő üzenet.
Flóra: " Hát igazából még lesz szerdán és csütörtökön egy-egy nagyobb megbeszélésünk, így azokra fogok készülni. De más különösebb tervem nincsen. Neked nem pihenned kéne, mindjárt itt a koncert?!" - kérdeztem tőle.
Petim🩵♥️: " Holnap lesz egy lazább próba, úgymond egy kisebb főpróba, csütörtökön 2 nagy főpróba, és pénteken már  élesben nyomjuk. Olyan jó lenne, ha itt lennél pénteken. És képzeld, Milán is kérdezte, hogy miért nem jössz el! " - mikor ezt elolvastam, egyszerre voltam boldog, és szomorú is. Boldog voltam, mert tudtam, hogy fontos lenne neki, hogy ott legyek. Szomorú pedig azért, mert lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet, hogy nem mondom el azt, hogy ott leszek. Basszus mit csináljak?
Flóra: " Kitaláltam valamit, mivel ugye jegy már nincsen. Hála az égnek, mert ez a ti érdemetek, ami nagy szó. Hátul nem akarok zavarni és láb alatt lenni. Ez a ti sikeretek, ezt nektek meg kell élnetek úgy, hogy 1000%-an csak arra koncentráltok. A pillanatnak kell élnetek ott. Ezért nem leszek hátul veled. Mert meg kell élned minden pillanatát ennek a lépcsőfoknak a karrieredben. De hogy mégis ott legyek veled valamennyire, ezért vállalom, hogy leszek a taxisotok pénteken este. Hozlak-viszlek titeket a Milánnal bárhová. Ha ez megoldható, és nem együtt megy az egész csapat. Mert nem szeretnék semmilyen megszokott kis dologba bezavarni, vagy valami." - dobtam be egy olyan ötletet a Petinek, ami az én lelkemnek is elfogadható. Eközben visszaértünk az irodába, Závennel továbbra is tartottam a távolságot. Mikor bementem, ott volt a többi tesóm, de csak köszöntem nekik, és el is mentem mellettük. Nem érdekeltek most. Leültem a kis irodámban, bekapcsoltam a laptopom, és vártam, hogy Peti mit fog válaszolni. Majd kopogtak az ajtómon.
- Gyere! - kiabáltam ki. Majd belépett az ajtón Nimród. De jó, már csak te hiányoztál az elmúlt 2 napból, gondoltam magamban.
- Minden oké, hugi? - kérdezte tőlem és közben leült a velem szemben lévő székre.
- Nem tudom, talán kérdezd meg a barátnődet! UUUU várj, hogy is hívják? ÁÁÁÁ meg van! Zora? - kérdeztem tőle negédes hangon, miközben belül majd felrobbantam. Nimród pedig falfehér lett velem szemben. 
- Ééén elakartam mondani neked. Csak nem tudtam, hogy kezdjek bele. - kezdett el magyarázkodni Nimród.
- Nimród, elég! Nem érdekel! Kérlek, beszéljétek meg Závennel, elmondtam neki egyszer a dolgokat és kész. Légyszíves, mondd meg a többieknek is, hogy délután 2-ig van a munkaidőm. Addig nem szeretném egyikőtöket sem meglátni itt bent az irodámban. Dolgozni szeretnék nyugodtan, mert utána nekem is dolgom van. Köszönöm! - ahogy ezt elmondtam Nimródnak, láttam, hogy a szemei elkerekednek, majd felállt és elment.  Én pedig, miközben vártam tovább az üzentet a Petitől, addig tényleg nekiálltam összekészíteni a dolgokat a holnapi megbeszélésre.
Még délután kettő óra előtt készen lettem. Így még a csütörtöki megbeszélés anyagát is elkezdtem átnézni. De jelzett a telefonom, hogy üzentet kaptam.
Rápillantottam és Peti írt.
Petim🩵♥️: " Előszőr is bocsi, hogy most válaszolok, csak interjút adtunk. A másik pedig mivel Pesten lesz a koncert, itt a Margit szigeten, nem együtt megyünk, hanem a helyszínen találkozik a csapat. Így a legnagyobb örömünkre elfogadnánk a pénteki napra felajánlott sofőr szolgálatodat. Harmadik pedig, meghatottál azzal amit írtál, hogy éljük meg a nagy pillanatunkat. De ebbe te nem zavarnál bele, csak hozzátennél azzal, hogyha ott lennél velem." - mikor ezt elolvastam, nagyon jól esett, másrészt lesz egy nagy meglepim neki, mert ott leszek, csak nem tud róla. Amúgy ha nem az ő koncertjük lenne, el sem mennék, a már kialakult helyzet miatt.
Flóra:" Naaa, örülök neki, akkor pénteken teljesen szabad leszek. Rátok érek egész nap. 😁Nyugi hercegem,  lesz olyan, amikor ott leszek veled! Majd amikor tudjátok a pénteki menetrendet, szóljatok, és akkor csináljuk 😊" - válaszoltam neki. Így legalább pénteken szabin leszek. Csütörtök délután megyek a pillás barátnőmhöz, úgyhogy pénteken csak a srácokról fog szólni a nap. Közben újra érkezett ez üzenetem Petitől.
Petim🩵♥️:" Mi lenne, ha ma taliznánk estefele és megbeszélnénk akkor a pénteki napnak a pontos időbeosztását? Mikor jó neked kicsi lány?" - kérdezte meg Peti.
Flóra:" Kettőig dolgozom, utána rá érek egész délután meg este is. Igazodom hozzátok." - írtam neki.
Petim🩵♥️:" Rendben van kicsi lány, hívlak, amikor végeztünk a próbán. Vigyázz magadra. Pusziii <3 "
Ahogy ez az üzentet elolvastam, furcsán jól esett, amit írt. Tudom, ne lássak bele többet, de akkor is jól esett. Majd összepakoltam és elindultam ki az autómhoz. De a folyosón Záven megállított.
- Flóra, Lilla kérdezte, hogy holnap akkor mentek vásárolni délután? - mondta nekem óvatosan. Persze most már óvatos. Megfordultam és ránéztem.
- Nem, nem jó, megyek a barátnőmhöz délután szempillát csináltatni. Utána meg dolgom van. Pénteken meg szabadságon vagyok. Add meg neki a telefonszámomat, és megbeszélem vele a koncert pontos helyszínét és, hogy mennyivel előtte legyek ott. - mondtam Závennek, akin látszott, hogy rosszul esett neki, amit mondtam, de nem érdekelt.
- Rendben van, átküldöm neki a számodat, meg neked is át küldöm az övét, hogy meglegyen. Jó pihit. Szia hugi! - mondta egy kicsit letört hangon.
- Okés, legyen így. Szia Záven! - mondtam neki és indultam is tovább a kocsihoz.
Kint a parkolóban beültem az autómba, indítottam, majd mentem is haza.

Folytatás hamarosan.....