Jegenyenyár

Jegenyenyár 8. Fejezet

Peti szemszöge

Ahogy elköszöntünk Flórától, és elindultunk be a lakásba, én csak vigyorogtam. Jól sikerült ez az este. Bár, amiket megtudtam róla, nem értettem, hogy hogyan tudta bántani őt bárki is. De így kezdenek a dolgok a helyükre kerülni vele kapcsolatban. Annyira a fülemben cseng a fájdalommal és szégyenérzettel átitatott hangja, és tekintete, miközben az exéről beszélt. Azt éreztem, hogy Flóra szégyelli azt, amit vele tettek. Remélem,egyszer meg fog annyira tisztelni a bizalmával, hogy a teljes történetet elmondja majd. Egy mondat, ami elhangzott az este folyamán, újra és újra lejátszódik a fejemben. Amikor azt mondta Flóra, hogy:" A megaláztatások, a szégyen, az éheztetés és az önsanyargatás a mindennapjaim része volt." Mit csinálhatott vele az a beteg fasz? Annyira szeretném tudni, de nem akarom lerohanniezt a csoda lányt. Mennyi titok lehet benne? Nem is figyeltem a Milánra, aki egyszer csak beleütött a karomba. Ránéztem, hogy mi baja van?

- Mondjad, mi van? - néztem rá Májlóra.

- Peti, hozzád beszélek, de te csak egy mondatotmotyogsz. Baj van? - nézett rám kérdőn a legjobb barátom.

- Nem, nincsen semmi baj..., vagy is nem tudom. Figyelj, a Flóra mondott egy érdekes dolgot, de megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek. Bocs, tesó!- mondtam el az igazat. Megígértem neki és tényleg nem akarom elmondani senkinek. Ez nem az én dolgom.

- Maricsom, ha baj van, szólj, segítek, tudod nagyon jól! Én is el szoktam mondani, ha a Petrával van valami, tudod jól.- mondta, miközben a szemembe nézett. Látta rajtam, hogy valamin rágódom.

- Milán, ez nem olyan dolog. Ez a Flóra titka, nem az én dolgom megosztani veled tesóm, értsd meg ezt. - mondtam neki, majd elindultam be a szobámba. De jött utánam. De a Flóra vonz, mint egy mágnes, ha a közelében vagyok azért, hogy minden tökéltes és szép. Leírhatatlanul szabadnak érzem magamat mellette. Nem kell átgondolnom, hogy mit mondok,nem vár el tőlem egy választékos, káromkodásmentes mondatot. Egyszerűen csak Peti vagyok mellette. Tudom, azt mondtam, hogy nem leszek foglalt jó sokáig, erre az élet idedobja nekem ezt a hihetetlen kicsi lányt. De Ő tuti nem érez irántam semmit. Vagy nem tudom. Hiszen bújt hozzám, nem? Tudom, hogy Ő nem használni ki.

- PETIIIII?! - kiabált rám a Milán. Baszki, nem figyeltem rá.

- Figyelek bocs. Mondjad. - néztem rá. Erre csak furcsán nézett rám, majd elkezdett vigyorogni.

- Jaj, Peti, Peti. Izgalmas nyarunk lesz, úgy érzem. Pláne egy személy miatt. Kíváncsian várom, hogy mi fog történni veletek. - mondta Milán vigyorogva, karba tett kézzel a szobám közepén.

- Figyu már, neked nem a barátnőd mellett kéne lenned? - kérdeztem rá, ha már annyira szeretne az én életemmel foglalkozni. De itt valami furcsa árny suhant át az arcán.

- Petra hazament az étteremből. Nem együtt jöttünk ide vissza. Azt mondta, hogy holnap korán reggel lesz egy találkozója a tanuló csoportjuknak. - mondta. De én láttam rajta, hogy rosszul esett neki ez az egész.

- Figyelj Milán, beszéltél vele erről az egészről, hogy neked ez rosszul esett? Én igyekszem tényleg keveset itthon lenni, hogy ne zavarjalak titeket, meg semmi. - mondtam neki komolyan. És tényleg, így is van. A srácokkal próbálok minden időt úgymond bepótolni. Újra sportolok rendszeresen. Szinte csak fürdeni és aludni járok haza.