Jegenyenyár

Jegenyenyár 4. fejezet

Peti szemszöge
Ahogy Flórával beszéltem a próbán és megtudtam tőle, hogy cukros, ott volt egy pillanat, amikor láttam a szégyent a szemében. Ami előszőr kiakasztott, hogy ma még nem is evett semmit. De ahogy észrevette, hogy dühös lettem
rá, az a félelem, ami megcsillant a szemében, olyan döbbenet és félelem árasztotta el a testemet, amit még nem éreztem. Nem tudom, hogy mi történt ezzel a csodálatos lánnyal, de azon leszek, hogy ezt ki tudjam deríteni.
Szeretném, ha annyira  megbízna bennem, hogy elmondja az Ő igazi és valószínűleg cseppet sem boldog történetét. Amíg ezeken gondolkoztam,
addig rá gyújtottam még egy cigire és fel sem tűnt, hogy a többiek is kijöttek és beszéltek hozzám. Egyszer csak Milán vágott hátba, hogy mi bajom van.
- Na, mi a helyzet Marics? - kérdezte sokat sejtető hangsúllyal. Ránéztem, kb. szikrákat szórtak a szemeim, mivel itt volt mindenki a zenekarból, Dani barátunk is. Mindenki furcsán nézett rám.
- Peti, minden oké? Már a harmadik cigit szívod el egymás után. Mi történt, tudunk segíteni? - kérdezte meg Dani komolyan.  
- Nem, nyugi nincsen semmi. Csak elgondolkoztam. - mondtam neki, miközben eszembe jutott Flóra sápadt arca, karikás szemei. Még így is egy csoda volt az én szememben.
- Remélem, azt tudod, hogy pont minket nem fogsz tudni ezzel megvezetni, akik ismerünk már, mint a tenyerünket. Hogy néha úgy kell rád szólni, hogy gyere vissza a jelenbe, mert túlpörögsz. - mondta Dani komolyan.
- Ebben igaza van Daninak. Szóval, ha szeretnél beszélni valamiről, mi itt vagyunk neked. - mondta Eddy, a dobosunk és rátette a kezét a vállamra. Ez igazán jól esett, hiszen ők a második családom, sőt szinte velük élek, a szüleimet nem látom annyit, mint őket. Milán csak mosolygott és nem mondott semmit. Ezért megölöm, komolyan mondom.
- Van egy sejtésem, hogy Milán tud valamit, amit mi nem, ugyanis eléggé vigyorog, mint a tejbetök. - méregette furcsán Miki Milánt.
- Nem, nem tudok semmit. Csak sejtéseim vannak. - mondta Milánka, miközben Ő is rágyújtott egy cigire. Esküszöm, hazaértünk megfojtom. Darabokra szedem és megfojtom. Néha a jó szándék miatt nem tudja, hogy
mikor kéne befognia, pláne ha engem lehet vele szívtatni. Amivel nem is lenne baj, csak hogy benne van egy olyan személy is, aki nem az a kategória, akin lehet röhögni, de hiába szúrom le a nézésemmel, le se esik neki.
- Milán, de jól érzed magad! Az új hobbidat nem újságoltad még el a srácoknak, gondolom. - mondtam neki én is vigyorogva. Na, erre gyorsan
befogta és lenézett. Betaláltam, mi kisöreg.
- Na, mit csináltál már megint? - kérdezte röhögve egyszerre Dani és Eddy.
- Tegnap este volt egy kis dolgom, és amikor haza értem képzeljétek, leskelődött. UTÁNAM. - mondtam nekik nevetve. Erre mindenki elkezdett
röhögni. Ismerjük Milánt, iszonyatosan kíváncsi.
- Ezt most miért kellett elmondani? - kérdezte Milán röhögve.  Nem tudtam rá mondani semmit, mert meg jött a kaja. A srácok beindultak.
Egyedül Eddy maradt kint velem. Kérdőn néztem rá, hogy mi a baj.
- Na, mesélj csak, mi a helyzet? Nem alkot semmit az exed? Nem az baj ugye? - kérdezte komolyan. Vettem egy nagy lélegzetet.
- Nem, semmi ilyen nincsen tényleg. Tegnap este alkottam, amikor itt maradt a pénztárcám és visszajöttem érte. Belefutottam egy lányba, aztán
beszélgettünk. Megfogott benne valami. Nem tudom elmondani, hogy mi csak annyit érzek vele kapcsolatban, hogy teljesen más. Nem az az átlagos lány. - kezdtem el mesélni Eddynek. Végül elmeséltem neki mindent. Azt, hogy leborítottam kávéval, a haza utat, Milánt mindent. A dobosunk csak csendben végighallgatott.
- Nevess ki nyugodtan, mondd, hogy hülye vagyok, vagy bármi. - mondtam neki és vártam, hogy teljesen hülyének nézzen amiatt, hogy mi beszélgetünk Flórával továbbra is. Eddy nem mondott semmit, ezért ránéztem.
- Figyelj, nem foglak ki nevetni, már csak azért sem, mert ez egy teljesen átlagos történtet egy tök jó találkozással. Ebben annyi a furcsa, hogy csúnyán mondva a lány civil te meg híresség vagy. Viszont teljesen jól reagálta le a dolgokat és ez tök jó. Ami neked tetszik, meg jól esik, hogy nem érdekli a média cirkusz, egyszerűen csak egy sima srácot lát benned. Hidd el Peti, nagyon, de nagyon ritka ma már az ilyen nő. Ahogy te is mondtad, hogy sok lány imád benned valamit, amit látnak, vagy látni akarnak. Na, ezt a lányt pont nem ez érdekli. Hidd el, én tudom, hogy nagyon nagy kincs egy ilyen nő. De ha gondolod, és szeretnél erről még beszélgetni, akkor üljünk be valamikor a héten kajálni valahova. - mondta Eddy nekem komolyan. Ezen meglepődtem,
csak nem van valakije?!
- Neked van barátnőd? - kérdeztem rá a dologra. Eddy elmosolyodott.
- Van igen, de ez nem publikus. Majd elmesélem neked, ez egy hosszabb történet lesz. De majdnem olyan furcsa találkozásunk volt, mint nektek-
mondta nevetve. - Ne mond el senkinek, kérlek. Őt feszélyezi egy kicsit ez a zenei világ, a híres dolgok, meg ezek. Nem zavarja, csak egyelőre nem tudja, hogyan kezelje. Ezért sem erőltettem és ráncigálom magammal se fellépésekre, se sehova máshova. Megértem őt és ezt tiszteletben tartom. - mondta el  nekem Eddy.
- Nyugi tesó, tartom a számat. Amikor ti el szeretnétek mondani és úgy van, meglépitek. Nagyon örülök nektek. - mondtam neki és közben lepacsiztunk egymással. Ezután gyorsan be is mentünk a többiekhez, hogy ne szekáljanak
tovább minket. Bent hatalmas röhögések voltak, szegény Milánt a kukkóli hajlama miatt szétszivatták a próba további részén.  Gyorsan rápillantottam a telómra, amikor elindultunk ki a kocsihoz Milánnal. Láttam, hogy Flóra írt.
Flórám💚❤️:  Halihó, nagy menőm, visszaértem az irodába. Leadtam a cuccokat,már indulok haza pihenni. - Mikor ezt elolvastam megnyugodtam. 57 perce írta. Fasza, nem volt a zsebemben a telefon, a hülye ebédlőben hagytam kajálás után a töltőn. Gyorsan válaszoltam neki.
Peti:  Ne haragudj, te gyönyörű lány, én barom bent hagytam az ebédlőben a töltőn a telómat. Mi a helyzet, már otthon vagy? - írtam neki gyorsan.
Milán megbökött a kocsiban. Ránéztem, hogy mi van.
- Minden oké? Furcsa voltál ma kint a szünetben. - mondta nekem Májló.
- Igen, minden oké, vagyis nem annyira, de... figyi Milán, kérlek, ne mondj senkinek semmit Flóráról. Senkinek nincsen köze ahhoz, hogy mit
csinálok/csinálunk. Ne gondolj semmi faszságra vele kapcsolatban, meg semmi. Egyszerűen csak magamnak akarom őt tudni. - próbáltam
elmagyarázni Milánnak a dolgokat, hogy mit érzek, úgy, hogy közben én sem tudom, hogy mit érzek. Na, ez nagyon fasza, Peti. Egy kész szerencsétlenségnek érzem most magamat.
- Peti, figyelj, ha ezt elmondtad volna már a legelején, hogy figyelj, fogd be, ne beszélj róla, akkor megtettem volna. Másrészt viszont, mesélj mi történet. - mondta nekem a legjobb barátom. Vettem egy nagy sóhajt és elkezdtem neki
elmondani a dolgokat.
- Beszéltünk telefonon, nagyon furcsa volt a hangja, ezért felhítam FaceTime-on. Milán, ahogy rám nézett én...egyszerűen féltem, érted?!  Hogy valami baja lett, vagy baja lesz...És nem tudok menni és segíteni. - próbáltam elmondani
neki, hogy mit éreztem, amikor beszéltem a Flórával.
- Oké, nyugi! Mit értesz az alatt, hogy furcsa volt a hangja? - kérdezett vissza Miló.
- Gyenge és erőtlen. Aztán felvette, amikor újra hívtam FaceTime-on, és tiszta sápadt volt és karikásak voltak a szemei. Féltem, hogy baja lesz az úton, hogy rosszul lesz. Aztán mondta, hogy nagyon szédül. Kiderült, hogy cukros, amit
szégyellt előttem, érted?! Szégyellte azt, hogy cukros?! Ezt hogyan lehet szégyellni? Annyi mindent lehet, de ezt nem értem, hogy miért! - akadtam ki Milánnak.
- Nyugi Peti! Az, hogy Ő ezt szégyelli, nem tudhatod, hogy miért van. Gondolj bele, látjuk, hogy milyen gerinctelen emberek vannak a világban. Tudjuk, hogy vannak nagyon gonosz emberek. Lehet, hogy csúfolták érte, vagy bármi más. Majd beszélj vele erről, de nyugodtan! Érted, NYUGODTAN. Ne előtte borulj ki, ha olyat hallasz. Ne tedd! Mert azzal lehet, hogy csak rontani fogsz a helyzeten. - ahogy ezt elmondta Milán rájöttem, hogy igaza van.
- Jó, rendben, igazad van. Megmérte előttem a cukrát is, nagyon alacsony volt, evett meg ivott, és addig beszéltünk. Amikor jobban lett, akkor tettük le. Milán, rendesen láttam másodpercről másodpercre, hogy hogyan tér bele
vissza az élet, miután evett. Ez felfoghatatlan volt. De megnyugodtam. Aztán írt, hogy hazaért és most már pihen. Este megyünk kajálni. - mondtam el neki a tervet. Milán erre csak bólintott.
- Na, ez jó, menjél, legyél vele. De kérlek, ne rohand le ezzel a cukor témával. Majd az este közepefelé felhozod, ha nem hozza fel magától addig. Ne rohand le, kérlek, Peti. Ismerlek, te nem csak ajtóstól rontasz a házba néha, hanem
konkrétan az ajtót tokkal-fallal, mindennel együtt viszed magaddal. Húzd be a féket. Nyugodtan csináld. - adta tovább a tanácsokat Milán. Én csak néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Mi van? Most mi van? Mit nézel így rám? - kérdezte úgy, mint aki tényleg nem érti, hogy mi van.
- Az remélem meg van, hogy én szoktam neked is, meg srácoknak csajozásban tanácsot adni. Nem pedig fordítva. - mondtam el neki őszintén a
véleményem.
- Tesóóóó, ez igaz, de azt is nézd meg, hogy azért nekünk más barátnőink vannak, mint neked. Nem úgy értetem, nehogy félre értsd, de azért nekünk civil barátnőink vannak. Ők azért másabbak, mint a szakmabeliek. Sokkal
zárkózottabbak. Mert attól, hogy mi védjük magunkat, hogy ki ne használjanak
minket, ott  a másik oldal, hogy mi is simán visszaélhetünk azokkal a dolgokkal, amiket mi tudunk meg róluk. Emiatt ők nagyobbat is tudnak bukni, hiszen a rajongó táborunk miatt körülbelül a közutálatnak tárgyai lennének. - mondta nekem Milán, miközben a dugóban álltunk.
- Ebben kurvára igazad van. Ebbe bele se gondoltam. - mondtam őszintén
Milánnak. És tényleg igaza van. Milán mondani akart még valamit, csak közben pittyent a telefonom. Ránéztem és mosolyogtam.  Flóra írt.
Flórám💚❤️: Na, mi a helyzet, hogy sikerült a próba? Mikor talizunk este? Felvegyelek majd? - kérdezte. Istenem, de imádom. Érdekli, hogy mi van velem. Látom rajta, hogy őszintén érdekli, hogy hogyan érzem magamat, hogyan sikerülnek a próbáink.
- Jön a pénteki koncertre a csoda lány? - kérdezte Milán, miközben a fejével a telefonra bökött.
- Nem tudom, nem tudtam jegyet szerezni neki. Ami jó is meg rossz is. Bár próbálom rávenni, hogy legyen velünk hátul. De ezt figyeld, nem akar láb alatt lenni. Nem akar zavarni a koncentrálásban. Ezeket a válaszokat kaptam tőle.- mondtam Milánnak, aki ezen megdöbbent.
- Na, mi van, te nők nagyágyúja, nem erre számítottál, mi?! - kérdeztem tőle nagyon nevetve. Közben gyorsan válaszoltam Flórának.
Peti:  még a dugóban ülünk, de lassan hazaérünk. Szerintem olyan 7 óra jó lesz. Addigra el tudsz készülni? Pizzához mit szólsz? Van belőle kedvenced? - írtam neki.
- Hát erre nem számítottam. De nézd a dolog másik oldalát, tiszteli a munkánkat. - mondta Milán.
- Aha, az a terve, hogyha a koncertünkre jön, akkor csak és kizárólag jeggyel és a nézők közé hajlandó menni, mint minden normális ember. Pontosan így vágta a fejemhez. - mondtam el Májlókának. Erre még jobban megdöbbent.
- De azt tudja, hogy ez vissza fele is elsülhet? Hogyha kiderül, hogy bármilyen köze van hozzád/hozzánk, akkor le is támadhatják. Jó, nem feltétlenül, de ha olyan helyen vagyunk, ahol egy kicsit spiccesebb a közönség, vagy bármi,
elég egy furcsa szitu is. - mondta Milán aggódva.
- Szerinted én ezt nem tudom? Ezt próbálom abba makacs fejébe bele tömni, de eddig sikertelenül. - mondtam el Milánnak.
- Aha, hogy makacs. Na, látod, üdv a klubban, én nagyon sokszor érzem ezt veled kapcsolatban, hogy amit a Marics a fejébe vesz, azt onnan nem lehet kitörölni sehogy sem kb. - mondta nekem nevetve. És ebben igaza van, ezért csak nevettem rajta.  Milánnal még beszélgettünk a koncertről, hogy mi az, amivel még tudnánk esetleg valami pluszt adni hozzá. Annak ellenére, hogy ez az egész egy hatalmas meglepetés lesz nekünk is majd. Míg Milán parkolt, én gyorsan megrendeltem a kajánkat a kedvenc pizzériámból. Remélem, ízleni fog Flórának is. Ma este ez is egy jó téma lenne, hogy mi a kedvenc kajája. Mik a
kedvenc helyei itt Pesten. Készülődés közben ilyen dolgokon agyaltam, amíg be nem mentem a szobába és rájöttem, hogy baszki, én egy randira sem készültem így, nemhogy egy sima találkozóra. De rájöttem ma, amikor Milánnal beszélgettünk haza fele a kocsiban, hogy Flóra nekem több mint egy ismerős vagy egy barát, de kevesebb még, mint egy szerelem. Én ilyen kettős
dolgot nem éreztem még magamban sose. Soha senkinél nem éreztem ezt, mint nála. Ez egyszerre ijeszt meg, de nagyon másrészt meg egy olyan
szabadságot és biztonságot ad, amit még soha nem éreztem, még akkor sem, amikor azt hittem, hogy van egy jól működő kapcsolatom. Olyan jó lenne legalább ma estére belelátni a fejébe, hogy mit gondolhat rólam. Ahogy ezeken gondolkoztam, felöltöztem a szokásos cuccaimba: egy melegítőnadrág, póló, pulcsi. A hajammal azért nem bíbelődtem, mert a fejembe húzok egy sapkát és kész. Jelezte a telóm, hogy üzenetem jött.
Flórám💚❤️: Halihó, szépszemű hercegem, már elindultam feléd. Készen vagy -olvastam el az üzentet. Az igen, szerintem Ő lesz az első csajszi az életemben, aki pontos lesz, és nem fog órákig készülni és késni emiatt. Ez vicces lesz, mert én mindig kések mindenhonnan.
Peti: Igen, egy olyan  90%-ban készen vagyok - írtam neki vissza.
Flórám💚❤️: Az mit jelent? Alsónadrágban rohangálsz a szobádban? - mikor ezt
elolvastam elkezdtem nevetni. Bírom ezt a csajt, de nagyon.
Flórám💚❤️: vagy várj, ugye nem most jöttél ki a zuhany alól? - na jóóó, végem van. Honnan tud Ő ilyeneket?!
Peti: Honnan tudsz te ilyeneket?! Kém vagy?- kérdeztem tőle mosolyogva.
Flórám💚❤️: Van 4 fiú tesóm. Szerinted hányszor hallottam azt, hogy 5 perc és
kész vagyok, amiből 1-1,5 óra lett? Segítek: számtalanszor - ezen még jobban mosolyogtam.
Peti: Azért nálad hatalmas hátránnyal indul bármelyik pasi a tesóid miatt, ez így nem fair velem szemben. Könnyítést kérek.  - válaszoltam neki. Majd Milán szabályszerűen berobbant a szobámba.
- Tesó, azért az ajtóm maradjon már a helyén. - mondtam neki röhögve. Még Ő is meglepődött, hogy mekkora lendülettel érkezett be.
- Na, mikor jön? Úgyis késni fog. - mondta Milán. Majd felhúzva az ÉN papucsomat megindult ki a szobámból.
- Khm, khm ...azt most leveszed szépen. - mondtam neki és közben rá mutattam a papucsomra.
- Ember, szinte az egész ruhatárunk közös, mindjárt visszahozom. - mondta
Milán.
- Biztos, hogy nem, a zoknik és az alsógatyák tabuk, és most már a papucsaim is. Úgyhogy azt szépen leteszed, mert sose hozod vissza. -
mondtam neki röhögve. Milán erre levette a papucsokat és hozzám vágta.
Amivel nem talált el, még a közelemben sem volt egyik sem. Ezen már annyira röhögtem, hogy leestem az ágyról, Milán is nagyon röhögött. Ezt az idilli képet a csengőnk zavarta meg. Kérdőn néztem Milánra.
- Megyek, beengedem az én barátnőmet. - mondta elég érdekes hangsúllyal.
- Csak nyugodtan, nem leszek itthon, nem fogok zavarni. Majd szólok, amikor
indulok haza, hogy legyen időtök összekapni magatokat. - szívtam a vérért.
Erre nem mondott inkább semmit. Beengedte a barátnőjét. Nekem jött egy üzenet, hogy Flóra mindjárt itt van, 5 perc. Ezért mentem húzni a cipőmet és láttam, hogy Milán áll neki főzni a konyhába.
- Jézusom, itt megint kéthétig szaladni fog minden. - mondtam halkan. Vagyis
azt gondoltam, hogy halkan, mert Milán barátnője nevetni kezdett, Milán pedig
csak csúnyán nézett rám.
- Én inkább megyek, mert megérkeztek értem. Szziiaaszzttoookkkk!!!!!!!- és már sprinteltem is ki a lakásból. Ahogy kiléptem, gyorsan rágyújtottam egy cigire, míg vártam Flórát. De mivel nem írt, hogy itt van így magam elé
bámulva szívtam a cigimet. Egyszer csak egy gyönyörű hang megszólalt a hátam mögött.
- Gyere szépszemű hercegem, egy kicsit messzebb találtam parkoló helyet. - mondta mögöttem Flóra. Én pedig hátra pördültem. Mikor megláttam egy furcsa meleg érzés járt át. Gyönyörű volt. A haja kiengedve, semmi smink
csak a természetessége, egy fekete cicanadrág volt rajta egy szürke velúr Nike air force és egy nagyobb szürke pulcsi, aminek az ujján fekete rojtok lógtak. Imádtam még ebben is igazi nő volt.
- Megyek veled bárhova csoda lány. Nagyon csini vagy. Imádom a pulcsid és a cipőd. Te is szereted a lazább, de különlegesebb cuccokat? - kérdeztem tőle kíváncsian, miközben sétáltunk a kocsihoz. Beültünk, majd lediktáltam a címet, hogy hova menjünk a kajákért.
- Viszont utána elmehetnénk egy nyugis helyre kajálni. Ahol biztosan tudom, hogy nem fog senki sem észrevenni minket. Mit szólsz hozzá? – kérdezte tőlem Flóra.
- Benne vagyok, így legalább nem lesz semmilyen zavaró tényező és tudunk beszélgetni nyugiban. – mondtam neki. És ennek tényleg örültem, hogy egy nyugis helyre megyünk. Jó lesz egy kicsit kikapcsolni.