Megfakult vörös róka

🦊14.🦊

Noah szemszöge:

Amikor felébredtem a kis pihenésemből kint már sötét volt. A szobában rajtam kívűl csak a csend nyújtott társaságot.

-Biztos elmentek vacsorázni.-gondoltam magamban.

A gyomrom nekem is jelzett hogy ,,hé dobj már le valami ételt" így úgy döntöttem elmegyek az étkezőbe és eszek valamit. Megigazítottam a hajam és léptem is volna ki mikor éreztem és halottam hogy neki vágtam az ajtót valakinek.

Nem találjatok ki ki volt az. Az én szerencsémre hát persze hogy őfelsége. Hogy őszinte legyek nagyon megijedtem ezt biztos nem fogja annyiban hagyni. Vagy mi van ha meg akarja bosszulni.

Gyorsan becsuktam az ajtót és odasiettem mellé hogy segítsek neki talpra küzdeni magát.

-Hagyd csak megoldom!- mondta enyhe bunkó hangsúllyal és emelt hangon.

Én csak összehúztam magam lehajtottam a fejem és éreztem hogy elkezdtem remegni.

- Bo...Bocsánat ne... nem direkt volt.- dadogtam. Ennél jobb már nem is lehetne.

-Igen és mit kezdjek a sajnálkozásoddal!- kiabált velem

Már a könnyek égették a szemem. Ráharaptam ajkaimra ne hogy elsírjam magam.

-Haaaa na jól van. Nehéz napom volt és pont arra nem számítottam hogy szembe vágnak egy ajtóval. Bocsánat hogy kiabáltam.- mondta mostmár nyugodtabban.

Éreztem hogy kezével közelít felém azt hittem meg fog ütni így felvettem egy védekező poziciót. De a várt ütés nem érkezett meg helyette csak megsimogatta a buksim.

-Nyugodj meg nem haragszok rád és nem bántanálak. Egyébként merre indultál?- érdeklődött.

-Én csak az étkezőbe szerettem volna menni hogy vacsorázzak.- válaszoltam neki de inkább tünt egy kis egér cincogásának.

-Rendben. Akkor elkisérlek.-jelentette ki.

-Ez igazán nem szükséges.-
ellenkeztem.

-De én ragaszkodom hozzá. Meg amúgy is érdeklődnék a tapasztalataidról a verseny alatt.

-Rendben.

-Nem tudtam nem észre venni hogy rosszúl lettél. Mostmár jobban vagy? Miért történt? Megsebeztek?- bombázott kérdéseivel.

-Jobban vagyok csak egy kis pihenésre volt szükségem. Ugye én vagyok a gyógyító a csapadban és ez erőm azon alapul hogy átveszem másoktól. Chris megsérült átvettem tőle és nekem gyengébb a szervezetem így nehezebben is viseltem de vigyáztak rám. Azt hiszem ennyi.-hadartam le neki.

Lassan megérkeztünk az étkezőhöz. Sokan voltak bent de láttam az egyik asztalnál a csapat társaim akik az ajtó nyitódásra felém kapták fejüket és tekinteteiket.

-Szeretném megköszönni hogy elkisért őfelsége de én most szeretnék étkezni a csapatommal.-hajoltam meg

-Rendben akkor menj csak. Jó étvágyat neked/nektek.- emelte a kezét kicsit összébb húztam magam. Megsimogatta a fejem és elhagyta az ebédlőt. Pedig megakartam köszönni na mindegy.

Elindultam kikérni a vacsorám. Amint kikértem megint megkerestem a szememmel a csapatot. Nem tudom üljek e le közéjük vagy nem. Áhh biztos zavarok.

Így leültem egy másik üres asztalhoz. Nekikezdtem a táplálkozásnak. Egyszer csak egy árnyék jelent meg az ételem fölött. Azt hittem megint azok az ellenséges emberek így nem mertem felnézni vacsorámról.