Megfakult vörös róka

🦊20.🦊

Isaac szemszöge:

Csak vártam és virrasztottam hogy ha fel kel ott legyek mellette. Egyszer csak látom hogy mozgolódik és kinyitja a szemét. Viszont szemeiben könnyeket véltem felfedezni.

-Noah...-megszólítottam de nem nézett felém.

Meredt maga elé. Egy kicsit megijesztett de egy pillanattal utánna felém fordította a fejét.

-Öfensége... é-én nagyon sajnálom...hogy bajt okoztam önnek.-mondta kicsit szegyelve magát.

-Ugyan már nem történt semmi.-próbáltam nyugtatni.- Mostmár minden rendben?-kérdeztem tőle.

-Nem semmi sincs rendben. -kezdte kicsit ingerültebben.-Azt sem tudom mit keresek itt. Valahol az utcán kéne merohadnom. Én már semmire sem vagyok jó. Akkor miért is próbálkozzak olyannal ami úgysem fog menni.- mondta dühösen és megtörten egyszerre.

-Noah! Nem azért hoztalak vissza hogy majd bármit is elvárjak tőled. Ha szeretnél segíteni a papírmunkában segítesz, ha a többiekkel akarsz lenni akkor velük leszel. Nem kényerítelek semmire. Nem vagy haszontalan és ne gondold azt hogy ott hagytalak volna vagy hogy hagynám hogy utcán maradj.-csak mondtam és mondtam.

-De...Felség miért csinálja ezt?-kerdezte egy kicsit megszeppenve.

Mert... Hát... Öhmm... fontos vagy nekünk.- próbáltam valahogy menteni a menthetőt.

,,Az hogy hangzott volna hogy mert meg akarlak óvni mindentől és a magam oldalán tudni téged biztonságban." Az biztos hogy most ez teljesen széttörné.

-Most hogy felkeltél szerintem jobb lenne ha ennél valamit. Meg kell hogy erősödj és nagyon karcsú is vagy.- mondtam el észrevételeim.

-Elnézést felség de nem vagyok éhes.-próbált ellenkezni.

-Csak pár falatot~-néztem rá boci szemekkel.

-Uhhmmm...Rendben, jól van csak pár falatot.- a végére elmosolyodott.

-Akkor hozok neked valamit addig pihenj nyugodtan.-ezzel a mondattal ott hagytam hogy szerezzek valami könnyű ételt.

Noah szemszöge:

Nem értem őfelsége miért törődik velem ennyit. Nem szeretnék teher lenni és amúgy is biztos már nagyon idegesítő lehetek nekik.

Egy kis idő múlva nyílt az ajtóm. Egy kicsit összehúztam magam füleim hátracsaptam, farkamat pedig magam köré tekertem és várta ki az.

Csak őfelsége volt és a megszokott hármas.

-Jó reggelt...-mondtam kicsit bizonytalanul.

-Jó reggelt!- köszöntek egyszerre.

-Jobban vagy? -kérdezte Chris.

-Persze.- válaszltam.

-Mi az hogy persze. Nem természetes dolog jól lenni szóval ha mégis nem érzed jól magad csak nyugodtan mond el.-erősködött

-De tényleg semmi probléma már jobban vagyok.

-Akkor rendben van.-nyugodott le.

-Nem megyünk ki egy sétára a városban? Szerintem mindenkinek jót tenne. -kérdezett rá Richárd

-Én is szeretnék menni veletek.- vágott közbe Isaac vagyis őfelsége.

-Rendben ha úgy szeretné felség.

-Amúgy már akartam mondani csak nem erre koncentráltam. Mi lenne ha hagynánk ezt a formális beszédet egymás között? Nem kényelmes. Rudom hamarabb is mondhattam volna az évek alatt csak nem jutottunk addig hogy erről beszéljünk.- fejtette ki véleményét őfelsége.