Megfakult vörös róka

🦊8.🦊

Noah szemszöge:

Nagyon jól aludtam esküszöm mintha vagy háromszor fejbevertek volna egy serpenyővel.(😅😂) Nem álmodtam ugyan semmit de teljesen felfrissültem.

Kikászálódtam az ágyból elővettem mai öltözékem ami egy méregzőld ing volt és egy fekete kicsivel térdfölöttig érő nadrág. Cipőnek egy egyszerű fehér topánkát fettem fel. Az ing nagyon jól illet vörös hajamhoz.

Elbattyogtam a fürdőbe elintéztem a reggeli rutinom felöltöztem hajamat pedig kontyba fogtam.

Összeszedtem a szennyes ruhákat. Az övéiket egy kosárba és sajátomat is egy másikba hogy még véletlenül se legyen semmilyen probléma. Halkan kijöttem a fúrdőből és óvatosan csendesen elhagytam a szobát. Hál' Istennek nem keltek fel rám.

Elindultam a mosószoba felé kiválasztottam két gépet és szétválogatva belekezdtem a mosásba. Korán volt így reggelire végeztem. Megvártam még az utolsó szárító programot összehajtottam a ruhákat és vissza tettem őket a kosárba.

Kész voltam így vissza indultam a szobánkba. Amikor beértem nem volt bent senki ahogy gondoltam elmentek reggelizni. Leraktam a ruháikat a sajátjaimat elpakoltam és vártam míg visszaérnek hogy elmenjek én is reggelizni. Mert azt mondták hogy akkor már nincsenek sokan.

Vártam körül-belül egy fél órát és nyílt az ajtó. Ők jöttek be rajta.

-Jó reggelt!-köszöntem.

Mindenki megismételte ezt a mondatot. Én pedig elindultam reggelizni. És pont ahogy mondták épp pár ember szálingózott az ebédlőben.

Elvettem a saját adagom és reggeliztem szép komótosan.

Richárd szemszöge:

Amikor reggel felkeltünk a róka sehol nem volt. Aztán Chrisnek eszébejutott hogy ma mosni akar vagy valami ilyesmi annyira nem érdeke. Felöltöztünk és ementünk enni.

Kikértük az ételt leültünk és megkezdtük az étkezést. Konkréten annyira félálomba volt a másik kettő hogy egy szót sem váltottunk hanem csak tömtük a fejünk. Amikor végeztünk vissza mentünk a szobába és no lám a róka már ott is volt de nem sokáig mert amint mind helyet foglaltunk elhagyta a helyet.

Körül belül egy óra múlva indultunk volna az edzésre de a kis vörös még sehol.

-Szerintem várjuk meg aztán majd egyszerre megyünk.-javasolta Dave.

-Áhh.. nem szükséges szerintem induljunk el ne hogy mi is elkéssünk.-mondzam és Chris meg helyeselt egy bólintással.

Végül Dave is beadta a derekát. Így indultunk el a teremhez. Bekopogtunk majd beléptünk. A tanár kérdő tekintettel vizslatott bennünket.

-Jó reggel Noah merre van? - érdeklődött.

-Nem tudjuk de szerintem hamarosan itt lesz. - mondta Chris.

-Jó akkor megvárjuk.

Noah szemszöge:

Kicsit tulságosan is elmerültem a gondolataimban így nem figyeltem az órára és ki lennék én ha nem késtem volna le az óráról így gyorsan vissza vittem a tálcát. És szaladtam egészen a teremig majd kopogás nélkül rontottam be és kiabáltam egy olyat hogy itt vagyok.

-Jó reggelt neked is Noah!- köszönt a tanár úr.

Ups elfelejtettem köszönni. Na jól van.

-Jó reggel tanár úr! Elnézést a késésért csak elmerültem a gondolataimban és nem figyeltem az órát.

-Na jól van de ti nem együtt mozogtok hogy tudjátok figyelmeztetni egymást?

-Nem tanár úr erről szó sincs csak kimentem kicsit sétálni és azért történt.-füllentettem egy aprót.

-Rendben de hogy mostmár itt vagy kezdhetjük is az órát. Mindenkinek csináltam egy edzés tervet a testalkatához szóval ahoz tartsátok magatokat.-közölte velünk a dolgokat.

Mikor megkaptam az enyémet majd nem elájultam azon hogy én ezt hogy a gumicsontba fogom megcsinálni. De meg kell próbálnom nem lehetek a csapat szégyen foltja.

Mindenki nagy bőszen csinálta én meg már konkrétan elmehettem volna egy folyónak is amennyire csorgott rólam a víz. Még próbálgattam csinálni de a lábaim nem bírták az iramot így összeestem bevertem a fejem és ismételten a térdem. Atanár úr rohant oda elősző utánna pedig a többiek.

-Jól vagy?

-Persze kutya bajom.-próbáltam felállni de ez nem jött össze.

-Aha látom. Chris lennél szives az egyik padhoz vinni? Én addig hozom az első segély dobozt.

-Igen tanár úr.-látszott rajta hogy undorodik attol hogy hozzám érjen.

Így minden erőm beleadva próbáltam felállni. Amikor köszelért hozzám oda súgtam neki hogy.

-Ha nem szeretnél hozzám érni csak mond meg megoldom akkor egyedül.

Lehet kicsit modortalan voltam de na már elegem van hogy a saját csapatom sem tud legalább egyszer nem kinézni jó jó megértem de akkor is. Ő csak döbbenten meredt rám és válaszolt.

-Ide figyelj az rendben van hogy nem szeretnék érintkezni egy hibriddel de megsérültél és sérültet vagy nálam gyengébbet nem hagyok hátra. Tény hogy a gyengeséget nem szeretem a fajtádban de a csapattáraam vagy. Szóval maradj csendben és hagyd hogy segítsek.-utasított.

-Rendben csendben maradok csak nem akartam kellemetlenséget okozni. -mondtam lehajtott fejjel.

-Nem okoz gondot.

Megemelt úgy hogy a terdem alá és a hátam mögé nyúlt és megszólalt.

-Te jó kis pehely súlyú vagy jó hogy nem fúj el a szél.

Néztem magamelé pirult fejjel nem szeretem a megjegyzéseket magamról. Letett a padra és a másik kettő is oda jött. A tanár úr is ide ért az elsősegély dobozzal. Ellátták a térdem és a fejem.

-Te állandóan csak töröd össze vissza magad látsd a tegnapit. Kérlek téged ha nem birod szólj valakinek a teremben vagy nekem és ülj le pihenni.

-Mi történt tegnap?-kérdezte Dave.

Én a szám elé tettem mutató ujjam és megráztam a fejem. De mint ha semmi sem történt volna.

-Kérlek szépen az utolsó körnél hasra esett a fáradtságtól. Mert kicsit korrepetálom hogy bírja a strapát. De lehet kicsit lejebb kéne adnom.

-Ohh akkor ezért értél vissza később. -mondta Richárd.

-Igen és köszönöm tanár úr hogy most már mindenki tud róla.-remélem a hangomból ki tudta venni az iróniát.

-Jól van akkor ti még fejezétek be a megkezdett feladatokat aztán elengedlek titeket. Segítsétek már a szobátokig.

-Rendben.- mondták egyszerre.

Nem tudom lehet kicsit unalmas részeket hozok de remélem azért tetszik. Köszönöm hogy olvassátok. Nincs át olvasva bocsiii.😖

Puszillak drágáim!!😘😘

908 szó