Véletlen szerelem

8. Rész

Ránéztem a vállamra és elsőre nem is sejtettem, hogy mekkora a gond. Teljesen kiugrott a helyéről, és hogy őszinte legyek, nem nézett ki valami jól.

- Figyelj, elmegyek gyors egy kocsiért, addig maradj itt és ne mozdítsd meg a kezed!- Parancsolt rám Lando és el is rohant a centrum felé. A kisebb sokktól és a fáradtságtól elkezdtem nagyon fázni. Kb 10 perc elteltével egy hangos kocsira lettem figyelmes, majd egy szempillantás alatt lesatuzott mellettem egy narancssárga McLaren. Lando kiszállt belőle, gyorsan kinyitotta az anyós felöli oldalt, majd mögém sétált és a kezemet egyhelyben tartva besegített a kocsiba.

- Nagyon fáj?- Kérdezte aggódva a fiú.

- Hát nem a legkellemesebb érzés, de nem vészes. Majd ha visszaértünk, visszateszem a helyére.- Mondtam kissé vacogva.

- Szerintem egy orvosnak is kéne látnia!- Javasolta kedvesen- Látom fázol, mindjárt feltekerem a fűtést.- Azzal a lendülettel feltekerte a fűtést, majd a hátsó ülésről előkapott egy McLarenes pulóvert és rámterítette.

Beértünk a McLarenhez, próbálkoztuk a kezemet a pulcsi alá berejteni, hogy nehogy valaki észre vegye. Bementünk Lando szobályába, majd gyorsan becsukta az ajtót.

- Na, csüccs le, hadd nézzem meg a kezed!- Mutatott az egyik fotelre. Leültem, majd a körbetekert pulcsit levettem a kezemről és félig kibújtam a pólómból.

- Hát tényleg nagyon nem szép!- Jelentette ki a fiú, miközben a zöld és lila duzzadt vállamat bámulta.-Nem kéne bemennünk a kórházba?- Kérdezte tőlem aggódva, miközben az íróasztalához sétált és a mini hűtőjéből elővett egy vizet.

- Nem, vissza lehet tenni a helyére. -Válaszoltam neki, miközben a hűtött vizet nekinyomta a vállamnak.

- És vissza tudod tenni?- Nézett rám kérdően.

- Hát kitapogathatom, hogy merre mozdult el és utána megmutatom, hogy kell.

- Most ugye nem arra akarsz kilyukadni, hogy nekem kell visszatenni a helyére??- Kérdezte tőlem meglepődve és kissé félve.

- De, pontosan erre!- Vágtam vissza neki mosolyogva. Megforgatta a szemét, majd elvette a palackot a kezemtől én pedig elkezdtem kitapogatni a sérülésem. Miután ez megtörtént, megmutattam a kezén, hogy nagyjából majd mit kell csinálnia.

- És mi van ha elrontom?- Aggódva felém nézett és láttam a szemeiben a félelmet.

- Nem fogod elrontani! Én bízok benned, menni fog!- Biztattam a fiút, aki az elején hezitált, majd megfogta a csuklómat erősen és a megfelelő irányba állította a kezem.

- Akkor biztos vagy ebben?

- 100%!- Elnéztem a másik irányba és becsuktam a szemem.

- 3..2...1- Sorolta a számokat, majd egy határozott mozdulattal megrántotta a kezemet, egy hatalmasat reccsent, majd ezáltal visszaállt az eredeti helyére. Egy pár másodpercig még nem néztem vissza rá, majd amikor végre sikerült, megláttam hogy a vállam teljesen jó helyen van, tehát Lando tökéletesen csinálta.

- Jézusom jól vagy, ugye nem fáj?- Kérdezte aggódva, miközben finoman végigsimította a kezét a sérült vállamon.

- Lando, tökéletesen megcsináltad!- Öleltem át a fiút.- Köszi szépen!

- Nélküled nem ment volna! Figyi, ha szeretnéd akkor szívesen hazaviszlek. Nem hinném, hogy ma jó ötlet lenne még valamit csinálni.

- Azt megköszönném, de akkor útközben megkéne állni a gyógyszertárnál.

- Megoldjuk!- Kacsintott a jobb szemével.

Sziasztok srácok!

Először is, elnézést szeretnék kérni, amiért ilyen sokat késett ez a rész. Sajnálatosan jövőhéten és utána való héten is várhatólag nem lesz rész, de utána nyomatjuk ezerrel! Remélem mindenki jól van, legyen csodás napotok!!<33

-Alexa