Véletlen szerelem

13. Rész

-Emily.. , mit csinálsz?- Fordult felém a fiú, szinte teljesen ledöbbenve.

-Lando, nyugodj meg, ez nem az aminek látszik!- Próbáltam megnyugtatni a srácot, de legbelül tudtam, hogy rohadtul az történik, amit lát.

-Én azt hittem te nem cigizel. Miért nem mondtad el?- Értetlenkedett csalódottan, miközben pár lépéssel közelebb jött.

-Én csak...., túl sok a stressz és...- Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat, kikapta a kezemből a cigit, összetaposta, majd áthajította a szomszédba.

-Figyelj, én nem haragszom, teljesen megértem, de ilyenkor inkább nekem szólj, ha gáz van és megpróbálunk kitalálni valami megoldást rá. Ezzel meg csak a saját egészségedet roncsolod úgy, hogy tulajdonképpen a problémádat nem oldod meg.

-Tudom..-Sóhajtottam.-Csak folyton eszembe jutnak Ruby-ék és egyszerűen még nem tudtam feldolgozni, hogy teljesen magamra hagytak.- Könnycseppek kezdtek legördülni az arcomon, miközben Lando vállaimat simogatva próbált megnyugtatni.

-Hidd el nekem, hogy nekik is ugyan ilyen rossz lehet, mint most neked, de egyszer biztos visszajönnek. Én már az elején éreztem, hogy ez csak időszakos dolog.- Mosolygott a fiú, majd szoros ölelésbe húzott.- Egyezzünk meg! Nincs több cigi és megbeszélsz velem mindent, cserébe csinálok egy találkozót nektek, ahol megtudjátok beszélni a dolgokat, jó? - Néztem a fiúra könnyes szemekkel, majd bólintottam.

Elindultunk a reptérre, mivel Lando elaludt, így rendesen el is késtünk és mikor odaértünk, már ott várt ránk a csapatfőnök és természetesen Oscar és Jessica is legalább 2 órája . Fel volt kötve a keze, viszont ahogy ránéztem, szinte azzal a lendülettel nézett el a másik irányba. Valószínűleg kicsit megijedt a tegnapi után. Felültünk a repülőre jó messzire egymástól, ami a csapat főnek is feltűnt.

- Lando, miért ültök ennyire messze egymástól Oscarral, valami történt?- Kérdezgette a fiút, amire felkaptam a fejem a laptopomból.

- Nincs semmi, csak szeretnék egy picit pihenni és tudod, hogy Oscar folyton beszél és mellette képtelenség aludni.- Magyarázkodott Lando, amit látszólag nem vett be a főnök.

- Hát nagyon jól teszed, hogy pihensz! Hagylak is akkor, Emily te se maradj fent sokáig, mert holnap elég sűrű napunk lesz.- Szólt nekem is Zak, majd elsietett.

- Nagyon rosszul hazudsz!- Szóltam oda a mellettem ülő fiúnak, pár perccel később.

- Akkor egy dologban hasonlítunk!- Nevetett fel, mire én is nevetni kezdtem.

- Figyi, a holnapi nap elég kemény lesz és nagyon stresszes, szóval ha bármi, de tényleg bármi van, én legyek az első akinek szólsz!

- Tudom, és mindenféleképpen szólok, ha gáz van! De ez ugyanúgy vonatkozik rád is!- Mosolyogva bólintott a fiú, majd lekapcsolta a villanyokat és elfordult a másik irányba.

Olyan 1 óra fele lehetett, mikor végre befejeztem a munkámat és készültem volna én is lefeküdni, de egy elég hangos mozgásra lettem figyelmes. Elnéztem a repülő másik végébe, ahol egy emberi alakot láttam közeledni, de nagyon sötét volt, így inkább mozdulatlan maradtam, gondoltam hátha nem vett még észre. Bejött a mi részünkre, majd leült velem szembe.

- Tudom, hogy ébren vagy!- Szólt hozzám egy halk női hang, amire felkaptam a fejem.

- Jessica, mit akarsz már megint ilyen későn?- Ültem fel rendesen a székembe, majd felnyomtam az éjelifényt, amitől jobban láttam őt. 

- Ez most komoly? - Lepődtem meg, mikor tényleg ő ült velem szemben.

- Tegnap este megaláztál és én ezt nem hagyom ennyiben! Csak szerettelek volna figyelmeztetni, hogy a  holnapi nap nem lesz piskóta! - Vettet egy hatalmas bosszús mosolyt az arcára, én pedig csak ültem a székbe és nem tudtam eldönteni, hogy ezzel mire akart utalni.

- Ezt meg mégis, hogy érted?- Támaszkodtam a asztalra, miközben mélyen a szemébe néztem.

- Nyilván nem fogom neked elmondani, de annyit elárulhatok, ha közbeszólsz vagy akadályozod az utamat, akkor nem állok jót magamért!

-Jessica, most komolyan, nem fogok örökké itt maradni, csak addig vagyok itt, ameddig rendeződnek a dolgaim.

- Engem ez egyáltalán nem érdekel, nekem csak az számít, hogy megszerezzem amit akarok!- Nézett az alvó pilóta felé.

- Nem értem, minek kell ennyire Lando? Tudtommal a szabályzat tiltja a bármilyen kapcsolatot a pilótákkal.- Néztem rá értetlenkedve, hiszen nem értettem, hogy mi másért kellene neki ennyire Lando.

- Hidd el nekem, a szerelmet nem akadályozza meg egy egyszerű szabály.

- És honnan veszed, hogy itt van, vagy lesz köztetek szerelem? Nem akarlak elkeseríteni, de Landonak rohadtul nem te vagy az esete.- Dőltem vissza a fotelembe teljes nyugodtsággal.

- Ahj Emily mondtam, hogy ne maradj fent sokáig. Nem kapcsoltam le a lámpát vagy már reggel van ?- Ébredezett Lando és a kétségbeesés végett, Jessica egy hatalmasat fújtatott, majd elindult vissza Oscarhoz. Mire észbe kaptam, a fiú mellettem már vette le a szemtakaróját, és Jessica már rég eltűnt előlem.