Véletlen szerelem

15. Rész

- Ez mégis mi a faszom volt?- Néztem értetlenkedve Landora, aki látszólag nem realizálta a helyzet magaslatát.- Ugye azt tudod, hogy most mindenki fel fogja kapni ezt az interjút és nem fognak leszállni a témáról!- Kezdtem egyre hangosabban beszélni és egyre idegesebb lenni.- Meg amúgy is, most azt mondtad, hogy mi....- Nem hagyta, hogy befejezzem és a kezét a számra nyomta.

- Tudom mit mondtam. Azt is tudom, hogy hazudtam neked. Ha megmondom a követőknek, hogy nincs köztünk semmi, akkor se fogják elhinni, de így, hogy nem mondtam semmi konkrétat, csak találgatni tudnak és hidd el nekem, ez így jobb. Kevesebb esély van rá, hogy lehozza minden második újság a hírt.- Néztem a fiúra értetlenül, akinek a keze még mindig a számon pihent.- Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el az igazi indokot, amiért felvettek!- Vette el szépen lassan a kezét a számról, de belőlem egy szó se jött ki.

- Ne haragudj rám kérlek, én csak nem szerettem volna azt, hogy nem fogadod el az állást! És amit a gépen mondtam, az elejétől a végéig igaz volt. Nekem szükségem van rád!- Mondta meghatódva, amit egy hangos ajtókopogás tört meg.

- Lando, bent vagy? Kezdődik a következő interjú!- Kiabált az ajtó másik oldaláról egy mély férfi hang, valószínűleg egy munkatárs volt az.

- Azt hiszem menned kéne!- Szólaltam meg végre, majd a fiú egy nagyot sóhajtott.

- Tényleg nagyon sajnálom... De annyira megkedveltelek a forgatáson, gondoltam így, majd többet láthatlak. - Mondta lehajtott fejjel, majd megfordult és lassan kisétált az ajtón.

Ezek után én csak leültem a kanapéra és teljes sokkba kerültem. Igen, szarul esett, hogy hazudott, de nem gondoltam, hogy kedvel. Azt meg főleg nem, hogy a forgatás óta. Arra egy percig se számítottam, hogy ez áll minden mögött. Valószínűleg, ezért nem mondott semmit az interjún, mert így érez. Őszintén megnyugtató volt az érzés, amit ez a mondata után éreztem, hiszen a forgatás után, én is nagyon megkedveltem és megfordult a fejembe, hogy mi van, ha bejön nekem.

- Emily, te mégis mit csinálsz itt? Jól vagy, nagyon sápadtnak tűnsz?- Kérdezte tőlem Oscar, aki az előbb rontott be a szobába.

- Igen, jól vagyok, csak Lando megkért, hogy vigyázzak a telefonjára, de sehol nem találom.- Kamuztam neki, mivel nem akartam nyilvánvalóvá tenni, hogy az előbb kettesben voltunk bent. Még a végén Oscar is nekiállna kitalálni ilyesmi pletykákat.

- Ja értem, segítsek megkeresni?- Nagyon kedves volt tőle, hogy megkérdezte, de még mindig nem tudhatta meg az igazságot, így megint hazudtam.

- Ja, most, hogy mondod, valószínűleg a fürdőben hagyta, megyek megkeresem!- Hát igen, jobb nem jutott az eszembe. Értetlenül nézett felém, majd kis idő múlva el is tűnt a szobából. Miután megbizonyosodtam róla, hogy elment, kiléptem én is Lando pihenőjéből, majd elindultam az irodám felé. Ameddig tartottak az interjúk és az egyéb tartalomgyártások, addig papírokat intéztem és dolgoztam a hétvégi stratégián. Kissé elszaladt az idő és arra lettem figyelmes, hogy este 10 óra van és mindenhol sötétség. Úgy voltam vele, hogy biztos már mindenki hazament, nagyon max a takarítók lehettek még itt, ezért gyorsan összeszedtem a cuccaimat, majd elővettem a telefonom, hogy hívjak magamnak egy taxit.

- Szia, hogyhogy te még ilyenkor bent vagy?- Nyitott be Lando, aki teljesen meglepődött, ahogy meglátott.

- Teljesen belemerültem a munkába és elszaladt az idő.- Mondtam kissé szégyellve a dolgot, bár semmi okom nem volt rá.- De egyébként, ezt én is kérdezhetném tőled!- Vontam kérdőre a fiút, akin látszott, hogy már hulla fáradt.

- Teljesen szét vagyok csúszva és alig találom meg a cuccaimat.- Mondta sóhajtozva, miközben a fejére csapott.

- Hát én viszont a keresésbe nagyon jó vagyok, szóval menjünk, keressük meg a bújócskázó cuccaidat!- Mondtam nevetgélve, majd elsuhantam a fiú mellett. Kis idő után utolért, majd együtt bementünk a pihenőszobájába és elkezdtük keresgélni a holmijait. Miután sikeresen megtaláltunk mindent, adtunk egy pacsit egymásnak, majd pár percig csak csöndben álltunk egymás előtt.

- Akkor szerintem hívok magamnak egy taxit, mert már tényleg későre jár!- Mondtam Landonak, aki csak egy hatalmasat mosolygott a mondatom hallatára.

- Nem taxival megyünk! Gyere, mutatok valami jobbat!- Néztem a fiúra értetlenül, majd elindultam utána. Az utunk egy garázsba vezetett, ahol általában az érkező pilóták autói állnak. Gondoltam, hogy Landonak is biztos itt van a kocsija és, hogy akkor szépen elvisz engem a szállásomra, de mint kiderült rosszul gondolkodtam. Végre megtaláltuk Lando nevével ellátott parkolóhelyet, ahol nagy meglepetésemre, egy motor volt, mégpedig egy Kawasaki Ninja H2 SX, nem egy McLaren ,vagy egy másik méregdrága sportkocsi. Értetlenül néztem a fiúra, hiszen fogalmam nem volt, mégis mi a francot akar. Üljek fel mögé a motorra? Na még mit nem, előbb sétálok a hotelhez. Jó tudom, az egyik legjobb pilóta, de mindjárt elalszik és nem szeretnék emiatt egy csúnya balesetet szenvedni.

- Lando, felejtsd el! - Fordultam teljes komolysággal a fiú felé aki csak nevetett rajtam.

- Még el se mondtam mi a tervem!- Kacsintott egyet, majd egy fekete kulcsot nyomott a kezembe.- Nézzük meg, hogy a motorokat is tudod olyan jól vezetni, mint az autókat!- Értetlenül néztem, miközben a motor felé sétált és felvette a neon sárga bukósisakját.

&&&

 Sziasztok!

Remélem tetszett nektek ez a rész, igyekszem izgalmasabbá tenni! Elnézést szeretnék kérni a sok kihagyásért, de nincs sok időm sajnos. Viszont remélem, ha végre túl leszek az iskolán, akkor több időm lesz ezekre a történetekre! Ha bármi kérdésetek van, vagy esetleg olyan gondolatotok, amiket megosztanátok velem, nyugodtan írjátok le és próbálok rá reagálni!

Legyen szép napotok!

-Alexa<33