Véletlen szerelem

16. Rész

- Akkor elmondanád végre, mégis mi a fenét találtál ki?- Vontam kérdőre, miközben előhúzott egy ugyanolyan mintájú bukósisakot, mint az övé, csak ez neon sárga helyett, rózsaszínű volt.

- Mivel én konkrétan mindjárt elalszom, ezért nem tudok vezetni, viszont a motort meg nem hagyhatom itt, szóóóval ma te leszel a sofőr!- Mondta magabiztosan, majd a kezembe nyomta a sisakot.

- Esküszöm sírba viszel!- Sóhajtottam egy nagyot, majd a fiú egy hatalmas mosollyal az arcán felült a motor hátsó ülésére. Felvettem a bukósisakomat, majd felültem a fiú elé és beindítottam a motort.

- Indulhatunk?

- Naná!- A válasza hallatán nem igazán tűnt fáradtnak. Szépen lassan kigurultam a garázsból, majd felhajtottam az autópályára. Minden szabályt betartva nyugodtan vezettem, bár nem volt sok autó, szóval simán mehettem volna a megengedettnél kicsit gyorsabban, de inkább biztosra mentem.

- Azt hittem, hogy te szeretsz száguldozni!- Hajolt a fülem mellé, hogy jobban halljam, amit mond.

- Sose mondtam, hogy nem szeretek!- Valamilyen szinten sejtettem, hogy a sebességgel lesznek gondjai.

- De ha szeretsz gyorsan menni, akkor miért megyünk egy full üres úton a megengedett sebességgel?- Nem értettem miért akar ő ennyire gyorsan hajtani, de hát legyen.

- Azt hiszem most elszóltad magad Norris!- Két kezét egymáshoz közelebb tettem, majd jobban rádőltem a motorra és elkezdtem izomból gyorsítani.140....160....180....200.

- Ez elég gyors már?- Kérdeztem Landotól miközben ő annyira félt, hogy egyre szorosabban szorította a derekamat.

- Azt hiszem alábecsültelek!- Mondta rémülten.

- Ohh, várjál még, csak most jön a java!- Picit visszalassítottam, majd mikor bebizonyosodtam, hogy a fiú elég erősen szorítja a derekamat, felrántottam a motort egy kerékre. Szinte csak pár másodperc volt, de ezek után csak síri csendben suhantunk tovább.

- Élsz még?- Néztem oldalasan a hátam mögé.

- Te.... jó...isten! Téged a jó isten is a motorsportba szánt! Nem is értem miért nem vagy pilóta vagy ilyenek.- Értetlenkedett nekem Lando, miközben megérkeztünk a hotelhez.

- Majd egy másik életben!- Válaszoltam nevetgélve, miközben leszálltam a motorról és levettem a bukómat.

- Melyik szinten van a szobád?- Kérdezte tőlem, miközben megismételte, amit az előbb csináltam.

- Azt hiszem a másodikon. És a tiéd?- Sétáltunk be közösen a bejáraton.

- Az enyém a negyediken van, szóval akkor elkísérlek a szobádig!- Vigyorgott rám mint az állat, én pedig rájöttem, hogy nem is volt fáradt, csak szimplán megakarta nézni mennyire tudok motorozni. Beszálltunk a liftbe, majd egy kis némaság után megszólalt.

- Szerintem simán tudnék neked egy ülést szerezni a McLarennél!- Dőlt neki a lift falának, majd felém fordította a fejét.

- Köszi, de kihagyom. Szeretem a mostani állásomat meg azt is, hogy melletted lehetek.- Mosolyodtunk el mindketten, én egy kicsit be is pirultam. Fogalmam nincs miért mondtam ezt neki, de jó érzés volt.

- De ami a legjobb volt, az az előző munkám. Mindig együtt mentünk mindenhova, új helyeket és embereket ismertünk meg, miközben a kedvenc dolgunkkal foglalkoztunk.- Hirtelen témaváltás volt, de mindvégig igaz. Rohadtul hiányoztak a srácok, de közben azt éreztem, hogy nekem Lando is már a "családom". Itt volt nekem, mikor bajban voltam és mindig számíthattam rá.

Megérkeztünk a második emeletre, majd elsétáltunk a szobámig és ott megálltunk még beszélgetni.

- Tudod, néha én is úgy érzem, hogy a Quadrantos csapatot jobban szeretem, mint a McLarenest, de aztán rájöttem, hogy mindkettőt nagyon szeretem és egyiket se szeretném elveszíteni, szóval próbálom beosztani úgy az időm, hogy mindkét féllel tudjak találkozni rendszeresen.

- Teljesen megértem. Én rohadtul azt érzem, hogy választanom kell a két munka közül egyet, mert kettőt nem tudok egymás mellett egyenlően megtartani.- Hajtottam le a fejem ,mire Lando megfogta a kezem és erre felkaptam rá a fejem.

- Hidd el nekem, hogy egy idő után meg fogod tanulni a két dolgot egymás mellett kezelni. Minden vissza fog állni a régi kerékvágásba, csak kell egy kis idő, higgy nekem!- El sem hiszem, hogy Lando Norris ennyire komoly és együtt érző tud lenni. Iszonyat hálás voltam érte.

- Köszönök mindent Lando!- Tártam szét a karomat, majd egy hatalmas ölelésbe vontam a fiút.

Jó éjszakát Emily!- Távolodtunk el egymástól, majd visszasétált a lifthez és felment a saját emeletére. Hát ez a nap is érdekes volt, de hála égnek túléltem és kezdtem végre látni az alagút végén a fényt. Viszont volt egy olyan érzésem, hogy holnap valami gáz lesz, ami nagyon nyugtalanná tett. 

$$$

Sziasztok! Ez a rész kicsit rövidebb lett, de most jönnek majd az izgalmasabb események! Szeretném bejelenti, ha minden jól megy, akkor el fog indulni egy újabb történet a "Bízd rám!" című, szintén Lando Norrisos történetem. Kicsit más lesz mint az eddigi történeteim, de remélem tetszeni fog nektek!<3

Legyen csodás napotok!!<<33