Zsombor szemszöge
Az egész egy Novemberi hideg estén kezdődött. A nap lemenőben volt. Éppen a nővéreméktől indultam haza, nem valami jó állapotban.
Nagyon tüsszögtem, és a torkom is nagyon fájt.
Csak arra vágytam, hogy hazaérjek, majd egy nagy meleg kádban áztassam a bőröm.
Egy hónapja szakítottam a barátommal.
Igen-igen...14 éves korom óta a saját nememhez vonzódom. Hála az égnek a szüleim nagyon jól fogadták. Már csak azért is mert apukám-nak a húga is a saját neméhez vonzódik. Az elején voltak veszekedések, de inkább nem is az, hogy nem fogadnak el, hanem az unoka kérdés volt a zavaró.
Igazábol az évek alatt anyukámék között
Elhalványult a szikra. Szinte csak hobbiból voltak házasok. Már nagyon rég, kicsik voltunk a nővéremmel amikor volt egy nagyobb veszekedésük. Azóta nem volt(tudtommal)
Veszekedés. De utána minden rosszra fordúlt.
Megutáltak, a nővérem volt a "kiskedvenc"
Ami ameddig kicsi voltam fel sem tűnt. Amikor nagyobb lettem és kezdtem "kamasz"
lenni akkor feltűnt és lázadó voltam. De szó szerint.
Semmi sem volt jó...
Egyszer volt egy veszekedés anyum között mert szerintük "rossz" jegyet kaptam. Az a rossz jegy
3-as volt. Na ja, kicsit maximalisták.
De ez volt az egyetlen "rossz" jegyem.
Aznap mikor hazaértem nagyon nagyon elvertek, és azóta félek mindenkitől. Azóta meg se bocsátottak és nem beszéltem velük.
Nagyon nagy trauma ez számomra, és legszívesebben most is sírnék, mint sok este tenni szoktam dehát utcán vagyok szóval nem tehetem meg. Ha csak egy kicsit hozzáérek valakihez akkor egyből "jajj, bocsi nem akartam!" "Bocsi, nem akartam"
És mindig leszóltak hogy "nyugi nincs semmi baj!"
Jajj, Zsombor!nem a te hibád!
Gondoltam magamban. Általában miközben megyek valahova mindig zenét hallgattam. Ez most más volt. Volt nálam füles, de nem használtam. Még mélyen gondolkodtam, amikor ránéznek az időre
19:45
Azta, már 45 perce ezeken gondolkozok?
Mi van velem? ! Nem szoktam ennyit gondolkozni.
De csak folytattam a gondolkodást.
Nagyon elbambultam már amikor éreztem, hogy rezeg a zsebem. Pontosabban a telefonom zavart meg. Kivettem a zsebemből és egy ismerős név állt a képernyőn.
"Giorgio😚🤌"
(Ezt olvasta le Zsoma-író)
Mit akar ilyenkor? Nem szokásunk a Faszikkal este hívni egymást. Na mindegy.
Gyorsan felvettem majd egy megszokott rekedezett hangot hallottam.
-Szia Zsomaa! Miujság?
-Szia Gio. Semmi, most szállok le a vonatról.
Miért?
-Vonatról?
-igen, nővéremnél voltam.
-ahha, minden rendben? Kicsit beteges a hangod.
-csak egy kicsit beteg lettem. Ennyi az egész.
-ha valami baj van, akkor nyugodtan mond el, jó?
-rendi.
-figyu, nincs kedved átjönni? Már egy csomó ideje nem taliztunk, tudod? Kis lelkizés meg sok minden...
-mi történt megint?
-várlak!
És rámnyomta a telefont. Biztos valami megint van. A múltkor szétsírta magát mert Sári lesmárolt egy másik palit Gio szeme előtt.
Az olasz meg persze adott neki még egy esélyt.
Túl jó szíve van ehhez a világhoz, és azt mondták, hogy nekem is ez a bajom.
Na de visszatérve ez 2 hete volt.
1000%, hogy megint történt valami...vagy nem?
Mély gondolkodásom az zavarta meg, hogy Gio házánál voltam. Illetve nem mert panelban lakik. Becsöngettem de itt már nagyon szarul voltam, a hasam is fájt, a torkom, fáztam, minden bajom volt. Amikor kilehetett nyitni az ajtót azonnal megindultam felfele az ötödikre.
Kellet Gio-nak ilyen magasra költözni...na mindegy. Lassan benyitottam majd egyből jó illatok fogadtak. Levettem a cipőmet majd megindultam a konyha felé. Nyilván ott művélkedett olasz. Rántottát csinált.
-ciao Zsoma!
-hello, te mit csinálsz?
-kaját magunknak.
-azta, minden rendben? Sápadt vagy...
-majd kaja után, addig mesélj te! Mit csináltál a nővérednél?
-igazábol csak erre a napra mentem le, meg egy kicsit megbetegedtem...
-ez lett volna a következő kérdés. Minden rendben? Hozzak valami gyógyszert?
-valami fájdalom és lázcsillapítót, Ja azt elfogadnák.
-lázcsillapítót?
-igen, szerintem az is van...
Kikapott a szekrényből egy láz-és fájdlomcsillapítót majd elkezdett teát csinálni.
A kaját levette a tűzhejről és a kezemnél fogva berángatott a kanapéra. Leültetett és kiment.
Én csak néztem utána majd már percel később
Megjelent egy bögre teával és egy lázmérővel.meg ugye a gyógyszerekkel.
Oda adta a lázmérőt, hogy mérjem meg a lázam és megint kiment. Most egy nagy bolyhos,puha takarót hozott magával. Lassan betakart és leült mellém. Elkérte a lázmérőt és elolvasta, hogy mi is van rajta.
38,4
-gyere, ezeket vedd csak be!
-rendi...
-basszus, jól vagy? Nem akarsz enni?
-nem
-mert?
-nem vagyok éhes.
-háth jó...palacsintát se?
-azt lehet...
Kuncogtuk el magunkat.
Egyébként nem nagyon voltam még Gio-nál.
A nappaliba ahogy belépsz egy fotel található a sarokban, előtte egy tv. Az ajtótól balra volt egy bakelit zenelejátszó és egy polc telis-tele bakelitokkal.
Hozott be tányért és enni kezdtünk.
Amikor jól laktam letettem a tányért és elindultam kezetmosni.
Kicsit szédülve jöttem vissza és meg is borultam. Egy kicsit...egy polcban kapaszkodtam meg és Gio egyből nyúlt értem és megtartott. Lassan elkísért a kanapéhoz és elfektetett majd leült mellém.
Én már alvás szélén voltam és hirtelen képszakadás. Pár másodperc alatt elaludtam. Ilyen se volt még. Na mindegy.
————————————————————————
Halii!! Ez az új könyv első része.
Nagyon izgulok, hogy hogy fog tetszeni és remélem elég részletes voltam.
Puszi!💛❤️
-Laura
