Zsombor szemszöge
Reggel amikor felkeltem a telefonom rezgését hallottam. Ránéztem és egy üzenetet kaptam Giorgio-tól. Azonnal felpattantam és felvettem a szemüvegem. Ma a Faszikkal 14-re beszéltünk próbát, és még csak reggel 8 volt,
Miért ír ilyenkor? Megnyitottam a beszélgetést és elkezdtem olvasni.
Giorgio😼
Ciao Zsoma, nem tudom, hogy
Ébren vagy e vagy sem, de
Van egy kis baj...át tudsz jönni?
Zsombor🤝🏻
Szia Gio, persze mindjárt indulok!
Azonnal elkezdtem összeszedni magam, megetettem pehelyt, majd elkezdtem öltözni.
Petitől rám maradt egy fehér ABBA-s póló,
Amit most felvettem meg egy bő fekete gatya,
Meg ugyan az a hippis pulcsi ami tegnap volt rajtam. Bedobáltam egy pár cuccot egy válszontáskába. Telefon, kulcs, zsepi stb...
Elbúcsúztam Pehelytől majd megindultam lefelé a panelból most a lépcsőn. Nem volt kedvem liftezni meg amúgy is, reggel itt rohannak ez emberek ki-be. Most is sétálva fogok menni mint ahogy szoktam. Szerencse, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz. Most ment zene a fülembe méghozzá "Ozzy Osbourne"-től a "no more tears"-t. De Nyílván nem csak ezt, de ezt is sokat. Hirtelen egy ismerős házhoz értem. Az a panel volt az, amiben Gio lakott.
Megnyomtam a 7-es csengőt és kinyílt az ajtó.
Megindultam gyorsan felfelé szinte szaladva.
A hetes ajtó elé értem és lenyomtam a kilincset és kinyílt. Benéztem és nem láttam Gio-t.
Megindultam bejebb, és keresni kezdtem az olaszt. Bementem a nappaliba, ahol pár napja aludtunk. Majd megindultam a szobájába.
Lassan benyitottam és egy zokogó Gio-t láttam.
Azonnal oda mentem hozzá majd ölelgetni kezdtem.
-mi történt, édes?
Kezdtem el ölelgetni.
Egyre jobban zokogott, remegett, nem tudtam, hogy mi a baja.
-nyugi, csak szépen lassan, jó?
-jó...
Alig tudta kibökni a szájából, annyira remegett.
-elmondod, hogy mi történt?
-meghalt...
-ki?!
Eléggé megijedtem. Akkor mostmár meg van hogy mi a baja.
-emléksze....Apa tesója...anya most hívott...
Zokogta a kezeim közé dölve. Nagyon szorongatott, és mellkasomba nyomta fejét.
-minden rendben lessz...jó? Shhh...
Kezdtem el én is szorosabban ölelgetni.
Nagyjából sikerült meg vigasztalni, de még mindig sírt és így voltunk egy jó ideig.
Simogattam, meg csináltam neki teát.
Amikor telefonoztam észrevettem, hogy már alszik. A kezemet szorongatva aludt mellettem.
Elengedtem a kezét és megindultam kifelé teát inni. Nem tartott sokáig, hogy egyedül voltam a konyhában mert megjelent az ajtóban Gio kisírt szemekkel. Nem szóltam semmit csak oda léptem mellé és megöleltem. Most nem sírt, de nagyon szorosan ölelt.
-Zsoma...légyszi maradj itt velem...
-nem terveztem menni sehova.
-de ne csak ma.
-hanem?
-sokáig. Nem akarok egyedül lenni...
-elhiszem. Nyugi, itt fogok maradni!
-köszi.
-mennyünk vissza?
-uhum...
Visszamentünk a szobába, lehúztam a redőnyt és bebújtam Gio mellé az ágyba. Először csak feküdtünk és néztük egymást. Majd lassan hozzámbújt és megint sírni kezdett.
Egyre jobban fészkelte magát hozzám, én meg simogattam és ölelgettem. Nagyon sajnálom szegényt, azért is mert Gio nekem nagyon sokat mesélt róla, meg nagyon-nagyon szerette.
-minden rendben lessz,jó?
Próbáltam vigasztalni a pityergő fiút.
Nem válaszolt, csak ölelgetett továbbra is.
-már másfél éve nem láttam, utoljára összevesztem vele, és nem beszéltem vele azóta...ha tudtam volna, hogy akkor találkozunk utoljára...annyira utálom magam.
Szipogta a mellkasomba.
-tudom, Giorgio...de nagyon-nagyon büszke lenne rád. És tudod, hogy nem kell utálnod magad! Hidd el, hogy csodálatos vagy! Meg milyen szép, ne utáld ezért magad...Tudom, hogy nagyon nehéz, meg hogy mérges vagy magadra, de ezek szerint így kellett alakulnia.
-Zsoma...ugye nem fogsz itthagyni...?
-nem, nem foglak mert a végén még valami faszságot csinálsz...de egyébként mintörténr, amin így össze kaptatok?
-háthh sok mindenen veszekedtünk, de talán az, hogy meleg voltam... meg maga a zenész karrierem. Nagyon nem akarta, hogy zenéljek.
Én persze nem hallgattam rá, Nyílván nem fogom miatta abbahagyni ezt az egészet, és nekem vágott egy válzát... felrepedt a fejem és sírtam. Tudod, amikor azt mondtam, hogy neki ment egy ág a homlokomnak...na akkor ő törte be.
-sajnálom...de tudod, hogy bármit elmondhatsz?
-igen...
