Giorgio szemszöge
Már 2 hét eltelt, amióta történt ez a "botrány".
Azóta egyre jobban vagyok, és Zsomával is nagyon nagyon kijövök. Jobban, mint valaha. Eddig mindig csókolgattuk egymást ok nélkül.
Amióta a batyim meghalt szinte elfelejtettük és egy kicsit hiányzik. Azóta próba se volt, ezért mára terveztünk egyet. Zsoma most nincs itt nálam, néha kell lenni Pehellyel is. Én nagyon szeretem Zsombort amit ha jól sejtem viszonoz.
Mert? Csak poénbol csókolgatotott vagy mi?
Nem. Nyilván érez valamit irántam, csak nem tudja, hogy mit. Amikor ketten vagyunk mindig önmaga, aminek nagyon örülök. Ma elvileg én megyek érte el. Vagyis pontosabban én viszem próbára. Most jelenleg reggel 9 óra van, és
10 kor kezdődik. De általában csak játszunk pár dalt aztán beszélgetünk, iszunk, eszünk.
Elkezdtem összeszedni magamat, először Nyílván tea, mert már tél van. Felöltöztem, majd elkezdtem fésülködni és bedobáltam egy pár cuccot a válszontáskámba, füzetet, telefont, kulcsot, stb... megindultam lefelé a panelból és
Amint az utcára léptem megcsapott a hideg.
Nyílván vettem fel kabátot is. Sétálva alig 15 perc mire odaérek, kocsival 5 perc kb.
Oda értem majd elkezdtem hívni, de Abban a pillanatban megjelent a panel előtt ezért ki nyomtam a hívást. Oda jött az anyós ülés oldalához és kinyitotta.
-Szia Gio.
-ciao. Mizujs?
-pehely összetört egy tükröt.
Mondta duzzogva amin én csak nevettem.
-ne nevess! Azt se tudom, hogy hogy csinálta.
Sokkal nagyobb nála a tükör és mégis valahogy leverte a helyéről.
-ilyenek a macskák. Az én volt cicám az ablakon lökte ki a virágokat...
-jujjj, azt mesélted!
-Ja, már jó régen volt.
-egyébként próba után átjöhetnél, ha nincs semmi dolgod...
-rendi. Megint filmezés meg ilyenek?
-aha.
-rendben, akkor majd hazamegyek pár cuccért.
-jó.
Oda értünk a próbateremhez és benyutottunk. Egy Barni és egy Peti ültek a kanapén valamin nagyon beszélgetve.
-Sziasztok!
Ugrott rájuk Zsoma. De szó szerint.
-Szisztok! Már rég nem beszéltünk,mizujs?(B)
-semmi igazábol csak Pehellyel voltam.
-és veled, Gio? Jobban vagy?(P)
-sokkal.
Leültünk és beszélgettünk tovább négyen.
Abban a pillanatban berontott egy Attila.
-Sziasztok...bocs hogy késtem. Siettem ahogy tudtam...(A)
-na, mi történt? Amúgy hello.(Zs)
-Anna talált egy lefogyott törpetacskót az utcán és Nyílván haza kellet hoznia hozzám...
-miért hozzád?(P)
-már együtt lakunk.
-komolyan?!(P)
-aha, most lessz egy hete.(A)
