Különleges omega vagy lány

7. fejezet

Hogy mi?? Én boszorkány?? De ez... ez hogy? Farkas vagyok. Itt ültem anya mellet a fűben és néztem, hogy mikor neveti el magát hogy ez csak egy rossz vicc. De nem az volt. Anya nem nézet a szemembe csak a vizet nézte.

- Tudom, hogy hirtelen ért ez most téged de ez az igazság. - végre a szemembe nézett. Azt hittem hogy csalódottságot fogok felvenni az arcán de nem. Inkább megkönnyebbülés, hogy végre elmondhatja .

- Miért csak most mondod el? - kérdeztem rá. Haragudtam rájuk. Rá és apára, hogy nem mondták el. De mégis honnan tudják?

- Mert akkor még kicsi voltál nem akartunk még ennek is kitenni úgy hogy te vagy az egyetlen farkas boszorkány aki létezik. Vannak más boszorkányok de ők nem olyanok mint te és nem is olyan erősek. - láttom hogy még nincs vége. És azt se tudom mire számítsak. Ezért próbáltam híggat maradni.

- El mondod hogy mi ez az egész? És hogy ti honnan tudjátok mindezt? - én tényleg probáltam híggatan beszélni de valahogy nem úgy sikerült. Anya ezt észre is vette de nem mondott rá semmit.

- Ez elég hosszú történet lesz.

- Van időnk. - fel néztem az égre. Meglepődtem mikor láttam hogy a nap megy le. Ezzek szerint több mint 2 órája kint vagyunk. Észre se vettem.

- Mikor hozzánk kerültél nagyon hasonlítottál valakire. Először azt hittem csak be képzelem és hagytam az egészet. El telt egy év. 7 éves voltál. Akkor szólaltál meg először, ahogy ránk mosolyogtál és vissza szóltál meg el modntad hogy a Bora fakàból vagy. Már tudtam hogy igazam volt. Apáddal, Leoval úgy döntöttünk hogy el megy anyadékhoz hogy tájékoztassuk, hogy nálunk vagy. - láttam hogy nehéz neki de még nekem is. Lehajtott fejjel hallgadtam hogy mi lesz tovább. - Mikor indult volna megjelent Coll apja. Téged bekültünk a szobádba, ne tudjon bántani . Régen még mielőtt hozzánk kerültél már ismertük velünk is volt egy kis nézet eltérése. Mikor el mondta hogy téged keress és hogy tudja hogy nálunk vagy el mondta mit tett a Borákkal. - vissza nyelve könnyeit vett egy nagy levegőt és fojtatta. - A Bora falka nagyon közel álltak hozzánk de ezt nem tudtam neked hogy elmondani. - végre rám nézet de még mindig le volt hajtva a fejem. Nem mertem a szemébe nézni mert tudtam, hogy elsírom magam. - Az anyád az igazi anyád egy boszorkány volt de egyben az én nővérem is. - felnéztem. Ez már a harmadik okk, hogy egy szerencsélten vagyok. Nem hogy az anyámról nem tudtam semmit de kiderült hogy van egy nagynéném akit eddig az anyámnak tekintettem. És nem mellesleg még én is boszorkány vagyok keverve omega farkassal.

- Kérlek mondj valamit. - kerlelt már már könyörögve de nem tudtam mit mondani.

- Mit mondják, mit! - ideges voltam de már nagyon.

- Kérlek nyugodj meg tudod hogy az erőd elszabadul ha ideges leszel. - igaza van meg kell nyugodnom. Már csak egy kérdésem volt.

- Melyik az a másik - álltam fel a helyemről és az eget kezdtem el nézni amin már megjelentek a csillagok.

- Mi ? - kérdezte értetlenül.

- Melyik az a másik két erőm? - fordultam hozzá. Oké meg kell nyugodjak. Már érzem hogy nem fogom tudni kordában tartani az erőm.

- Gyógyítás és a sárkány tűz ereje. - ő is felált és egy lépést tett felém. De engem nem érdekelt. Csak egy valami kötott le.

- A gyógyítás alatt mit értesz?

- Meg tudol gyógyítani másokat és el szívni a fájdalmukat. Sőt a halálból is vissza tudod hozni ha még nem túl késő. - szemem tágra nyílt és most az egyszer ezen a rohadt napon éreztem hogy van még remény. Anya értete mit akartam ezzel kérdezni. Hogy nem tudom e gyógyítani apát. És meg is fogom .

- Ivett még nem jelent meg az erőd nem tudod használni.

- De az egyik igen és azt a haragom idézte elő. És ezt is elő tudom idézni. - néztem rá. Most nem haragudtam rá. Inkább csalódott voltam, hogy nem hisz bennem. - anya vagyis Sára meg kell próbálnom. Kérlek. Meg tudom gyógyítani. - mentem közelebb hozzá és meg fogtam a kezét. Végül rám mosolygott és rám nézet.

- Rendben de nem fogod egyedül csinálni mert nagyon el fogja szívni az energiád. Ne feledd minél többször használod az erőd annál gyengébb leszel ha nem gyakorolsz rendesen. - figyelmeztetett. Elmosolyogtam. Mindig vissza szóltam ilyenkor de most tudom hogy nem lenne értelme.

- Jó de ki lesz az aki segíteni fog? - kérdeztem rá értetlenül. Feloldalasan elmosolyodott és megszólalt

- Én

Sziasztok! Kicsit késve de itt a kövi rész.❤️ ( A fenti kép alapján úgy néz ki a telekinézés mágiája)