Különleges omega vagy lány

16. fejezet

Reggel mikor felkeltem már nem volt mellettem. A helye ahol aludt már kihűlt. Amit az éjszaka mondott remélem el is felejti. Neki se és nekem se lenne jó ha ez megmaradna az emlékében. Kibujtam az agyból és bementem a fürdőbe hogy lezuhanyozak és hogy elkészüljek. Mikor végeztem a fürdőben a kardrobhoz mentem hoyg előszedjem a ruhámat. Ám mirmi kinyitottam nem csak az én ruhám  volt ott hanem több ruha is. Nagyon sok elegáns ruha és többféle felső és nadrág. Ahogy mentem a sorokon keresztül eljutottam a férfi ruhákhoz. De miért vannak itt férfi ruhák? Ooo basszus. Ezzek Noel ruhái. Érzem rájuk a pisztácia illatát. Az az ágy amibe aludtam az közös Noellel. Ezért tudod bejönni a szobába. Most mit csináljak? Nem lehetek vele egy szobába. És azt mondta hogy lesz külön szobám. Erre fel mégse. Kimentem a szobából le a földszintre mikor láttam hogy Daniel készül elmenni. Köszönt nekem és már ment volna tovább de megalitottam. Felém fordult és kérdőn nézet rám.

- Noel merre van ? - kérdem nem is hezitalva a kérdésen.

- Elment a faluba hogy megnéze minden rendben van e. Miért ? - kicsit megnyugodtam hogy nincs itt de el is fogott egy rossz érzés. Mi van ha Vikihez ment?

- Nem mondott neked semmit hogy mit csinált az éjjel? - próbáltam nem feltűnően megkérdezni.

- Az hogy részeg volt és elment aludni ? Nem mást nem tudok. - válaszolta de mintha tudná hogy mi volt.

- Jó umm nem jössz velem a faluba mert egyedül nem engednek el főleg Noel így kell legyen velem valaki. - nézek rá hogy lássam mit válaszol.

- Hát jó de majd kell segitsél hogy milyen ajándékot vegyek Hannának. Mert szeretném meglepni. - mondja és közbe a tarkoját vakarja.

- Persze hogy segítek csak ne hagy majd magamara. - mondom neki.

- Nem foglak. - ezzel felvettem a cipőmet és már mentünk is ki. Elindultunk a piacra ahol nagyon sokan voltak. És bele karoltam Danielbe mert elsodort volna a tömeg. Hiába van erőm nem használhatom emberek ellen. Vagyis ártalmatlan emberek ellen. Ahogy mentünk végig a sorokon mindent megnéztünk. Nagyon szép dolgok voltak és sok gyümölcs és zöldség is. Mire megtaláltuk a tökéletes ajándékot Hannának már dél elmúlt. Megtudtam hogy holnap megy Hannához és megkértem hogy nézen rá a szüleimre is. Ahogy mentünk vissza felé megláttam Noel ahogy egy fának van támaszkodva nekem háttal és beszél valakivel. Azt nem láttam ki de úgy döntöttem megnézem ki az. Dánieltől kicsit lemaradva mentem közelebb Noelhez. Hogy közöltem egyre jobban láttam hogy ki az. Viki. El se iszem hogy vele van. De nem kéne így viselkedjek hisz nincs köztünk semmi csak a szerződés miatt vagyunk egymáshoz kötve. Nem sírtam mert azért vagyok annyira hülye hogy egy fiú miatt sirjak csak fájt és dühös voltam rá. Épp akartam menni Dániel után vissza a házba de még jó hogy nem tettem. Viki közelebb ment Noelhez átkarolta a nyakát és megcsókolta. Nem hogy Noel ellökte volta hagyta hogy csokolja. Már nem bírtam nézni így elkezdtem futni a házba. Ahogy be értem Violet jött velem szembe mosolyogva.

- Végre hogy megjöttél. Kész lett az ebéd. - mikor látta az arcomat hogy nem vagyok vidám neki is lehervadt a mosoly az arcáról.

- Mi a baj? - jött közelebb és átkarolta a vállam, hogy átölelhesen. Még akkor se sírtam. Csak vissza öleltem mert jól esset a vigasztalása. Elváltunk és megsimogadta az arcomat.

- Bármi is történt nem fogok utána nézni de ha szeretnéd elmondhatod. - mosolygott rám. Jól esset hogy vigasztal de nem hiszem hogy elfogom mondani bárkinek is.

- Köszönöm hogy meg vigasztaltál de szerintem megtartom magamnak.

- Ahogy szeretnéd nem erőltettek semmit. - elengedte a kezem mert eddig fogta és vissza ment a konyhába. Én meg fel a szobába. Leültem az ágy szélére és próbáltam az erőmet kordában tartani. De nem nagyon jót össze. Kinyitottam a kezem és a tenyeréből lila tűz égedt. És egyre erősebben. Ahogy a harangom egyre csak növekedett úgy lett egyre sűrűbb és nagyobb. Le kell nyugodjak. Nagy levegő ki be. És ahogy csináltam egyre kisebb és kisebb lett végül eltűnt. Kifujtam a levegőt és elkezdtem magamba mondogatni az a varázs igét amelyik megnyugtatt. Össze szedtem az erőmet és lementem a konyhába mart biztos voltam benne hogy Noel már itthon van. És igazam lett. Ahogy beértem már ott ült az asztalnál és evett. Ahogy a többiek is.

- Gyere Ivett foglalja helyet - szólt Felix. És leültem  Noel mellé mert az az egy hely volt szabad. Tetem ki magamnak rizset és egy kis húst és elkezdtem enni.

- Fiam elintéztél mindent amit kértem - kérdezte Felix Noelt.

- Igen apa.

- Helyes felkel készülni mart bármikor támadhatnak az idegenek. - össze szorult a gyomrom.

- Vannak fejlemények róluk - kérdem felixet.

- Igen az egyik felderítő látta őket tábort csinálni közel hozzánk. És ott volt Coll meg az apja is. - össze szorítottam a kezem az asztal alatt. Mégse halt meg az a rohadék. Egy kezet éreztem még az össze szorított kezemen. Noel kézzel volt. De nem nézet felém csak evett tovább mintha nem történe semmi. Tehát nem meri megfogni a kezem a szülei előtt. Milyen szánalmas. Kihúztam a kezem az ővéből és inkább az asztalra tettem.

- Ha támadni készülnek akkor figyelmeztetni kell majd a Seker falkát. - mondta Violet.

- Dániel holnap megy Seker falakba és ha bármi van szól nekünk. - mondtam. És Noel kérdőn nézet felém én meg csak egy mi van? Fejet vágtam.

- Nagyszerű - mondta Felix. Mikor befejeztük az ebédet kimentem a hátsó udvara. Leültem a fűbe és csak néztem az erdőt. Olyan csendes és békésnek tűnt de belül rongált. Ott vannak valahol Collék. Hallottam hogy nyitotik az ajtó úgy hátra néztem. Noel jött ki. Pompás már csak ő hiányzott. Leült mellém. Egy kis ideig nem szóltunk semmit a másikhoz de végül megszólalt.

- Honnan tudod hogy Daniel holnap megy a Seker falkához. - egyből a lényegre tér. Rá jöttem hogy ami nem tetszik  neki arra mindig rá kérdez. .

- Onnan hogy beszéltem vele és voltunk a piacon. - látom rajta hogy nem tetszik neki amit mondtam.

- Nem azt mondtam hogy szólj ha ki akarsz menni?

- De de te nem voltál otthon.

- És tudnom kell mi van veled ha bajod esik az az én hibám lesz. - úgy mondja mintha az én hibám lenne.

- Nem voltam egyedül ott volt Dániel.

- Nem érdekel ki volt ott én kell melletted legyek. - modja dühösen. Én meg nem bírtam tovább.

- Akkor nem kellet volna Vikivel csókoloznód. - itt már elhallgat és megbántam hogy ezt mondtam mert így azt hiszi hogy leskelődtem utána. Nem szóltunk semmit én meg meguntam és bementem a házba fel a szobába. Nem zártam be hisz minek úgyis betudd jönni. Pizsibe öltöztem hiába még csak most megy le a nap én alszok. És azt akarom hogy minél hamarabb vége legyen ennek az egésznek. Jobb lett volna ha ott helyben megölöm Collt és az összes többit. Végül bealudtam. Arra kellek hogy nagyon fáj a testem. Felültem és kinéztem az ablakon meg éjszaka van. Egyre erősebb a fájdalom. Végül rájöttem hogy az erőm az. Figyelmeztett. Jajj ne. Gyorsan kiszátlam az ágyból Noel nem az ágyban így egy kicsit örültem neki hogy nem jött be utánam. Gyorsan felöltöztem és futottam ki a házból egyenesen az erdő fele. Farkasá váltam és úgy futodtam tovább. Nem is néztem hátra hogy jönnek e utánam. Végig előre és az járt a fejemben hogy nehogy késő legyen.