Különleges omega vagy lány

12.fejezet

Ahogy ott álltak teljesen némán úgy éreztem hogy semmibe vesznek.

- Valaki magyaráza már meg mi a fene folyik itt. - Anya sóhajtott egyet majd intett hogy menjek oda hozzájuk

- Arról hogy te és Noel össze fogtok házasodni. - apa most szólt hozzám ilyen ijesztően igaz láttam már így de sose velem beszelet így.

- Mi? - kérdeztük egyszerre Noellel.

- Na nem biztos hogy nem. - mondta Noel és látszott rajta hogy neki menne valakinek. Egy kicsit rosszul esik, hogy ennyire semmibe vesz de nem is értem miért érdekel. Egy beképzelt pöcs.

- Én se egyezek bele. - néztem anyuékra. Anya sóhajtott majd megsimogatta a vállam.

- Gyere beszéljünk. - tölt maga elé fel az emeletre. Gondolom a szobámba. Mielőtt felmentem volna még hátra néztem Hannára. Olyan nekem mintha már a nővérem lenne. Ő a biztatásom. Hanna bólintott hogy nem lesz baj. Bízom benne így mentem tovább anyával a hátam mögött. Mikor be értünk apa dolgozó szobájába anya becsukta az ajtót. Apa dolgozó szobájába volt három szék az asztala körül és egy kanapé. Se anya se én nem éreztük úgy hogy le szeretnénk ülni mivel egyikünk sem célozta meg a kanapét.

-Ez a házasság nem lesz olyan rossz mint amilyenek hiszed. - nem szóltam semmit megvárom még elmondja mert semmi értelme nem lenne ellenkeznem. - Tudod mielőtt Felixnel ajánlatott kötöttünk volna mi se akartunk bele egyezni ebbe a házasságba. - vett egy levegőt és folytatta. - De aztán bele gondoltunk jobban hogy te biztonságba leszel a világ legerősebb falkája mellett és az erődre is fogol tudni vigyázni mert az egy áldás ami neked van. És meg kell ovnod.- közelebb jött hogy a szemembe tudjon nézni. Így tartottuk a szemkontaktus. - Senki nem tudhatja meg hogy boszorkány vagy. Senki. Egyedül Felix tudja mert ismeri a természetfeletti erőket jobban mint azt gondolhatjuk. - Csak nézni tudtam de szerintem is a mágiám óva kell legyen addig amíg rá nem jövök hogyan szabadulnak meg tőle.

- Ígérem senki nem fogja megtudni, se Noel se a többi Dorkon falka tag. - tettem ígéretet anyának. Az eskümet sose szegem meg.

- Rendben és még valami 2 hét múlva lesz az esküvő addig is úgy kell tegyek hogy szeretitek egymást és hogy ti igaz társak vagytok. - na remek nem elég hogy azzal a az idiótaval együtt kell éljek még játszam is el hogy oda meg vissza vagyok érte. Végül bólintottam és anya megölt. Viszonoztam ölelését.

- O és ha támadnak az idegenek te meg kell vedjed a Dorkon falkàt ez is benne volt a megállapodásúnkban - tette hozzá mellékesen anya.

- Szuper - vágtam fancsali képet és a hangom se volt túl meggyőző amit anya ki is hangsúlyozot.

- Ennél azért lehetnél vidámabb. - nyitotta ki a szóba ajtaját hogy menjünk lefelé de a lépcső alján meg kellett álljunk ugyan is elég szokatlan dolgot látunk. A fiúk a kanapén ültek egymás mellett és közben ittak egy egy sört és röhögtek.

- Hahaha a lányom férjhez megy úgy hogy nemrég keltem fel a kómából ilyen se volt még. - és röhögött tovább úgy ahogy a többi is.

- Az én fiam végre egy normális lánnyal fogja leélni az életet úgy hogy egy nagy tökfilkó. - na ezen is röhögtek. Noel csak el motyogott egy kösz apa félét és lehúzta a sörét. Épp Hanna jött ki a konyhából és megcélzott minket.

-Na végre azt hittem sose fogtok lejönni , megbolondulok ezektől a férfiaktól. Sőt ki se néztem volna apádból hogy így fog inni. - nézet végig rajtuk aztán vissza ránk.

- De hisz csak 10 percre mentünk fel mégis hogy történt? - kérdeztem Hannától.

- Fogalmam sincs,mikor ti felmentettek Felix és Noel elkezdett veszekedni. Aztán beállt Leo és Dániel. Meguntam őket így bementem a konyhába enni valamit. És mire kijöttem mind röhögött meg jó kedvében volt és mondták hogy vigyék nekik sört úgy vittem és tessék itt tartunk. - mondta el a sztori félt és szerintem a kibékülés oka ugyan az ami nálunk anyával hogy belátták hogy mindenki nyer ezzel az ígéretel. Hanna vissza ment a konyhába gondolom hogy egyen. Anya meg csak nézte őket mint a rossz gyerekeket. Elég ideges volt. De  nem tudtam nem megállni hogy ne mondjam vissza.

- Lehetnél egy kicsit vidámabb. - huncut mosolyt eresztettem és anya dühösen rám nézet vagyis próbált de látszott rajta hogy alig bírja tartani hogy ne nevesen.

- Bohém Ivett ne viccelődj itt nekem . - nem bírtam kitört belőlem a röhögés és gyorsan felszaladtam a szobámba még mielőtt utánam jön egy bottal. Becsuktam magam után az ajtót de így is lehetett hallani lentről a nevetést és végül anya elórditotta magát és hallottam hogy valami vagyis több valami pufan gondolom anya nem kimélte őket. Szegények. De megérdemelték. Magamban még elnevettem magam hogy ennyi rossz után végre újra láttam apát nevetni és a többieket is. Hisz Hanna is mikor ment vissza ő is elmosolyodott. Hiába takarta mert láttam. Oda mentem az ablakhoz és leültem a párkányára. Már este van. Hogy elment az idő. A csillagok is szépen látszódnak. Rá néztem a kezemre és egy hirtelen ötlettől vezérelve csillámport öntöttem az asztalomra és az erőmmel felemeltem a kis port és egy kis fény is varázsoltam. És így olyan mint az égbolt telis tele csillagokkal. Olyan gyönyörű hogy ilyenre is képes vagyok. És nem csak a harcra kell használjam hisz bármennyire nem akarom ezt a harcot előbb utóbb bekövetkezik és nagyon sok vér fog folyni.

Kicsit csúszott az új rész megírása de itt van. 💓