8.fejezet

80 1 0
                                    


Anyával az oldalamon sétálunk vissza a faluba. Hiába vagyunk csendben az én agyam úgy katog hogy a szomszéd faluból is is lehet hallani. 2 nap alatt felfordult az életem. Az anyám egy boszorkány volt ahogy a többi ősöm is, vadásznak rám mert  különleges erővel rendelkezek és a tetejére, még hogy meg tudom gyógyítani aput vagyis... azt se tudom hogy, hogy szólítsam ahogy a nagynenemet se. Talán maradjon az anyu? Vagy csak a néven szólítsam? Sára? És azt amit mondott fél órája még mindig itt van a fejemben.

Vissza emlékezés:

- De mégis hogy tudnál segíteni? Nincs mágiád - nézem a velem szemben álló nőre akit már nem tudok hogy nevezni.

- Figyelj - jött közelebb és megfogta a kezem - tudom hogy, most nehéz neked hisz rád zúdítottam mindent de ezt most nem mondhatom el. Annyit elmondok hogy egyszer régen még volt elég erőm. - elengette a kezem és a falu iranyába indult. Vissza nézet rám és farkasá vált.

- gyere menjünk vissza - szólt a belső farkasa és én is farkasá változtam is követtem anyut vagyis Sárát.

Vissza emlékezés vége.

Egyszerűen nem engedhetem neki hogy segítsen. A baba veszélyben lenne és elszivná az erejét. Nem ezt nem engedhetem.

- Nem engedem hogy segíts. Megoldom egyedül. - adtam hangot a bennem dúló feszültség miatt. Ha tényleg egy ős boszorkány lány vagyok akkor csak meg tudom oldani.

- De kell a segítsegem. Egyedül nem fogod tudni végig csinálni... Ahh - kiáltott fel hirtelen anya. Oldalra néztem és láttam hogy anya összegőrnyed és gyorsan oda mentem hozzá.

- Anya mi az?? Mind fáj? - hijába kérdeztem nem válaszolt csak nyűszitett. Emberi alakba változtam és próbáltam segíteni anyán a mancsára állítani de nem nagyon jött össze.

- Oké hallasz? Vissza kell változz emberi alakba mert így nem tudok segíteni. - az eredmény megint csak egy nyűszites volt.

- Ahh nem megy nagyon fáj a hasam! - már már sírva mondta ki a szavakat de még mindig farkas alakban volt. Nem tudok még a hasához se oda férni mert eltakarja a mancsával.

- Hívom Hannáékat oké addig tarsd ki! - álltam fel mellőle és egy kicsit távolabb mentem hogy tudjak velük a farkasommal üzeni.

- Hahó Hanna hallasz?? Nagyon kérlek figyelj, Hanna! - kesztem el szólítani a fejemben de semmi. Még próbálkoztam és sikerel is jártam.

-Ivett? Mi a baj ?? - szólalt végre meg a barátnőm.

- Kérlek síesetek! Anya nincs jól. Még se tudom fogni hogy haza vigyem még emberi alakba se tud változni. - hadartam el és remélem értett is belőle valamit.

- Indulunk!

Vissza mentem anyàhoz és megpróbáltam még egyszer a felállításával de nem ment.

- Anya nem azt mondtad hogy van erőd? Miért nem gyógyítod meg magad. - terdeltem vissza hozzá és fogtam a macsát.

- Komolyan ilyenkor akarsz beszélni! -  nézet rám mintha nem látnám hogy nem tud még mozdulni se.

- Igaz bocsi! - eszembe jutott valami de nem tudom hogy én ezt honnan tudom de hátha beválik. Rá néztem anyára. A hasát szorítja. Biztos a baba felzaklatta magát hisz ő is sok mindenen ment keresztül.

- Anya vedd el a mancsodat a hasadról van egy ötletem. - mintha megérezte volna mit akarok is úgy tett ahogy mondam. Én meg oda teszem a kezem és elkezdek énekelni.

-Hen ñuhā elēnī, perzyssy vestretis... - énekeltem tovább. Anya már a levegőt stabilan veszi és úgy tűnik bevált a terv.
Abba hagyom az éneklést és elveszem a kezem. Anya emberi alakban változik és csodálkozva néz rám.

- Ezt meg ,hogy csináltad? - kérdezte anya én meg nem tudom hogy mit válaszoljak mert az az igazság hogy én se tudom.
Honnan a bánatból tudom én ezt az éneket? Nem tudtam sokat töprengeni ezzel mert Hannáék ideértek.

- Jól vagytok ? Mi történt ? - változott vissza Hanna emberé és futott oda hozzánk és követe Luka

- Már nincs semmi.- válaszolta anya mosolyogva és rám nézet. - Ivett elénekelte az ősi valyr altatót a babànak. - mind ketten döbbenten néznek rám. - Azt meg hogy ? - kérdezték mind a ketten. - Fogalmam sincs csak egyszer úgy a fejembe jött mintha ismertem volna már és elkezdtem énekelni. - meséltem el nekik hogy mint éreztem. - Nem semmi vagy Ivett igazi hős vagy. - elismerően nézet rám Luka de meg kell hogy szolaljak. - Oké mostmár tényleg haza akarok menni. Apát is meg akarom gyógyítani és Collt meg akarom ölni az apjával együtt szóval igyekeztünk. - mind a négyen farkas alakban mentünk vissza a faluba.

Sziasztok ! Tudom sokat kellet várni az úgy részre de nem volt ihlettem hogy mint írjak tovább. De megpróbálom minél hamarább hozni a kövi részeket is.
Addig is várjatok türelemmel.




Különleges omega vagy lány Donde viven las historias. Descúbrelo ahora