No Way Out

3. rész

- Apa! - kiáltott fel Nate ijedten, mikor meglátta, hogy Daniel balesetet szenvedett. - Isie, mi történt? Isie, ugye apának nincs baja? - bújt hozzám a kisfiú szipogva.

- Nate, nyugi! - simogattam a hátát. - Nézd, apa kiszáll az autóból! - mutattam a falon lévő képernyőre, de Nate-nek esze ágában sem volt odanézni.

- Dan jól van, a kezét fájlalta, de jól van - jött oda hozzánk az egyik mérnöke. - Nate, ne aggódj, hamar helyrejön, ha megvizsgálták, szerintem találkozhattok majd. Isabella, szóljunk, ha megtudunk valamit?

- Persze, Davide, az nagyon jó lenne. Szerinted mi maradjunk itt addig vagy menjünk vissza a hotelbe?

- Maradjatok itt nyugodtan - mondta, majd el is tűnt.

Ezután végtelennek tűnő hosszú percek teltek el, közben Nate-et próbáltam vigasztalni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nagyon el volt keseredve, de megértem, elvégre az apja a mindene.

Kicsit könnyebb volt már a helyzet, mikor Davide visszajött és elmondta, Dan relatíve jól van, mindössze a keze sérült meg, de az nagyon.

Nem sokkal később végre megérkezett Daniel is, a keze be volt kötve, és nagyon meggyötörtnek látszott, ami nem volt meglepő, elég durva fájdalmai lehettek. Nate könnyes szemekkel rohant oda hozzá, mire Dan esetlenül, de megölelgette a fiát.

- Sajnálom, hogy így elrontottam a hétvégédet, Isie! - jött oda hozzám.

- De hülye vagy! Otthagyod a fogad a pályán, erre azzal jössz, hogy az én hétvégémet rontod el? Bolond vagy - öleltem meg.

- Csak pár csontomnak lőttek, a fogaim megvannak, nézd! - vigyorgott eszeveszetten, hogy látszódjon a tökéletes fogsora.

- Dan! Ne már! - nevettem.

- Teletömtek fájdalomcsillapítóval, bocs, ha hülye vagyok. Sajnos először haza kell utaznunk, majd én megyek tovább Spanyolországba, ott műtenek - váltott komolyabb hangra. - Nate, ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz! - szorította magához ép kezével a gyereket. - Viszont elég nagy szarban vagyok, mivel anya nem tud visszajönni Monacóba, és nincs ki vigyázzon addig Nate-re, amíg bent leszek a kórházban. Elviekben egyik nap operálnak, másnap már ki is engednek, talán jöhetek is haza. Nem ismersz véletlenül olyan babysittert, aki elvállalná ilyen hirtelen pár napra? Nem szívesen bízom a fiamat akárkire.

- Azért eléggé rosszul esik, hogy én szóba se kerülök...

- Nem kérhetlek meg ilyen nagy dologra, elvégre a szerződésedben nem szerepel gyerekfelvigyázás. Van elég dolgod.

- Dan, engem nem érdekel a szerződés. Szívesen vigyázok Nate-re, nem nagy dolog. Sőt, megyünk veled, nem hagyhatunk egyedül. Spanyolul is beszélek.

- Én Isie-re szavazok - nézett rám vigyorogva Nate.

- Látod, a fiad eldöntötte. Míg műtenek, addig mi elmegyünk, jól teletömjük magunkat minden szemét kajával, majd bemegyünk hozzád, sajnálkozunk kicsit, este meg a tévé előtt tespedünk, horror-maratont tartunk - nevettem.

- Isabella, te a tanára vagy a bolond nagynénikéje vagy a gyereknek? - meresztette rám a szemeit a pilóta.

- Szerintem kicsit mindkettő - vontam meg a vállam. - Gyere, Nate, hagyjuk apádat! Na jó, nem. Segítsek összepakolni? Mikor indulunk vissza Monacóba?

- Köszönöm, ha segítesz. Ma este már megyünk, utána reggel irány Spanyolország, holnap lesz egy-két vizsgálatom, és ha minden jól megy, vasárnap műtenek.

- Az szép. De legalább hamar letudod. Félsz?

- Már hogy félnék? - lökött meg. - Bátor vagyok, bébi!