No Way Out

6. rész

Nagyon fagyos volt a hangulat még Katarban is, Dan hargudott Nate-re, Nate meg én pedig haragudtunk Danielre. Tökéletes volt az összhang így közöttünk.

Egy ideig eleve úgy voltunk vele Nate-tel, hogy maradunk Perth-ben, mert semmi értelme együtt lenni, ha alig szólunk egymáshoz. Aztán Grace rábeszélt bennünket arra, hogy mégis menjünk.

Ennek ellenére, ha csak tehettük, kerültük Danielt, ami nagyon furcsán nézett ki, a csapatból többen érdeklődtek, hogy mi történt, de elintéztük annyival, hogy megzavart bennünket a jetlag, semmi más baj nincs. Hogy ezt mennyire hitték el? Nem tudom. De igazából nem is érdekelt.

Nagyon nem tetszett, amit Daniel művelt, nem akarok bajt csinálni közöttük, és magamat sem akarom bántani. Mert nem akarok beleszeretni a pilótába. Úgy meg végképp nem, hogy ő mással van

- Isie, én utálok itt lenni - jött be a teraszról Nate. - Nem mehetünk haza?

- Tudod, hogy apának dolga van.

- De menjünk csak mi ketten. Nem érzem itt jól magam.

- Jó, beszélek apáddal - sóhajtottam fel, majd írtam egy üzenetet Danielnek, hogy beszélni akarok vele. Egyből fel is hívott, mire félve ugyan, de felvázoltam neki, hogy miről is lenne szó. Hirtelen azt sem tudta, mit mondjon, de én sem akartam siettetni a döntését. Annak nem lett volna jó vége. - Jó hír, Nate! Hazamehetünk - jelentettem be neki boldogan, miután letettem a telefont.

- Miért vesztetek össze apával? - kérdezett rám hirtelen.

- Nem vesztünk össze - vágtam rá egyből.

- Isie, kérlek, mondd el! - bújt oda hozzám. - Apának van valakije, ugye?

- Dehogyis. És nem vesztünk össze.

- A múltkor láttam, hogy apa nem egyedül ment be a szobájába.

- Nate! Ebbe nem kellene belemennünk.

- Akkor igazam van - sóhajtott egy nagyot. - Isie, te nem akarsz megint férjhez menni? - kérdezte hirtelen.

- Egyszer lehet majd férjhez megyek megint, de majd meglátjuk, mit hoz az élet. Most viszont jobb lesz, ha csomagolunk! Reggel már megyünk is haza.

- Köszönöm, Isie, hogy ilyen kedves vagy velem - ölelt meg. - A családod is ilyen kedves?

- Igen, nagyon kedvesek. Szeretnéd megismerni őket? Ha visszamegyünk Monacóba, meglátogathatjuk őket.

- Lehet? Nagyon jó lenne.

- Persze, hogy lehet - mosolyodtam el. - Anyáék is örülnének neked.

- Akkor ezt meg is beszéltük.

*****

Monacóba nagyon fáradtan érkeztünk meg, alig vártam, hogy végre ágyba kerüljek. Nate is hasonlóan álmos volt, viszont enni is szeretett volna valamit, ezért rendeltünk magunknak egy-egy hamburgert, ugyanis nem volt otthon semmi ehető.

Míg a vacsoránkat vártuk, addig felhívtam Danielt is, hogy tudja, épségben megérkeztünk. Emellett felhívtam anyáékat is, hogy megbeszéljem velük, mikor mehetünk át. Ezután Lukasszal is beszéltem, vele megegyeztem arról, hogy másnap átjön hozzánk.

Mikor végre ágyba kerültem, csak forgolódtam, nem tudtam elaludni, ami nagyon bosszantott. Éppen ezért előszedtem a laptopomat, gondoltam, nézek valamit, de semmi izgalmasat nem találtam, így sóhajtva terültem el az ágyon.

Végül hajnali kettőkor aludtam el, reggel pedig hét előtt már ébren voltam. Nate még aludt, így a fülesemmel a fülemben kezdtem el reggelit csinálni.