No Way Out

7. rész

Nagyon fáradtan érkeztünk meg Perth-be, Joe és Grace pedig aggódva fogadtak bennünket a reptéren. Nate zokogni kezdett amint meglátta a nagymamáját, majd odarohant hozzá és a nyakába ugrott. Én kicsit le voltam maradva tőle, így csak az aggódó pillantásokat láttam.

- Isabella, mi a fene történt? Jól vagytok? - ölelt meg Joe, mire én is sírni kezdtem.

- Jó, most azonnal magyarázza el nekem valaki, hogy mi történt! - szólalt meg Grace.

- Majd a kocsiban elmesélem, nem szeretném, hogy bárki meghallja - motyogtam.

- Indulhatunk is akkor! - engedett el Joe, majd megfogta a bőröndjeinket.

Némán mentünk ki az autóhoz, majd mindannyian beültünk. Joe el is indította az autót, majd kihajtottunk a parkolóból. Nate szerencsére kezdett megnyugodni, és én is lehiggadtam, amennyire csak tudtam. Grace óvatosan előre nyúlt, megfogta a vállamat, majd ismét megkérdezte, hogy mi történt.

- Összevesztem Daniellel. De nagyon csúnyán, mivel a kis nőcskéje egy idióta. Az egy dolog, hogy engem gyűlöl és legszívesebben a szemével megölne, nem izgat, kibírom azt a pár percet, míg látom, de, amit Nate mesélt, az hirtelen felvitte legalább kétszázra a vérnyomásomat, és legszívesebben addig vertem volna azt a félkegyelműt, míg lélegzik. Nate-et bezárta a szobába, mikor Daniel nem volt otthon, és ennek a tetejében még enni sem adott neki egész nap. Nem hagyom a közelében a gyereket. Megmondtam Danielnek, hogy eljövünk és kész. Ne haragudjatok, amiért ezt mondom, de legszívesebben a fiatok összes haját kitépném. És bocsánat, hogy így rátok törtünk, de nem akartam Nate-et visszavinni Monacóba.

- Nate, ez igaz? - kérdezte ledöbbenve Grace.

- Igen nagyi, így volt. És, Isie, emlékszel rá, hogy a múltkor fájt a kezem? - kérdezte Nate félve, mire bólintottam, mert tisztán emlékszem rá, hogy két napig nem tudta fogni rendesen a ceruzát. Az azért volt, mert Camille rácsapta az ujjamra szekrényajtót, mikor vettem ki magamnak egy poharat. Apának azt mondta, hogy csak megütöttem, mert ugráltam bent. Nem mertem elmondani, hogy igazából mi történt. Nem akarok többet velük lenni. Apával sem.

- Grace, előre szólok, ahogy hazaértünk, felhívom a drága fiamat, és nem fogom vissza magam. Soha nem szóltunk bele az életébe, de ez nem mehet így tovább. Itt már Nate-ről van szó. És az, hogy az unokámat egy szadista nő bántja, az elég ahhoz, hogy az idióta fiammal komolyan elbeszélgessek.

- Ezt már én sem hagyom szó nélkül, ne aggódj, drágám! - csattant fel Grace. - Köszönöm, Isie, hogy így figyelsz az unokánkra, és elhoztad onnan.

- Ez csak természetes. Szeretem Nate-et, nem hagyom, hogy baja legyen.

- Az anyja helyett az anyja vagy. Soha nem lehetünk ezért elég hálásak neked. Köszönjük, hogy így vigyázol erre a tökmagra - érzékenyült el Grace. - Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lennél itt. Ki tudja, mennyi idő múlva derült volna ki ez az egész.

- Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt csinálta. Hogy lehet így bánni egy gyerekkel? Ezért is akartam eljönni messzire, látni sem akarom őket. Nem tudom, mit csinált Dannel, teljesen kifordult magából. A múltkor még a haját mostam, most meg beszélni sem lehet vele.

- Mit csináltál? - nézett rám meglepetten Grace.

- A műtétje után segítettem neki elég sok mindenben, egyszer még a hajmosásban is.

- Ó, értem.

*****

Két héttel később még mindig Perth-ben voltunk, a legrosszabb pedig az volt, hogy Daniel azóta sem hívott fel senkit, vagy írt volna, hogy megkérdezze, mi a helyzet Nate-tel. Egyszerűen nem hittük el, hogy ennyire nem érdekli a saját fia. Nem értettük, mi történik, és Nate is nagyon szomorú volt, amiért az apja nem foglalkozott vele.