No Way Out

5. rész

Az utunk Szingapúrból Japánba nem volt a legzökkenőmentesebb, mivel Nate és én lebetegedtünk, ezért a repülés borzalmas volt mindkettőnknek.

Szerencsére Daniel nem kapta el tőlünk, aminek mindannyian örültünk. Legalább ő el tudja látni a feladatait, ha már mi Nate-tel nem voltunk jól és csak az ágyat nyomtuk. Dannel megbeszéltük, hogy míg nem vagyunk jobban, addig én leszek a dupla szobában a fiával, hogy hátha így legalább a pilóta elkerüli a lebetegedést.

A tanuláshoz nem volt erőnk, így első két nap csak filmeket néztünk és játszottunk Nate-tel. Nem mondom, nem volt rossz, de jobban örültem volna annak, ha fel tudjuk fedezni a környéket. Sebaj, még lesz időnk.

Harmadik napra már épp elég jól voltunk ahhoz, hogy néhány feladatot megcsináljunk, mivel ha tetszett, ha nem, muszáj volt haladnunk a tananyaggal, ha azt akarjuk, hogy minden rendben legyen majd az iskolai vizsgáján.

- Mit csináltok? - jött be hozzánk késő délután Dan, amivel a szívbajt hozta ránk. Kellett neki odaadni a másik kulcskártyát...

- Ha érdekel, most tanulom éppen a számokat leírni - vágta rá büszkén Nate.

- Az igen! Mutasd csak! - fordította maga felé a füzetet Daniel. - Nagyon ügyes vagy, Nate! - nyomott egy puszit a fejére. - Meg persze te is ügyes vagy, Isie!

- Köszi - nevettem. - De nem az én érdemem. Vagyis érted, az nem az enyém, hogy ilyen ügyesen gyakorol a fiad.

- Nate, mondtad már Isienek, hogy mi szeretnél lenni?

- Mérnök leszek majd az egyik csapatnál - mondta magabiztosan. - Pilóta nem lennék, mert csak buknának rám a csajok, arra meg úgysem lenne időm. Elég lesz majd egy - magyarázta nagy beleéléssel, mire csak mosolyogtam. - Plusz szerintem okosabb leszek, mint apa, és a tehetséget nem szabad elpazarolni.

- Nathaniel Ricciardo! Nem vagy te egy kicsit szemtelen? - vonta kérdőre az apja. - Ez egy kicsit fájt.

- Az igazság fáj - tárta szét a karját a kisfiú. - Mondjuk te pilóta vagy, aztán anya után mégsem volt senkid. A csajok sem buknad rád?

Kitört belőlem a nevetés, haláli volt az a párbeszéd, ami a két Ricciardo között folyt. Nate nagyon értelmes gyerek, tetszik, amiért ilyen durván vág az esze. Néha kicsit nyers, de nagyon őszinte kisfiú.

Daniel kicsit mérgesen vetett véget a beszélgetésnek, bár meg is értettem, Nate hozzávágott pár olyan dolgot is, ami azért nem volt épp a legkedvesebb. Főleg az, hogy a pilóta nem jön be a nőknek. Szerintem ő nem enged magához közel senkit.

Végül Dan szó nélkül hagyott ott bennünket, ami miatt nagyon rosszul éreztem magam, pedig nekem nem sok közöm volt a történtekhez. Írtam neki üzenetet, de meg sem nézte, ami miatt igazán aggódtam, de írtam az edzőjének, aki válaszolt, hogy az ausztrál vele van.

- Apa most nagyon haragszik rám? - kérdezte elszomorodva Nate.

- Szerintem nem. De azért kérj majd bocsánatot tőle!

- Isie, én nem szeretném, ha apa olyan lánnyal lenne együtt, aki nem érdemli meg. Mert szerintem apa sokkal jobb annál, minthogy olyan valaki legyen mellette, aki nem illik hozzá.

- Nate, ugye tudod, hogy ebbe nem szólhatsz bele?

- Igen, tudom, de attól még elmondhatom a véleményemet. Te szerintem lehetnél apával. Cuki vagy, kedves és okos is, és még szeretlek is.

- Én is szeretlek, Nate! - öleltem meg.

- És apát?

- Nagyon kedvelem - adtam meg a lehető legdiplomatikusabb választ.